2023 december 9, Mikulástúra - Budai-hegység
Eredetileg egy héttel ezelőtt került meghirdetésre a Mikuláskereső túra, de a rossz időjárásra való tekintettel egy héttel eltoltuk, bízva benne, hogy kellemesebb túrázási időnk lesz akkor. A túra prolongálása bejött, tényleg gyaloglásra kellemes idő köszöntött ránk szombaton, tetejében még hó is maradt a hegyekben! Igen régen gyalogolhattunk bokáig érő hóban! A megjelentek létszámára nem vághattunk fel, mindössze 11-en jöttek el Mikulást keresni! Ez még akkor is csekély létszám, ha emellett négyen, a túrát megelőzően vonták vissza a jelentkezésüket. Nagyon úgy tűnik, hogy a régi összetartó turista társaságnak befellegzett! Ennek több oka is lehet. A buszos túrák gyakorlatilag megszűntek, jóval kellemetlenebb tömegközlekedéssel, személygépkocsikkal eljutni a túrák helyszínére. És még azt is el kell ismernünk, sajnálatosan a csapatunk idősödik. Ez utóbbi tényhez kell alakítanunk jövőre a túrakiírásainkat. A találkozási pontunk Budaörs Városházához lett megbeszélve, 940-re. A többség személygépkocsival jött el a közeli parkolóhoz. Egy változat került kiírásra, de több, rövidebb túrát is lehetett megtenni. Ez a túra került kihirdetésre a mai napon:
Útvonal: Budaörs, Városháza (143m,
) – Odvas-hegy (315 m, ) – Piktortégla üregek (
) – Csillebérc (410m, 
, 
) – Makkosmária (335m, ) – Sorrento (275m, , ) – Csíki csárda (182m, ) – Huszonnégyökrös-hegy (288m, ) Túratáv: 16km
Emelkedő: 500m
Minősítő pontszám: 24+10+3=37 pont
850-kor indult el kis csapatunk a hegyek felé. A város gyakorlatilag hómentes volt, de már a Kálvária-domb környékén is mind több hófoltot láttunk. Ekkor még nem gondoltuk, hogy ma még 20-25 cm-es hóban fogunk taposni! A domb aljában építették fel Kálvária a kis kápolnáját. A keresztút stációi szerpentinezve érnek fel a csúcson levő látványos kereszthez, és az oldalán álló Szűz Mária, illetve János evangélista fehér mészkőből faragott szobrához. Eredetileg 1817-ben építették a kápolnát. A II. világháború során mind a kápolnát, mind a stációkat teljesen lerombolták. A korábbi fényképek és rajzok alapján Budaörs Önkormányzata, a helyi közösségek támogatásával 2002-ben újjáépíttette. A Kő-hegyet jobbról megkerülve, a piros jelzésen, a Budakeszi utcában gyalogoltunk felfelé az Odvas-hegy irányába. Egyébként a Kő-hegy is egy nevezetes kilátópontja Budaörsnek. Az Óváros felett magasodó, kopár, mészkő alkotta hegyen is található egy kis kápolna és egy kőkereszt. A környéken lakó sváboknak egy fontos zarándokhelye volt a Mária kápolna.
930-kor értünk el az Odvas-hegy lábához. Ha sejtettük volna, milyen kemény felmenetel következik a havas sziklákon, valószínűleg más útvonalat találtunk volna ki, de hát a Mikulásunkkal azt beszéltük meg, hogy az Odvas-hegyi odú környékére fogunk koncentrálni. Tíz perc mászás után már majdnem a hegy csúcsán voltunk. Innen egy szikla kiszögellésről alaposan körbenéztünk, alattunk a várost, a Budaörsi-medencét láthattuk. Szép panoráma van innen, kár, hogy nem volt tisztább a levegő! A mellettünk fekvő Kő-hegyet aránylag tisztán láttuk a Mária kápolnával. Rövid nézelődés után a barlang felé fordultunk. Öt perc alatt a barlanghoz értünk, mely csak egy 3x1 méteres lyuk a dolomit sziklafalban. A Mikulásunk is itt volt, a rénszarvas segítőjével. Rövid éneklés után a csapat minden tagja kapott egy Mikulás csokit. Ez azt jelentette, mindenki jól viselkedett az elmúlt egy évben! Miután könnyítettünk a Mikulásunk terhén, folytattuk az utunkat. Visszamentünk a pirosra, majd a Piktortégla üregek felé fordultunk. Az 1880-as években úgynevezett piktortégla-bányászatot folytattak ezen a környéken helyi sváb családok. A piktortégla, más néven festőtégla, melyet alapozó anyagként lehet használni a festés során. Az itt bányászott termék budai festékföld néven került forgalomba. A bányaművelést az ötvenes években államosították, a piktortégla termelés szinte az egyik napról a másikra megszűnt. A bányászat során létrejött üregek egy részét lefalazták vagy betömedékelték, néha berobbantották. Más üregek beomlottak maguktól, de még így is járható némelyik.
