2023 november 25, Évvégi levezető túra - Velencei-hegység

Szép számmal jöttünk össze az év utolsó előtti szakosztályi túrájára. 21-en találkoztunk a kiindulási ponton. Három társunknak gondja akadt, Ők visszavonták a jelentkezésüket. Mindenki a hosszabb túrát választotta, erre talán még példa sem volt. Ettől függetlenül két túra került nevesítésre korábban, a szokásunkhoz híven. Vonattal, busszal érkeztünk meg Pákozdra, a Hősök terére. Aki személygépkocsival jött, Velencén parkolt le, ott szállt fel a buszra. Az előrejelzések szerint az előző napokhoz képest kellemes túrázásra való időt jósoltak, bár elég nagy szél is várható volt. Végül is ez a két változat került meghirdetésre:

Útvonal: Pákozd (124 m, , (-), ) – Ingó-kövek (228 m, ) – Pandur sziklák (210 m, ) – Pákozdvár (254 m, , , , , (-)) – Likas-kő (318 m, , , (-)) – Meleg-hegy (352 m, (-)) – Bence-hegy (232 m, (-), , , ) – Velence vá. (108 m, )
Túratáv: 18km
Emelkedő: 350m
Minősítő pontszám: 27+7=34 pont

Útvonal: Sukoró (145 m, ) – Angelika-forrás (258 m, ) – Likas-kő (318 m, , (-)) – Meleg-hegy (352 m, (-)) – Bence-hegy (232 m, (-), , , ) – Velence vá. (108 m, )
Túratáv: 13km
Emelkedő: 220m
Minősítő pontszám: 19,5+4,4=24 pont

A Hősök terére 8⁴⁵-kor érkezett meg az autóbuszunk. Pár perc szerelvény igazítás után elindult a csapat a zöld keresztjelzésen, az Ady Endre úton felfelé. Negyed órán belül a település szélén található Bella-tónál voltunk. A tó teljesen fel volt töltve, több tündér liliom csoport látható rajta. Bimbókat is láthattunk, de ezek idén már nem valószínű, hogy kinyílnak. A tótól a zöld jelzésen elindultunk az Ingókövek felé. A Velencei-hegység kb. 300 millió éves, a variszkuszi hegységrendszer maradványa, alapkőzete gránit. Legmagasabb pontja a 352 m magas Meleg-hegy. A 80 km² területű hegység Magyarország egyik legidősebb hegysége. Ilyen idős kőzettel a felszínen csak a délen található, Mórágy mellett találkozhatunk. A Pákozdi Ingókövek Természetvédelmi Területet 1951-ben hozták létre, az itt látható egyedülálló alakzatok, "ingókövek" védelme érdekében. A geológiai ritkaságok úgy keletkeztek, hogy az előbukkanó gránit tömbök ellenálltak az eróziónak, a köztük levő hasadékokból a víz és a szél munkája következtében a mállási anyag elkerült a tömbök közül. A gömbölyded alakú sziklákat a helyi népnyelv gyapjúzsákok néven emlegeti. A legnevezetesebb kövek az alábbiak: Gomba-kő, Kis-Cipó, Pogány-kő, Oroszlán-szikla, Kocka-kő, Pandúr-kövek, Gyapjaszsák, Likas-kő. Az ingóköveket az 1994-ben létesített Gránit földtani tanösvény köti össze. Némely ingókövön cirill betűs feliratokat fedezhetünk fel, melyek arra emlékeztetnek, hogy 1991 előtt a területen az itt állomásozó szovjet hadsereg gyakorlótere volt.

