2022 július 9, Somogyi-dombság DDPT - Somogygeszti - Igal

Továbbra is meleg a nyarunk, bár erre a hétvégére kissé csökkent a hőmérséklet. Az országban többfelé esett az eső, ezek közé tartozott a Somogyi-dombság is, ahová túrázni jöttünk. Lakóhelyünk környékét ez a csapadékhullám elkerülte, itt továbbra is nagy a szárazság, gyakorlatilag aszály van. Idén nyáron ez a harmadik Dél-Dunántúli Piros túránk, elkezdtük ezzel a Somogyi-dombság bejárását. A Somogygeszti - Igal közötti szakaszt barangoltuk be szombaton. Mint a korábbi két buszos túra során, most sem volt teltház, mindössze 21-en jöttünk össze, két társunk vonta vissza a jelentkezését. Százhalombattáról öt órakor indultunk el, az autóbuszunk Érden, Tárnokon, Martonvásáron vett fel turistatársakat, így lett teljes a mai csapat. Az M7-es autópályán, majd a 67-es országúton közelítettük meg a kiindulási pontunkat, Somogygesztit. Lefelé menet rövid pihenőt tartottunk a Sóstói MOL kútnál. Az évek során kialakult túratervezés szisztéma szerint két útvonalból választhattak a résztvevők, az alábbiak szerint:

Útvonal: Somogygeszti (168m, ) – Mernyeszentmiklós (152m, ) – Ecseny (175m, ) – Igal, Gyógyfürdő (168m, )
Túratáv: 24km
Emelkedő: 380m
Minősítő pontszám: 36+7,6=44 pont

Alternatív útvonal: Ecseny (175m, ) – Igal, Gyógyfürdő (168m, )
Túratáv: 14km
Emelkedő: 230m
Minősítő pontszám: 21+4,6=26 pont

8⁰⁰-kor már Somogygesztiben voltunk. Busszal elmentünk a dohánybolthoz, az itteni DDP-s bélyegző itt található. Csak az szállt le, aki bélyegezni szeretett volna. Negyedóra alatt elvégeztük a pecsételést, majd visszaszálltunk a buszunkra. Visszamentünk a falu végére, a 16 fő hosszútúrás itt kezdte meg a gyaloglást. Az 5 fő rövidtúrás elment Ecsenybe, Ők onnan indultak el. Sajnos a falu nevezetességére, a Jankovich-Bésán kastély megtekintésére nem volt időnk, egy kis kitérőt kellett volna tennünk miatta. Botka János építette 1823-ban, klasszicista stílusban, majd 1926-1927-ben átépítették. Jelenleg magántulajdonban van, kastélyszállóként üzemel. A műemléki védelem alatt álló épület hathektáros parkja természetvédelmi terület. Növényei kiemelkedő botanikai értéket képviselnek.

8³⁰-kor indultunk el a piros jelzésen. Árnyékot adó fasorban hamar kiértünk a mezőgazdasági területre, majd egy lősz mélyúton kapaszkodtunk felfelé. Mintegy 60 méteres szint megtétele után felértünk egy platóra, ahol kukorica táblák között gyalogolhattunk. Szépen fejlődnek a növények, 2,5 m magasak már. Itt tapasztaltuk, hogy az előző napokban komoly mennyiségű csapadék hullott a környéken! Néhol alig lehetett kikerülni a pocsolyákat. Többen ezen a környéken elvétettünk egy 90°-os balkanyart. A jelzésünk a kukoricásban, a magas növények között folytatódott! Lehet, hogy valamikor itt földút volt, de beszánthatták, ide is kukoricát vetett a terület tulajdonosa. Miután átvergődtünk a kukoricáson, kényelmesen kezdtünk haladni Mernyeszentmiklós felé. Elhaladtunk egy vas Krisztus szobor mellett, majd virágzó napraforgó tábla melletti földúton értük el 9⁴⁰-kor a kis települést.