A táj mind téliesebbre fordult, élveztük a hóban való taposást. Szerencsénk volt, a fák ágain megmaradt a hó, a szél sem rezdült, csodálatos volt a téli erdő! Ilyen szép téli túránk utoljára 2010-ben volt, a Hármashatárhegy környékén jártunk akkoriban. Ekkor a Pest Megyei Természetbarát Szövetség szervezte meg a Mikuláskereső túrát. Ahhoz képest, hogy mennyire szép volt az idő, nem sok emberrel futottunk össze. Néhányan a kutyájukat sétáltatták, a kis ölebek szinte elvesztek a hóban. Páran futottak, páran a kisgyereküket szánkóztatták. A piros jelzésről egy idő után áttértünk a sárgára. 1220 körül egy kis tisztásra érkeztünk, mely egy kellemes pihenőhely. Asztalok, padok is találhatók itt. Egy hóember is várt ránk, készítettünk pár fotót vele, a kis csapatunkról. A fényképezés után, a tisztásról 10 perc alatt eljutottunk a Makkosmáriai kegytemplomhoz. A Magas-kőt kikerültük. Az itteni régi kis kőfejtőben alakította ki a BTSSZ (Budapesti Természetbarát Sportszövetség) az elhunyt tagjainak emlékhelyét. A Makkosi-réten rövid pihenő következett. Leülni nem lehetett, párunknak már átázott a bakancsa, fázni kezdtünk.
A templom híres búcsújáró hely, a neve Fogolykiváltó Boldogasszony. 1731-ben egy szőlőműves munkába menet az egyik tölgyfán megpillantotta a szenvedő Jézus Krisztus arcát. Az eset után nem sokkal ezután súlyos betegségéből csodás módon meggyógyult. Hálából Falconer Henrik neves festőtől képet vásáról, melyet a tölgyfára helyez el. A kép a gyermekét tápláló Szűzanyát ábrázolta. 1762-ben tették le a templom alapkövét, 1768-ban a veszprémi püspök tízezrek jelenlétében felszentelte a templomot. A Trinitáriusok kezelésében levő templomot II. József 1783-ban bezáratja, mely rommá válik. A Mária kegyképet a Budakeszi templomba menekítik. 1917-ben Miller József budakeszi plébánosa visszavásárolja és megóvja a romokat a további pusztulástól. A templom újjáépítése 1937-ben kezdődik meg. 1951-ben Shvoy Lajos püspök másodszor is felszenteli.
A piros jelzésen indultunk visszafelé Budaörsnek. A Szent Mihály sziklánál, melyet Végvári-sziklának is neveznek, pár fénykép kedvéért megálltunk. Egyébként a közeli településről érkező zarándokok nevezték el Szent Mihály sziklának. A jellegzetes, 7 méter magas dolomitoszlopát az egykori hőforrások kovasava itatta át, ezáltal keményebb lett a környezeténél. Ennek köszönhető, hogy ma magányos szirtként láthatjuk a turistaút mellett. A szikla után nem sokkal jelzést váltottunk, jobbra áttértünk a sárga jelzésű ösvényre. A szűk úton kissé lelassultunk, a meredek hegyoldalban csak lassan tudtunk haladni. Mély árkot is kereszteztünk. 1355 körül megérkeztünk Sorrento szikláihoz. A feketefenyőkkel körbevett dolomit sziklák igazán látványosak! A sziklák, az olasz Sorrento környékét idézik, valóban mediterrán hangulatú a környék. Egy kis lélegzetvételnyi szünet után rögtön tovább gyalogoltunk, nehogy átfázzunk a vizes bakancsok miatt. A Szekrényes-hegyet, a Szállás-hegyet jobbról megkerülve elértük a sárga keresztjelzést. Itt gyors döntést hoztunk, a keresztjelzésen elindultunk lefelé Budaörs központjába. 1505-kor már a Városházánál voltunk.
2023-ban ez volt az év utolsó szakosztályi túrája. Reméljük, jövőre folytatni fogjuk a túrázást! A beszámoló végére nem maradt más hátra, mint hogy ezúton kívánjunk Endivel minden kedves túratársunknak Kellemes Karácsonyi Ünnepeket, túrákban gazdag, Boldog Új Évet!
|
|
|
A túrát teljesítők névsora
Muskovics András
szakosztályvezető