A mai napra meghirdetett túrára mindösszesen 5-en jöttek el, akik közül 4-en vállalták a hosszabbik változatot. Szentendrén, a buszmegállóban találkoztunk, majd. Pilisszentlászlóra buszoztunk, ahová 855-kor érkeztünk meg. Meleg, csapadékmentes nyári nap köszöntött ránk szombaton. Egyébként ez a két változat került meghirdetésre:
Útvonal: Pilisszentlászló (360 m, ) – Pap-rét (480 m, ) – Kis-Bükk-tető (548 m, ) – Vörös-kő (521 m, ) – Sztaravoda (210 m, , , ) – Szentendre, HÉV (120 m, )A település központjában először a Jánosik kocsmát kerestük fel, ahol begyűjtöttük az OKT pecsétét. A központban látható a Pilisszentlászlót alapító szlovák családok emlékműve, a Szent László szobor, a világháborús emlékmű, valamint a kis római katolikus templom. Gyorsan magunk mögött hagytuk az utolsó házat az OKT jelzésén, mely a piros jelzéssel együtt halad Pap-rétig. Az erdőszélen egy telefon van felszerelve, "Hív az erdő" szöveggel. Felfelé kapaszkodtunk az ösvényünkön. Elhaladtunk egy kereszt mellett, melyet a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus emlékére állítottak. A Szarvas-szérűnél tértünk át az aszfaltútra, melyen elgyalogoltunk a Pap-réti erdész- és vadászházhoz. 10 óra után pár perccel már itt voltunk. A nagy tölgyfánál, a kerítésen található az OKT bélyegző. Leültünk rövid időre az egyik asztalhoz. Több irányból futnak ide aszfaltos utak, a kerékpárosoknak is kedvenc pihenőhelyük a rét. Most is több kerekezővel találkoztunk. Több tájékoztató táblát is kihelyeztek.
A rövid pihenőnk után folytattuk az utunkat. A Palócki-rét után az OKT kék jelzése balra kanyarodott Visegrád felé, mi a piroson maradtunk. Elhaladtunk a Zánkói-rét mellett, majd 1125-kor a Vértes-mezőnél voltunk. A réteken sokféle virágot lehetett látni, fényképezni. Az 548 m magas Kis-bükk-tetőnél a nemrég becsatlakozott zöld jelzés jobbra elhagyott minket, Szentendre felé vette az irányt. Viszont bejött a sárga jelzés Tahiból, vele együtt mentünk fel a Vörös-kőre. 1210-kor értünk fel az 521 m magas csúcsra. A tágas esőházban tartottuk meg az ebédszünetünket. A csúcsról a Visegrádi-hegység egyik legszebb panorámájában lehet gyönyörködni. A meredek letörésről a Dunakanyart, a hegyvidék, valamint a síkság találkozását csodálhatjuk. Alattunk a Szentendrei-sziget, mögötte a sasbérc jellegű, megsebzett Naszály, még távolabb a Cserhát lankái látszódnak. A Duna melletti települések Dunabogdánytól kezdve Szentendréig kivehetők. Jobb kézre a Budai-hegység zárja a panorámát. A csúcson kőoszlop található, az egykori felszabadulási emlékmű maradványa. A II. világháborúban itt német ágyúállás volt. 1945 után szovjet parancsra emelték az emlékművet, melyből zarándok helyet kreált a Magyar Természetbarát Szövetség. A rendszerváltásig minden év április 4-ét követő vasárnapon, a turista egyesületek megkoszorúzták az obeliszket. A szervezett túrák keretében kirándulók sokasága látogatott ide.
Miután megebédeltünk, kigyönyörködtük magunkat a panorámában, 1250-kor elindultunk lefelé a sárga jelzésű ösvényen. Kb. 40 perc alatt jutottunk le az Álló-rétre. Közben kereszteztük a Szénégető-patakot. Az Álló-réten 4 féle turistajelzés fut össze, új tájékoztató táblák kerültek kihelyezésre. A réten látható a félig szétvert Landler Jenő emlékoszlop. Landler Jenő (1875–1928) jogász volt, a Magyar Vasutas Szövetség jogtanácsosa. A Tanácsköztársaság idején belügyi és kereskedelmi népbiztos lett, majd a Magyar Vöröshadsereg 3. hadtestének parancsnokává nevezték ki. Később a MÁV vezérigazgatói posztját töltötte be, de 1919 júliusától a sikeres felvidéki hadjárat egyik irányítójaként tevékenykedett. Rövidet szusszantunk, majd a zöld jelzésre áttérve elindultunk Szentendre felé. Bal kézre a kicsiny Kákás-tó tűnt fel. Több tisztás, rét, erdőírtás mellett haladt el az utunk. Igen sokféle virágot láttunk, többek között peremizst, bársonyos kakukkszegfűt, szeplős szegfűt, gyújtoványfüvet, különböző harangvirág fajokat. Még virágzó árvalányhaj is volt az egyik réten!
Szentendrét elérve, a Barackvirág utcán át gyalogoltunk le a 11-e számú főútra. 1520-kor már egy közeli buszmegállóban voltunk, ahol tanulmányoztuk a menetrendet. Kiderült, 10 percen belül jön egy autóbusz Visegrádról. Gyorsan eldöntöttük, hogy kihagyjuk a 3 km-es aszfaltozást, helyette busszal megyünk le a HÉV végállomásra. A HÉV indulására sem kellett sokat várnunk, 40 perc alatt a Batthyány téren voltunk. Itt elváltunk egymástól, hazaindult a négyfős csapatunk. Hosszabb nyári szünet következik a túrázásban, majd augusztus 26-án, budapesti kincskereséssel megkezdjük az őszi sorozatunkat.
|
© 2006-2024 természetbarátok.hu