2022 november 26, Évvégi levezető túra - Biai-dombság
Ismételten megúsztuk az esőt a mai túrán! Igaz, napfényben kevés részünk volt, de gyalogolni kellemes idő várt ránk. Párás, ködös időben volt részünk ezúttal. Ismételten szép számmal jöttünk össze a mai napra, 22-en vágtunk neki az útnak. Volt, aki vonattal jött el a túra kiindulási pontjára, volt, aki autóbusszal. 820-ra mindenki odaérkezett Biatorbágy vasútállomására. Innen indult el a túra. Kivételesen rövid túrát nem is szerveztünk, hiszen nem tűnt nehéznek a megtervezett túraszakasz. Ez volt a bejárt útvonal:
Útvonal: Biatorbágy vá. - Viadukt (160m,
) – Kő-hegy (Kő-orr) (290m, ) – Dobogó-hegy (310m, ) – Érd-Parkváros, volt Rakéta Bázis (280m, , (-)) – M7-es keresztezése (195m, (-)) – Fundoklia-völgy (165m, (-)) – Tárnoki Kőfejtő160m, (-)) – Sóskúti út (115m, (-)) Túratáv: 20km
Emelkedő: 300m
Minősítő pontszám: 30+6=36 pont
A vasútállomástól a piros keresztjelzésen indultunk el, a Dózsa György úton, majd balra fordultunk a viadukt felé a Fő utcában. Elhaladtunk a Szűz Mária római katolikus templomnál, majd később a református templom mellett. Itt egy szép Szent Vendelin szobor látható, birkával a lábainál. Vendelin skót herceg volt, de titokban elhagyta a királyi udvart, és Rómába zarándokolt. Visszafele utazva Westrich mellett egy kis házikóban telepedett meg és koldulással kereste kenyerét. Amikor egy birtokos megfeddte tétlenségéért, pásztornak szegődött el. Később egy csoda rávette földesurát, hogy engedje meg Vendelnek a remete életmódhoz való visszatérést. Szent életmódjának a híre elterjedt. Számos földműves kereste fel, hogy beteg jószágait megáldja. Végül a tholei kolostor apátjának választották és pappá szentelték. Sírja fölé kis kápolnát emeltek, utóbb ekörül nőtt ki St. Wendel városka. A pásztorok védőszentjükként tisztelik. 840-kor már a nevezetes vasúti viaduktnál voltunk. Ez egy kettős vasúti völgyhíd, mely a településen átvezető hegyeshalmi vasútvonalon található. Ma már használaton kívül van, a mostani vonal kb. 1 km-rel északabbra halad. Magyarország egyetlen páros vasúti völgyhídja. A viadukt elhíresült a robbantásos merényletről, melyet 1931.szeptember 13-ára virradó éjszaka Matuska Szilveszter követett el. A merénylő felrobbantotta az egyik sínszálat a viadukton áthaladó, Budapestről Bécsbe tartó gyorsvonat alatt. Ennek következtében a gőzmozdony és a szerelvény első néhány kocsija a huszonhat méteres mélységbe zuhant; a robbantás összesen 22 ember életét követelte. Biatorbágy talán leglátványosabb építészeti emléke és turisztikai vonzereje a viadukt. Ipari műemlékké lett nyilvánítva. Az északi hídra ma fel lehet menni akár gyalog, akár biciklivel, a déli le van zárva.
