A hatodik nap is elérkezett. A hőségriadó továbbra is érvényben van, igy ehhez igazodva délelőtti programra rövidítettem le az egész napra kiírt programot. Herend és vissza lett a mai terv. Akinek még ez is soknak tűnt, leautózhatott a Balatonhoz fürödni. Ez lett a mai útvonal az eredeti tervhez képest:
Útvonal: Veszprém – Márkó – Bánd – Herend – Márkó – Veszprém – Hárskút – Lókút – Eplény – Gyulafirátót – Kádárta – VeszprémMivel nem kellett reggel autóval megközelíteni a kiindulási helyünket, viszonylag korán, már 8 órakor elindulhattunk. Meglepően sokan jöttek el, mintegy 30-an voltunk. Ők az előre jelzett nagy meleg ellenére is vállalták a kellemetlenséget. A csapat rendben elindult, a városon keresztül, a Séd völgyében hagytuk el a várost. Elkerekeztünk az Állatkert mellett, majd rátértünk a már korábban megjárt kerékpárútra. Most még a völgyben kellemes idő fogadott bennünket, enyhén hűvös volt itt az idő. Márkóig kerékpárúton, onnan a régi 8-as számú főúton haladtunk Bándig. Mivel korán indult a mai túra, bőven volt időnk, mivel a Herendi Porcelán Múzeum csak 10 órától látogatható. Igy Bándon megálltunk, meglátogattuk a kicsiny Essegvár romjait. A település feletti kis dombon vannak a romok. A vár szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos, mintegy 60x70 m nagyságú területen helyezkedik el. Első körfalai, a várudvart övező, a védőfalhoz támaszkodó, fából készült lakó- és egyéb épületek a XIII. században épülhettek, feltehetően 1270 környékén, melyeket a XIV. században építettek át kőépületekre. Első írásos említése 1309-re datálódik, A vár pusztulásának körülményei ismeretlenek, valószínű, hogy a Veszprémet 1552-ben ostromló török sereg egyik portyázó lovascsapata pusztította el. A gazdátlan romokat többé nem építették újjá, anyagait a környékbeli lakosság hordta el lakóházai újjáépítéséhez. Lényegében csak egy saroktorony maradt meg, amely kilátóként funkcionál. Az utóbbi időben elkezdték feltárni a romokat, régészeti tanösvényt alakítottak ki. Kálvária is volt a várhegy, de ez is erősen romos állapotban van.
Bánd után Herend következett, a múzeummal szemben, a nemrég felépült látogató központnál álltunk meg. Készítettünk csoportképet a korábban már látott, herendi mintával festett oroszlánnál. Szabad program következett. A látogató központban van egy mini manufaktúra, ahol kipróbálható, hogyan kell porcelánt készíteni, festeni. Végig kisérhető az egész gyártási folyamat, de van itt kávézó, és márkabolt is, szemben a múzeum található. Itt megismerhető a gyár fejlődése, látni lehet a fontosabb termékeket is. A porcelángyár kőedénygyártás formájában 1826-ban indult, Stingl Vince alapításában. Stinglnek nem volt elég pénze, ezért megbukott, és 1839-ben a hitelezője, Fischer Mór szerezte meg a manufaktúrát. Ő fejlesztette fel az ő nevéhez kötődik a művészi porcelángyártás bevezetése. Immár több, mint 180 éve a világ legnagyobb porcelánmanufaktúrája. Az 1826-ban kis, néhány fős műhelyként induló üzem mára uralkodók, neves történelmi személyek, vezető üzletemberek, művészek kedvelt márkájává vált. A világ majd minden országában ismert nagyvállalat, igazi hungarikum, a Magyar Örökség része.
A múzeum meglátogatása után, nemsokkal 12 óra után visszaindultunk Veszprémbe a délelőtti megjárt útvonalon. Korán visszaérkeztünk a szálláshelyünkre, maradt időnk bőven leugrani a Balatonhoz egy kis fürdésre. Ami a hosszabb túrára vállalkozókat illeti, ők eltévedtek, igy egy életre szóló élménnyel gazdagodtak, csak a vacsora után keveredtek vissza a városba! Nagyon riogattak ma a hőséggel, de a rövidített túra ellenére is tartalmas napot tudhattunk magunk mögött. Sokan vettek részt a mai programban, nem is csalódtak.
|
© 2006-2024 természetbarátok.hu