Kellemes, de szeles, viszont kirándulásra alkalmas őszi időt jeleztek előre az időjósok, és ez az előrejelzés most tökéletes volt. Szombaton a túra kiindulási pontján 17-en jöttünk össze, 5 fő mondta vissza a jelentkezését. A Farkasréti temető főbejáratánál 915-kor kezdtünk gyülekezni. Akik tömegközlekedést választva jöttek el, a Déli pályaudvartól, az 59-es villamossal jöttek el idáig. A személygépkocsival jövők természetesen a temető főbejáratáig jöttek, mivel a mai napra körtúrát írtunk ki. Szokásunkhoz híven két túra került kiírásra, ezekből lehetett választani:
Útvonal: Farkasréti temető (224 m, (-)) – Széchenyi-hegy (440 m, (-), ) – Normafa (477 m, ) – Virágvölgy (453 m, ) – Csacsi-rét (395 m, , , (-)) – Makkosmária (332 m, , ) – Piktortégla üregek (374 m, (-), , ) – Frank-hegy (417 m, , ) – Ördögorom (273 m, , (-), ) – Farkasréti temető (350 m, , (-))Négyen választották a rövid túrát, 13-an a hosszú túrára indultunk el. A gyülekező után közösen indultunk el 940-kor a temetőn keresztül, a központi kegyeleti helyről. Itt látható egy szép griff szobor, melynél csoportkép is készült. Veres Kálmán szobrász művét 2007-ben állították fel. A temető Magyarország egyik legjelentősebb sírkertje, melyet 1984-ben nyitottak meg. Sok híres magyar személyiség nyugszik itt. Pár síremléket mi is megtekintettünk, amint kereszteztük a temetőt. Az egyik pontról szép panoráma nyílik Budára. A temetőt a Hóvirág utcánál hagytuk el, majd rövid időn belül a Mindszenty József bíboros térre értünk. Innen a Rácz Aladár közön, a zöld keresztjelzésen kapaszkodtunk fel a Széchenyi hegyre. A TV adó mellett 446 m magasságban voltunk. A csapatunk nagyobb része a kiírásnak megfelelően elsétált a Széchenyi emlékműhöz. Ketten a zöld jelzésen egyenesen tovább mentünk a Normafához. A műemlékvédelem alatt álló Széchenyi emlékműtől, illetve a kilátóból, 427 m magasból lehet gyönyörködni a város panorámájában. 1869-ben vette kezdetét az építmény története. Zsigmondy Vilmos vezetésével artézi kútra bukkantak a Városligetben. Akkoriban a 970 méter mélyről feltörő, 74 °C-os víznek nem volt párja Európában, ezért a városvezetés fontosnak tartotta, hogy illő módon jelöljék a kutat. Így foglalhatta el helyét az Andrássy út végén a Gloriette névre keresztelt kútház, melynek tervezésére Ybl Miklóst kérték fel. A Gloriette azonban mindössze egy évig díszíthette a Városligetet, 1896-ra elkészültek a Millenniumi emlékmű tervei, a kútházat pedig kisebb tanakodás után a Széchenyi-hegyre költöztették. A közkedvelt pihenő- és kirándulóhelyen az emlékmű nem merült feledésbe, egy új színfolttal lett gazdagabb a környék.
A Gyermekvasút Normafai megállójánál találkoztunk egy nosztalgia gőzössel, mely hangos sípolással pöfögött a végállomás felé. Normafánál üdítő, rétes fogadott bennünket. Kár, hogy annyira fújt a hideg szél, mert emiatt sokat nem tudtunk itt tartózkodni, pedig a hideg front miatt igen tiszta volt a levegő, messze el lehetett látni, parádés volt a panoráma Budapestre, a Budai hegyekre, a Pilisre. Még a Mátra vonulatait is ki tudtuk venni, persze igen halványan. Alattunk a Hunyad-orom, velünk szemben pedig az Apáthy szikla, a Hármashatárheggyel mögötte volt látható. A rövid túrásaink innen visszafordultak a Farkasréti temető felé. Mi Normafától elindultunk a János-hegy felé, majd az Anna-rétnél balra rátértünk a Magyar Zarándok útra. Elhaladtunk a Gyermekvasút Virágvölgy nevű megállója mellett, majd érintettük a világháborúban elhalálozott három ismeretlen katona sírját. Egy kisebb csoport volt a sír körül, énekeltek, gyertyát gyújtottak értük. Néha kisütött a nap, a bükkös aranysárga színbe öltözött, de azért sok levél már a földre hullott. A Csacsi-réten egy kisebb csoportba botlottunk. 1310 körül már mindenki a Makkosmáriai Angyalok királynéja kegytemplomnál volt. A templom melletti réten rövid pihenőt tartottunk. A rét előtti erdőszélen előtte pár társunk jól megszedte magát gyűrűs tuskógombával.
A pihenőnk után folytattuk a gyaloglást. Rövid idő elteltével elhaladtunk a Magas-hegy régi kőfejtője mellett, itt tekinthető meg a BTSSZ természetbarát emlékhely. A sárga jelzést követve találkoztunk a Dömösről jövő, Budaörsre menő piros jelzésű turistaúttal. Ezt követtük egy darabig. A Budaörsi-hegy mellett elhaladva elértük a sárga körjelzést, ezen balra fordultunk. Sok piktortégla üreg található ezen a környéken. A Kakukk-hegyet, a Frank-hegyet jobbról kerültük el, most már a piros négyzet jelzésen. 1530-kor már a Kakukkhegyi erdősoron, majd a Kakukkhegyi úton, lakóépületek mellett haladhattunk az aszfaltúton. Rövid Irhás-árok szakasz után a Nőszirom utcán át értünk fel a 312 m magas Ördög-oromra. Az Ördög-orom természetvédelmi terület, védettségét elsősorban a geológiai értékeinek köszönheti. A régi időkben két kőfejtőben bányásztak köszörűkövet, melynek hatására feltáródott az addig szinte teljesen rejtve maradt alapkőzet, a dolomit. Kicsinysége ellenére a területen sok védett növényt és állatot lehet megfigyelni. Ez idáig 35 védett növényt és 30 védett állatfajt mutattak ki. Kiváló panoráma nyílik innen a Széchenyi-hegyre, a Sas-hegyre, a Tétényi-fennsíkra. A Farkas-völgy feletti oldalán található az Ördög-szószék nevű szikla. Az orom belsejében, feltehetőleg a második világháború során kialakítottak egy járatrendszert, amit ma már senki sem használ, bejáratait lezárták, hivatalosan nem látogatható.
Majdnem 1700 óra volt, mikorra az utolsó emberünk is lejött az Ördög-oromról. Szép túrában volt részünk, nagy kár, hogy annyira fújt a szél, de ilyen szép panorámákban rég nem volt részünk! Nagyon közeledik már az év vége, már csak két szakosztályi túránk van hátra. November 25-én a közeli Velencei-hegységben fogunk gyalogolni, megtekintjük a méltán híres Ingó köveket.
|
© 2006-2024 természetbarátok.hu