9⁵⁰ körül már a Pogány-kő környékén jártunk. A korábbi években sokat voltunk errefelé, nem lehet megunni a látványos szikla alakzatokat. A levegő nagyon tiszta volt, a távoli környék kontúrjai élesek voltak. Kár, hogy eléggé szeles volt az időjárás, a nyílt területeken nem lehetett sokat időzni. Szépen látszódott a Pátkai Víztározó, a Vértes letörése a Móri-árokba, a Velencei-tó nádszigetei. A Kocka-kőnél elkészültek a szokásos fényképek, majd a háromszögjelzésen leereszkedtünk a Pandur-kőhöz. Sokan Pandur-szikláknak ismerik ezt az alakzatot. Az egymáson fekvő gránit tömböket mintha valamilyen óriás rakta volna össze, egy erődítmény benyomását keltik az emberben. A bátrabbak felmásztak a felső sziklára, onnan tekintettek alá a csapatunk többi tagjára. Itt szélárnyék volt, a nap is sütött. 10²⁰ tájékán elindultunk a következő célunk felé, az Angelika-forráshoz. Nagy odafigyelést igényelt a lemenetel, mivel a meredek ösvény nagyon morzsalékos volt! A sárga háromszögjelzés után élesen balra fordult az utunk, a sárga jelzésen felmentünk a piros keresztjelzésre. Ezen jobbra fordulva a Hurka-völgy felé vettük az irányt. Időközben beborult az ég, egy-két hópehely is lehullott az égből. A szél továbbra is erősen fújt, pedig most sokat kellett a nyílt területen át gyalogolnunk. Mezőgazdasági területek, szántóföldek között, hullámos úton, le-föl haladtunk a völgy felé. Egy-két kerékpározóval is találkoztunk errefelé. 11³⁰-kor voltunk a Hurka-völgyi elágazásnál. Itt még látható egy igen régi turista útjelző fémtábla, melyet a fakérge már teljesen benőtt.

A piros keresztjelzés után rátértünk a piros jelzésre, ezen gyalogoltunk fel a Bodza-völgyben az Angelika-forráshoz. A hegység legszebb völgyei a Hurka-völgy, a Bodza-völgy. A völgyek elég mélyek, meredek oldalukon mindenfelé mohás gránitsziklákat lehet látni. Az Angelika-forrás előtt bal kézre van a Pákozdvár őskori földvár, valamint a Pákozdvári barlang. A földvár háromegymást követő, jól elkülöníthető részből áll. Többször is folytak itt ásatások. A leletek a vatyai kultúrából származtak. A Pákozdvári-barlang mesterséges eredetű, a várrom délkeleti sáncának a külső oldalában található. Löszben vájták ki, feltehetően menedékhelynek szánták. Mivel löszben van, omlások találhatók benne, csak kúszva lehet bejutni, de balesetveszélyes! A sötét üreg nem turisztikai látványosság! Az Angelika-forrásnál ebédeltünk meg. A forrásból szokás szerint nem folyt a víz. Az ebéd után elindultunk a Meleg-hegy felé. Az átjátszó állomás tornya már messziről mutatta az irányt. Egy jelzetlen ösvényen felkapaszkodtunk a hegygerincre. A nap ismét kisütött, ez többnyire így maradt a túra befejezéséig. A gerincen balra fordultunk a háromszögjelzésen, elmentünk a Likas-kőig. A Meleg-hegy gerincén álló Likas-kő anyaga kvarcit. A hegy gerincét követő kvarctelér hidrotermás eredetű, ebből preparálódott ki ez az igen érdekes sziklaalakzat. A szép látvány után elindultunk lefelé Nadapra. A település szélén kb. 11⁵⁰ körül járhattunk.

A Bence-hegyre a sárga jelzésen mentünk fel. Elhaladtunk egy régi időszakra emlékeztető emlékmű mellett. A huzatos időben, 14⁰⁰ óra után jutott fel az utolsó emberünk a Bence-hegyre. A kilátó fizetős, közülünk nem sokan lépcsőztek fel a tetejére. Alulról is elég szép kilátás van egyébként a Velencei-tóra, és a környékre. Még Százhalombatta emeletes házai, a Dunamenti Hőerőmű, a Dunai Finomító tornyai, kéményei is láthatóak a horizonton. Ehhez persze tiszta, hideg idő szükségeltetik. Kisebb csoportokban indultunk lefelé a túra utolsó pár kilométerére. Van aki végig gyalogolta az aszfaltot, van aki csak Velence temetőéig ment el, mivel az autóját ott tette le. Ismét egy szép túrát teljesítettünk, ezt nem tudta a szeles idő sem elrontani. Idén már csak egy túránk lesz, a szokásos Mikuláskereső túra. December 2-án a Budaörs feletti hegyeken próbáljuk megtalálni majd a Mikulást!



Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Muskovics András
szakosztályvezető