2022 október 8, Gyaloglás az avarban - Budai-hegység
Ez már a harmadik őszi túránk, amikor körtúrát szerveztünk. A starthelyet tömegközlekedési eszközökön kívül személygépkocsival is meg lehetett közelíteni. A túra kezdete 830-ra lett meghirdetve. Nem késett el senki, igen szép számmal, 26-an jöttünk össze, mintha autóbuszos túrán lenne! Kiosztottuk az útvonal vázlatokat, majd Zsolt vezetésével megkezdődött a mai gyaloglás. Nem írtunk ki rövidített változatot, mivel úgy gondoltuk, mindenki bírja teljesíteni a túrát. Az eredetileg kiírt útvonal nem változott meg, ez volt a kihirdetett túra:
Útvonal: Nagykovácsi, Városháza (335 m,
) – Kutya-hegy (559 m, , 
) – Nagy-Szénás (525 m, , 
) – Hosszú-árok (
) – Antónia-árok () – Zsíros-hegy (424 m, ) – Nagykovácsi, Városháza (335 m, 
, 
) Túratáv: 17km
Emelkedő: 620m
Minősítő pontszám: 25,5+12,4=38 pont
Nagykovácsit a középkorban királyi kovácsok lakták, innen ered a neve. Az első írásos emléke 1254-ből származik. A török hódoltság idején 1529-ben a törökök feldúlták a falut, a kiűzésük után a Habsburg uralkodók sváb telepeseket hívtak ide 1700 és 1760 között. A Wattay család 1661-től volt birtokosa a településnek. Wattay János a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye első kuruc alispánjaként irányította a kuruc közigazgatást, a kuruc katonaságnak lőport is gyártatott a településen. Nagykovácsi római katolikus temploma műemléki védettségű. Az alapkövét 1742. december 8-án tették le, majd pontosan 4 év múlva, 1746. december 8-án avatták fel az épületet. A barokk templom berendezései a fő- és mellékoltárok, a szószék 1745 és 1761 között készültek el. Az 1800-as évek közepétől komoly bányászati tevékenység indult meg a környező hegyekben, amely során több aknát nyitottak Nagykovácsi területén is. A település alatt működő, Jóreménység-altáró egészen 1969 végéig működött, fénykorában a pilisi-szénmedence legnagyobb dolgozói létszámú, legjelentősebb termelési kapacitású, és közülük utolsóként bezárt bányaüzeme volt.
840 körül már a római katolikus templomnál jártunk. A Kossuth Lajos utcán a sárga jelzésen jöttünk el a Nagyboldogasszonytemplomig. Rövid ideig itt maradtunk, a szép barokk templomba benézhettünk. Továbbra is ezen az úton gyalogoltunk, melyik Perbálba vezet át, Fehér-útnak nevezik. Az út kényelmesen emelkedett. Az utunkból kiágazott a sárga körjelzés, mely az Ördögárok-forráshoz vezet le. Mi a sárga jelzésen, 945-kor értük el a kék keresztjelzést, melyen a Nagy-Szénás felé fordultunk. Ezen a jelzésen haladtunk át az 559 m magas Kutya-hegyen. Sokan gombát kerestek, de idáig nem volt szerencséjükm, viszont annál több virágot lehetett látni! A szokatlan meleg sok növényt megbolondított, másodvirágzásba kezdtek! A legmeglepőbb ezek között egy tő kőrislevelű nagyezerjófű volt, mely éppen virágozni kezdett! Sok harangvirágot, macskafarkú veronikát, napvirágot, ördögszemet, cickafarkot láthattunk a réteken. 1030 körül, a Fenyős-tisztáson pihenőt tartottunk, bevártuk egymást. Barnabás, a legfiatalabb csapattagunk is megéhezett, mások is követték a példáját, tízóraiztak egyet. A tisztás előtti szakaszról szép panoráma volt a Zsámbéki-medencére. Egyébként az Országos Kék Túra útvonala is ide jön föl. A rövid pihenő után ezen jutottunk fel az 550 m magas Nagy-Szénásra.
