2022 december 3, Mikulástúra - Budai-hegység

Csapadékmentes, de ködös, párás időt jeleztek a mai napra. Igaz lett az előrejelzés, ilyen időjárási viszonyok között került sor az év utolsó szakosztályi túrájára. Az indulást Budakeszi Vadasparkjának a parkolójából terveztük. 21-en jöttünk össze, a résztvevők többsége személygépkocsival jött el a parkolóhoz. Öten a vonatozást, buszozást választottuk, 8⁴⁰-re mi is odaértünk. Igény volt rövid túrára, emiatt nem sokkal a túra előtt módosítottuk a kiírást. Végül a rövid túrát öten választották. Ezek voltak a lehetőségek a mai napra:

Útvonal: Budakeszi Vadaskert, Parkoló (317 m, ) – Petneházy-rét (313 m, ) – Kecske-hát (453 m, ) – Kopasz-erdő-tető (526 m, , ) – Nagy-Kopasz (559 m, , ) – Hármashatár (500 m, , ) – Nagy-Sziklafal (463 m, , ) - Hárs-bokor-hegy (437 m, (-)) – Budakeszi, Vadaskert, Parkoló (317 m, )
Túratáv: 19km
Emelkedő: 400m
Minősítő pontszám: 28,5+8+3=40 pont

Útvonal: Budakeszi Vadaskert, Parkoló (317 m, ) – Petneházy-rét (313 m, ) – Julianna major (370 m, (-)) – Budakeszi, Vadaskert, Parkoló (317 m, (-), , , )
Túratáv: 11km
Emelkedő: 230m
Minősítő pontszám: 16,5+4,6+3=24 pont

A Szilfa-tisztáson lett teljes a csapat itt találkozott az autós és a buszos társaság. Kilenc órakor innen indultunk el a piros keresztjelzésen. Néhol tócsákat kellett kerülgetni. Hónak nyoma sem volt, mint ahogyan az előző két évben sem. Csúnya, ködös, párás idő volt, alig láttunk az orrunk hegyéig. 20 percnyi gyaloglás után már a Petneházy-réten gyalogolhattunk. Először a kutyaiskolát hagytuk magunk mögött, majd a Country Klubnál balra kanyarodtunk a Juliannamajor felé vezető rosszminőségű aszfaltútra. Ez egyébként kerékpárútként is funkcionál. A pirost elérve, rövid időn belül, 9⁵⁰-kor összefutottunk a Mikulásunkkal. Negyedórát voltunk együtt a Mikulással, és a rénszarvas segítőjével. Elhangzott egy Mikulás nóta, majd következett az ajándék csokik kiosztása. Jobb 90°-os kanyar után először a villanyvezeték nyiladékában, majd egy erdei úton haladt a piros jelzés. A 453 m magasságú Kecske-hátat balról kerültük meg. Rövidesen Remeteszőlős felől becsatlakozott a piros keresztjelzés. A Vörös-pocsolyás-hátat jobbról kerülte el az utunk. A piros háromszögjelzést elérve balra fordultunk.

Kb. 1,5 km-tert haladtunk a háromszögjelzésen, majd kisebb kapaszkodó után jobbra áttértünk a kék keresztjelzésre, mely egyúttal kerékpárút is. Folytattuk az utunkat a Nagy-Kopasz felé a széles nyiladékban, mely jól járható. Amint elértük a Nagykovácsiból jövő zöld háromszögjelzést, balra kanyarodtunk. 12¹⁰-kor az utolsó emberünk is felért a 559 m magas Nagy-Kopaszra. Az egyedi tervezésű és kivitelezésű Csergezán Pál kilátó 2005-ben épült. A kilátó névadója, Csergezán Pál (1924–1996) természetfestő, grafikus, ezen a tájon szerzett élményeivel indult el sajátos művészi pályáján, az élete utolsó időszakát is a környéken töltötte. Sírja, a hegy alatt levő Anna vadászház mellett látható. Grafikusként, illusztrátorként a Magyar Vadász, később a Nimród című újságoknál dolgozott. Tankönyveket, Tasnádi Kubacska András, Kittenberger Kálmán és Fekete István könyveit is, illusztrálta többek között. Kedvenceit, a lovakat, és az erdei vadakat rajzolta, festette egész életében. Országos kiállításokon rézkarcokkal szerepelt. Dolgozott Németországban, Iránban a sah udvarában is.

Itt tartottuk meg az ebédidőnket. A kilátóba nem volt értelme felmenni, nem lehetett látni semmit. Pedig szép idő esetén messzire ellátunk fentről, a Pilis, Hármashatár-hegy, Nagy-Hárs-hegy, János-hegy, a távoli Gerecse, sőt a Dunamenti Hőerőmű 3 db 207 m magas kéménye is láható. Ebédközben felért egy 10 fős lovascsapat a kilátóhoz. Igen meredek, jelzetlen ösvényen jöttek fel! Pedig még gyerekek is voltak a csapatban! Hamar összeszedtük magunkat, elindultunk lefelé. A szél is kicsit megerősödött időközben. A zöld háromszögjelzés után, a Tarnai-pihenő felett áttértünk a zöld keresztjelzésre. Eléggé tekervényesen halad ez a jelzés. Balról becsatlakozott egy kerékpárút és a kék keresztjelzés, majd nem sokkal később jobb 90°-os kanyarral befordultunk a Nagy-Sziklafal felé. A Sziklafalat 14⁰⁰-kor érte el az utolsó kis csoport. Elég nehezen találtuk meg a keskeny, jelzetlen ösvényt, mely kivezet a sziklapárkányra. A majd függőleges letörésről parádés panoráma van a Szarvas-árokra, a távolabbi Biai-hegyekre, de nekünk ez most nem adatott meg. Innen öt perc alatt a hármas katonasírnál voltunk. A sír szépen gondozott. Tájékoztató tábla emlékeztet az 1945.02.11-i kitörésre, a hősökre. Mi jelzetlen úton, a nagy nyiladékon át indultunk tovább a Hársbokor-hegy felé. Jól járható a nyiladék, csak egy helyen van begazosodva. Átmásztunk a Vadaspark kerítésén, az ide elhelyezett létrán. A nyiladékból letértünk, majd a kék keresztjelzésen indultunk lefelé a hegyről. Előttünk a János-hegy, majd a Nagy-Hárs-hegy sziluettje volt látható.

Végig lefelé mentünk a kék keresztjelzésen. Elértük a túloldali kerítést, újból létra mászás következett, majd kikötöttünk a Szilfa-tisztásnál. Az utolsók 15³⁰-kor értek ide. Lassan szürkülni kezdett. A parkolóba visszamenők jobbra, a maradék balra, Budakeszi felé vette az irányt. A túra jól sikerült, csak az időjárás lehetett volna kegyesebb hozzánk. De ne panaszkodjunk, legalább eső nem esett! Ez volt az év utolsó szakosztályi túráit. Reméljük, jövőre folytatni fogjuk a túrázást! Nem maradt más hátra ebben az évben, ezúton kívánunk minden kedves túratársunknak Kellemes Karácsonyi Ünnepeket, túrákban gazdag Boldog Új Évet!



Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Muskovics András (MA), Simon Aranka (SA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Muskovics András
szakosztályvezető