Alig láttunk valamit a viaduktból, akkora volt a köd, emiatt fel sem mentünk a hídra. A sárga jelzésünk elhaladt egy Trianon kereszt mellett. A Forrás utcán át hagytuk el a település utolsó házát. A falu szélén található a Madár-forrás. Rendezett a környezete, asztalokat, padokat is elhelyeztek, a forráshoz lépcsőket építettek. A forrás működik, idáig nem hagyta cserben a szomjazókat. A forrással szemben műfüves pályát építettek a sportolni vágyók részére. A Nap-hegy alatti bekerített magánterületet ki kell kerülni, az őrző mérges kutyákat nem hallottuk, mint a korábbi években. Egy darabig erdőben gyalogoltunk a kissé sáros, csúszós úton. Amint egy nagy parlagföldhöz értünk, jobb 90°-os kanyarral keményen emelkedni kezdett a jelzésünk. Így értünk fel a Kő-hegy gerincére. Most már senki sem fázott, izzasztó egy szakasz volt! A gerinc egyik pontjáról szép kilátás van, de most ebből semmit sem láttunk! Még szebb panorámában kellett volna részesülnünk a Kő-orr sziklájáról, melyet 1000-kor értünk el. A köd miatt a völgy túlsó oldalát sem láttuk! Emiatt rövid időn belül elindultunk lefelé a völgy aljába. A piros jelzésen csúszkáltunk lefelé a meredek ösvényen. A sziklák oldalában kaptárkövek láthatók. Az országban számos helyen található kaptárkő. Egyes kutatások szerint ezek a bevésett kis kőfülkék méhlakások voltak. Más kutatások szerint a fülkéket vallási, kultikus céllal vésték ki elődeink.
A kaptárok megtekintése után lementünk a völgy aljába. Itt egy ismertető táblát helyeztek el a kaptárkövekről. Következett egy emelkedő a túloldalra. Szerencsénkre a valamikori meredek felmenetelt letompították egy szerpentin kialakításával. Így már jóval könnyebb volt feljutni a túloldalra. A piros jelzésen balra indultunk egy régi tarvágáson keresztül. Eléggé megnőttek időközben a fák! Nem sokkal később egy szép, idős tölgyes következett. 1050 körül értünk ki az erdőszélre. Innen, ha normális lett volna az időjárás, szép kilátás van Budaörs felé. Most a pára miatt alig láttunk valamit! Kis kapaszkodó után kereszteztük a Iharosra vezető volt LÉRAK Bázis aszfaltútját.
A völgyben kétfelé vált a csapat. Az egyik része maradt a piroson, felkapaszkodott a szemben levő Iharos-hegy oldalába, a többiek a völgyben kimentek a mezőgazdasági földekhez. Ezt követően, az erdőszéli földúton felmentek a régi katonai aszfaltúthoz. Az Iharosi Légvédelmi Rakéta Bázisnak volt valaha ez a bekötő útja. Itt egyesült ismét a két csapat. A piros jelzésen 1055-kor értünk ki a Biai-erdő szélére. Kellemetlenül huzatos volt a tető. Szélárnyékot keresve korai ebédszünetet tartottunk. Két új emberünket kissé megviselte a két emelkedő, melyből a második igen csak sáros volt! Őket leirányítottuk Sóskútra, hogy busszal haza tudjanak térni. A hegytetőn indultunk el Érd-Parkváros felé. Elhaladtunk a volt Parkvárosi Légvédelmi Rakéta Bázis mellett. Ennek egy részét még most is őrzik, nem úgy, mint az Iharosit.
1230-kor voltunk az M7-es autópálya felett. A társaság nagyobbik része nem a Fundoklia-völgyet választotta, hanem a Tárnoki Öreg-hegyet. Egy darabig az M7-sel párhuzamosan haladtunk, majd elkanyarodtunk a pincék felé. Kellemesen sütött a nap, a szél sem fújt már annyira. Elhaladtunk az Orbán szobor felett, majd egy kisebb völgyön átkelve felmentünk az Új-hegyre. A Tárnoki Kőfejtő környékén egy boros pincében kötöttünk ki. Természetesen megkóstoltuk az idei bort. Letelepedtünk, előkerültek a sütemények, az ennivalók. Közben a Kőtárnok is megnyílt, rácsodálkozhattak a látogatók az évmilliós kövületekre, kőzetekre, ércekre, kristályokra. 1400 óra körül szedelőzködni kezdett a társaság. A hazautazást mindenki maga szervezte. A legtöbb ember személygépkocsit rendelt a Kőfejtőhöz, így gyorsan hazaérhetett. Páran lesétáltunk a Tárnoki vasútállomásra, mely kb. 3 kilométerre van a hegytől. Ebben az évben már csak egy szakosztályi túrára kerül sor. December 8-án, vasárnap Mikulást megyünk keresni Budakeszi környékére.
|
|
|
A túrát teljesítők névsora
Muskovics András
szakosztályvezető