2022 július 31-07, Bakony környéki kerekezés - Balaton-felvidék
-Beszámoló-
2022 augusztus 1. hétfő, Veszprém-Herend-Nagyvázsony-Veszprém
Elérkezett a második nap, szép verőfényes reggelre ébredtünk. A teljes létszám 90%-a felsorakozott a reggeli után a szállás előtti parkolóban. Néhányan késtek pár percet, de 1-2 család kivételével mindenki időben megérkezett. Természetesen megvártuk Őket is. 8 óra környékén el tudtunk indulni. Induláskor rögtön kerékpárúton kezdtünk kerekezni, de nemsokára már a forgalomban kellett haladnunk a belváros felé. Közel 40 főt nehéz egyben tartani, emiatt gyakran meg kellett állnunk, hogy összevárjuk a csapatot. A mai napra is 2 útvonal került kiírásra, az alábbiak szerint:
Útvonal: Veszprém – Márkó – Herend – Szentgál – Úrkút – Ajka – öde – Padragkút – Öcs – Pula – Nagyvázsony – Nemesvámos – VeszprémTúratáv: 94km
Emelkedő: 1250m
Minősítő pontszám: 47+12,5+1=61 pont
Ellenőrző pont:
Alternatív útvonal: Veszprém – Márkó – Herend – Szentgál – Tótvázsony – Nemesvámos – Veszprém
Túratáv: 52km
Emelkedő: 420m
Minősítő pontszám: 26+4,5+1=32 pont
A nagy forgalom után fellélegezhetettünk, mikor elértük a Veszprémvölgyi utat, ami a Viadukt alatt halad el. Eltekertünk az Állatkert parkolójánál, majd rétértünk az újonnan épült kerékpárútra. Ezt hivatalosan még át sem adták, a bevezető szakasz még nem készült el. Ami számukra fontos volt, hogy a települések közötti szakasz már elkészült és használható, igy a Séd völgyében tudtunk kerékpározni. Ideális utat építettek, kitűnő a minősége. A fák árnyékában haladhattunk Márkó felé. Nem is kell ennél több a bicajosnak! De nemsokára vége lett a jó világnak, mert Bánd elött elfogyott a kerékpárút. A településről páran visszafordultak, de a többiekkel folytattuk az utunkat a kis Essegvár felé, majd Herendre. Nem álltunk meg Essegvár romjainál, erre majd pénteken került sor.
Herendet elérve a Porcelán Múzeum elött pihentünk meg. Eredeti tervünk szerint bementünk volna a múzeumba, de hétfő lévén zárva volt. Vügül pénteken pótoltuk a múzeum meglátogatását. Egy közeli boltnál ennivalót, frissítőt vásároltunk, ezután tovább mentünk, Szentgál érintésével Úrkútra. Itt van az egyedülálló Csárdahegyi Őskarszt. Az 1920-as években kezdték itt kitermelni a mangánércet. Szerencsére nem robbantással történt ez meg, hanem kézi erővel, így tárult fel a földtörténeti középkorban - amikor még trópusi volt az éghajlat - keletkezett karszt. A csapadékos klíma drasztikus hatással van a mészkőre: a víz oldja a kőzetet, gyakorlatilag eltünteti azt, így óriási hiányok, gödrök, lyukak keletkeznek a felszínen. Az intenzív lepusztulás hatására méretes üregek, töbrök képződtek, melyek csapdaként fogadták magukba a vélhetően folyóvízi úton érkező mangánércet. A területet később az eocén korban tenger öntötte el. A tengervíz különféle üledékekkel, agyaggal, mészkővel fedte be a mélyedéseket. E fedőréteg a későbbiekben megvédte az eróziótól a maga alá temetett korábbi felszínt, melyet a bányászat tárt fel. 1953-ban védetté nyilvánították a területet, geológiai bemutató helyet alakítottak ki.
A látogatás után a társaság kétfelé szakadt. A rövidebb távot választók Tótvázsony, Nemesvámos érintésével tértek vissza Veszprémbe. A hosszabb utat választók Kab-hegy felé vették az irányt a kerékpár úton. Kikerültük Ajkát, Bödét, Padragkutat egy kellemes erdei úton kerekezhettünk. Megálltunk a Lúgos-tetőn, felmentünk a Molnár Gábor-kilátóba. A kilátóból nagyon szép körpanoráma van a környékre. A legfelső szintről a Balaton-felvidéki Tanúhegyek egy része is látható. A kilátó felkeresése után ismét erdei szakasz következett, majd Öcs településen megálltunk ebédelni. Az ebédszünet után Pula és Nagyvázsony érintésével elkerekeztünk a Csepelyi pusztatemplomromhoz. Nem volt egyszerű feladat odajutni, mivel eléggé bozótos helyen van, de sikerrel jártunk. Még a XV. századi kőház romjait is megtaláltuk! Az elpusztult Csepely falut először 1086-ban említik az oklevelek. Kinizsi Pál a Vázsonyi birtokokkal együtt Csepelyt is megkapja Mátyástól 1472-ben. A mohácsi csata után Csepely fokozatosan elnéptelenedik. 1557-ben már puszta. 1958-ban az Országos Műemlékfelügyelőség kisebb kiegészítésekkel helyreállította. A templom egyhajós, keletelt és egyenes szentélyű templomrom, a hajó északi oldalán sekrestyével. A hajó falai magasan maradtak fenn a déli bejárattal és a nyugati oromfalban keskeny lőrésablakkal.
A rom megtekintése után visszatértünk a 77-es útra, majd nemsokára megálltunk Tótvázsony határában levő felhagyott honvédségi területen található egykori megfigyelő toronynál. A tornyot időközben kilátónak alakítottak át. Szép a panoráma a kilátóból! Bár a torony viszonylag fiatal, mégis meglepően rejtélyes eredetű: az építését hivatalosan nem dokumentálták, ezért a keletkezésének körülményeiről nem sokat tudunk. Mindössze annyi biztos, hogy katonai céllal létesült. A szovjet és a magyar hadsereg mindenesetre a II. világháború után a tótvázsonyi lőtér megfigyelőtornyaként hasznosította az épületet. Itt is élveztük a kilátást majd mikor indultunk volna tovább, akadt egy kis technikai probléma az egyik kerékpárral. A külsője tönkre ment, nem lehetett tovább folytatni az utat vele. Szerencsénkre az egyik túratársunk épp a közelben volt a kocsijával, hazavitte a sérült bicajt és gazdáját Veszprémbe.
Tótvázsony érintésével lementünk a kerékpárútra, mely természetesen a forgalomtól védett, de valamivel hosszabb, mintha a főúton kerekeztünk volna. Talán több az emelkedő is, de biztonságosabb a biciklizés. Lassan szorított az idő, a vacsora időpontja kötött volt. A vizünk is fogyóban volt, Nemesvámoson egy kedves helybelitől tudtunk vizet szerezni. Innen Veszprém csak egy ugrás volt, de már nem volt időnk felmenni a szállásunkra, rögtön az éterembe mentünk. Tartalmas, hosszú nap lett a mai, kissé elfáradtak a kerekezők. Minden elismerésem a túrát teljesítőinek!
|
|
|
A túranapot teljesítők névsora