A Nagy-Szénás csúcsáról - legalább is nekem - mindig az jut az eszembe, hogy ilyen körpanoráma kevés helyen van az országunkban. Egyszerűen pazar a kilátás, a látvány. Ahogy körbetekint az ember, a teljesség igénye nélkül az alábbiakat látja, ezeket a hegyeket, csúcsokat ismerheti fel: Gete, Piliscsabai Nagy-Kopasz, Kétágú-hegy, a két Szoplák, Pilis, Hosszú-hegy, Kevélyek, Hármashatár-hegy, János-hegy, Nagy-Kopasz. Igen tiszta időben még több vonulatot, csúcsot is fel lehet ismerni. A Piliscsabai Nagy-Kopasz oldalában az Esztergomi Bazilikát is felfedezhetjük, már akinek jó a szeme, hiszen elég párás volt a levegő. Miután beteltünk a látvánnyal, elindultunk lefelé a csúcsról. Az OKT nyomvonalán értünk le a volt Nagy-Szénás turistaház romjaihoz. A házat 1924–26 között társadalmi munkában építette fel a Munkás Testedző Egyesület Turista Szakosztályának mintegy 200 tagja, akik saját kezűleg hordták fel az építőanyagot és a vizet a hegyre, az építkezés helyszínére. Az első tervekben a 6×4 méteres alapterületű épület falazása nagyrészt pelyvával egybegyúrt-taposott agyag és kőpor felhasználásával készült. A menedékház 1926. május 16-án nyílt meg. A házat 1927-ben verandával és egy további hálóhelyiséggel, 1934-ben pedig étteremmel bővítették. 1949-ben az ekkor 35 férőhelyes épületet államosították, és a Turistaházakat Kezelő Vállalat vette kezelésébe, amivel meg is pecsételődött a sorsa. 1982 óta emlékfal, továbbá egy 1986-ban állított emlékkő, és néhány megmaradt alapfal jelöli az egykori turistaház helyét.
A rövid szemlélődés után elindultunk lefelé a piros jelzésen. Kemény ereszkedő volt, hiszen kb. 300 m szintet kellett legyűrnünk. Közben azért gombaszedésre is jutott idő. Ezen a szakaszon sokféle gombát láttunk, köztük gyilkos galócát, piruló galócát. A piros keresztjelzés elérése után jobbra fordult a jelzésünk a Hosszú-árokban, most már enyhébb lejtésű úton ereszkedhettünk tovább. 1250 körül ismét egy jobb kanyar következett, az Antónia-árokban elindultunk felfelé a sárga jelzésen. A Nagy-Szénás után leadott szint nagy részét kellett visszaszereznünk. Kemény, hosszú felmenetel következett az árokban, többnyire az elektromos távvezeték nyiladékában halad az ösvény. 1335-kor értünk fel a Zsíros-hegyi útra. Balra fordultuk az úton, errefelé már több jelzés halad párhuzamosan a Zsíros-hegy felé. Kb. félúton megtekinthető a homokszállító kötélpálya maradványa. A bányajáratok eltömedékeléséhez szállították fel a homokot Pilisszentivánról. 1415-kor már a Zsíros-hegyen voltunk. Innen viszont pompás panoráma van a környékre, a Pilisre, a Dobogókői vonulatra, a Csikóvárakra, az Oszolyra, a Kevélyekre. Alattunk meg Pilisvörösvár és Solymár házai, épületei sorakoztak. Természetesen jó pár fénykép is készült.
Ezután visszasétáltunk a jelzésünkre, majd betértünk a Muflon itatóba. Az OKT Zsíros-hegyi pecsétje itt található. Közelben található a volt Zsíros-hegyi turistaház romja. 1928 decemberében nyitotta meg kapuit a turistaház, kezdetben 40 férőhelyes szállás működött az épületben. A ház igen népszerű volt a kirándulók körében, két étterem is üzemelt itt állandó jelleggel. A II. világháború előtt bevezették a villanyvilágítást, kiépítették a vízvezeték rendszert. A ház 1986-ig működött, majd gazdátlanná vált. A gondozás nélküli létesítmény idővel pusztulásnak indult, a környékbeliek építőanyagként elhordták a köveit. Ma már csak a földszinti rész falazatának egy része látható. Kb. félórát ücsörögtünk a büfében, majd elindultunk lefelé Nagykovácsi utcáin.
A Turista út után az Erdősétány utcán át érkeztünk meg a Kálvária kápolnához. 1831-ben, a kolerajárvány idején fogadalmat tett a község arra, hogy kálváriát épít. 1832-ben megépítették a kálvária-kápolnát a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére, és a hegyre vezető út mentén a keresztút állomásait, a stációkat. A II. Világháborúban lövést kapott a kápolna, nyugati fala beomlott. A stációk és a sírkápolna pusztulása, pusztítása az 50-es 60-as években történt. A kápolnát és az előtte levő 3 db kőkeresztet állították helyre. A zöld jelzésen tovább mentünk lefelé a Polgármesteri Hivatal felé. Elhaladtunk a település református temploma mellett, majd 1600-ra megérkeztünk a központba. Mindenki, ahogy reggel érkezett, hazaindult. Kellemes túránk volt, igazán kegyes hozzánk mostanában az időjárás. Legközelebb októberben, 22-én a Pilisben fogunk túrázni.
|
|
|
A túrát teljesítők névsora
Muskovics András
szakosztályvezető