A faluból nem sokat láttunk, hamarosan kereszteztük a 67-es országutat a kettős körforgalomnál. Aszfaltúton kellett gyalogolnunk, ezen kereszteztük a vasúti síneket. Az út Felsőmocsolád felé fordult, mi pedig az ellenkező irányban, a vasúttal párhuzamosan mentünk tovább. Egy bal 90°-os kanyar után ismételten felértünk egy dombhátra. Mezőgazdasági földek mentén, tarlót keresztezve 11⁵⁰-kor már Ecsenyben voltunk. A nem egészen 300 fős falu evangélikus temploma már messziről látszódik, uralja az észak-déli irányú völgyet. A II. világháború elött több mint ezren laktak itt! Ecseny neve először III. Béla 1193-ban keltezett okiratában szerepel. A törökdúlás során elnéptelenedett a település. A falu betelepítése evangélikus svábokkal Mária Terézia idején kezdődött meg. Málenkij robotra 42 férfit és nőt hurcoltak el az oroszok 1945. február 22-én. A világháború után a németek 30%-át kitelepítették, helyükre a csehszlovák–magyar lakosságcsere keretében felvidéki családok költöztek. A DDP pecsétjét a kis ABC-vel szembeni ház kerítésén találtuk meg. A bolt még éppen nyitva volt, lehetett italt, jégkrémet venni. Az ebédidőnket is itt tartottuk meg. 11¹⁵-kor indultunk tovább. Az evangélikus templomnál kicsit elidőztünk, itt emlékeznek a falubeliek, a sváb kitelepítettekről.

Továbbra is mezőgazdasági területen keresztül vezetett a jelzésünk. Szerennkre a földút mindkét oldalán fasor volt, így nem kellett a tűző napon gyalogolni. 1 km után elértük az erdő szélét. Az erdőben kellemes volt a klíma, árnyékban haladhattunk Igal felé. Az erdő közepén rövid pihenőt tartottunk, van, aki itt ebédelt meg és nem Ecsenyben. Miután tovább mentünk, rövidítettünk egyet. A piros jelzés egyik nagy "U" kanyarját, egy jelzetlen úton levágtuk. Ezzel 1,5 km-rel lett kevesebb a mai útvonal. 13³⁰ körül kiértünk az erdőszélre. Ettől kezdve megint művelt területek között gyalogoltunk. Némely részen már befejezték az aratást. A hegyhátról, dél felé, távolban a Mecsek sziluettje rajzolódott ki a horizonton. Alattunk, igaz még eléggé messze, az Igali templomtornyot láttuk. 14⁰⁰ óra után pár perccel elértük az Igal-Balatonföldvár közötti országutat. Egy darabig ezen kellett gyalogolni Igal felé. Mikor balra elhagytuk az aszfaltutat, földúton kukorica táblák között, majd a település közelében már szőlők között ereszkedtünk le Igalba. 15²⁵-kor voltunk a gyógyfürdőnél. A kisváros XX. századi krónikájának mai napig meghatározó eseménye az 1940-es években indult olajkutatás és annak következménye: ekkor tört felszínre a 81 Celsius fokos, bizonyítottan gyógyhatású termálvíz. A hatvanas években erre épült fel a fürdő, amely jelentős hatással volt a település fejlődésére. Évente több mint százezren fordulnak meg itt! A városi rangját 2009-ben kapta meg.

Fél óra szabadidő maradt a hazaindulásig. Lehetett sörözni, üdítőt fogyasztani, jégkrémet nyalogatni. Persze a pecsételésről sem feledkeztünk meg, az itteni pecsét a pénztár közelében, egy villanyoszlopra szerelt dobozban található. Szép, kellemes túrában volt részünk. A mai nappal befejeződtek a buszos túrák. Ősztől a tömegközlekedés fog előtérbe kerülni. Talán nagyon nem rettenek el ettől a turistatársak, drasztikusan nem fog lecsökkenni a gyaloglók száma. A következő programunk július 24-én lesz, Georgiades Gáborról emlékezünk majd meg Százhalombattán, az emlékére ültetett tölgyfánál.



Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Muskovics András
szakosztályvezető