Ez az év pont olyan pocsékul kezdődött, mint a 2020-as. A COVID vírus uralta a világot, sok szigorítást kellett elviselni. Az év eleji szakosztályi évzáró-évnyitó elmaradt, az első 3 betervezett gyalogtúrával egyetemben. Májusban már látni lehetett az alagút végét, elkezdtünk szakosztályi szinten túrázni. Először 2 kerékpáros túrát bonyolítottunk le, ezeken jóval kevesebb ember jön össze, mint a gyalogtúráinkon, ebből kifolyólag a rizikó is kisebb, hogy megfertőzzük egymást. Az első gyalogos túrára május 15-én került sor. Ekkor a Visegrádi-hegységben túráztunk, Dunabogdány, Szentendre környékén. A pandémia leszálló ágba került, sok kötöttségtől megszabadultunk. Ennek következtében megtarthattuk a tavalyi évben elmaradt Öreg-Bakony Bakancsosa túrasorozatunkat. A szállást Bakonybélben, az Odvaskő Hotelben foglaltuk le. Korábban innen a Közép-Dunántúli Piros útvonalát barangoltuk be. Még a megelőző évben beszereztük a jelvényszerző túramozgalom igazoló füzeteit az Ösvénytaposó Baráti Társaságtól. A kényszerű, hosszú pihenő után nem meglepően, szép számmal jöttünk össze az ötnapos sorozatra. 36-an jelentkeztek, senki sem vonta vissza a jelentkezését, senkinek sem adódott problémája az időponttal, az időjárással kapcsolatban. Nem indultunk el korán, a szokásos hat órai indulás volt Százhalombattáról, az Ebadta elől. Érd, Tárnok, Martonvásár érintésével jött össze a turistacsapatunk. Hárman autóval jöttek utánunk a szálláshelyünkre, velük este találkoztunk, így 33-an voltunk az autóbuszon. Székesfehérváron, Veszprémen keresztül érkeztünk meg Zircre 9 óra után pár perccel. Rövid pihenőt Várpalotán tartottunk a MOL üzemanyagtöltő állomáson. Zircen megálltunk negyedórára, hogy az Öreg-Bakony Bakancsosa túramozgalom zirci pecsétjét beszerezzük az arborétumnál. Eredetileg ezt az utolsó napra terveztük, de most ideálisabbnak tűnt a pecsét begyűjtése. Ezután még lementünk a vasútállomásra, pár emberünknek hiányzott a zirci OKT-s túra pecsétje. Pedig az elmúlt évtizedekben sokat jártunk errefelé! Borzavárra 945-kor érkeztünk meg. Az itteni OKT pecsétjét pár emberünk a kocsmánál pótolta. A hosszú túra a templom mellől indult 955-kor. A rövidtúrások a buszon maradtak, Ők Bakonybélbe mentek át, hogy a rövid túrát teljesítsék. A szokásos két túra közül választhattak a túrázok:
Útvonal: Borzavár (410 m, ) – Szépalmapuszta (478 m, ) – Kisszépalma puszta (473 m, ) – Kőris-hegy (709 m, ) – Pörgöl-barlang (378 m, , , ) – Bakonybél központ (280 m, , , , ) (+4 km, +80 m szint az Odvaskő Hotel, , )Borzavár temploma mellett kezdtünk el kapaszkodni felfelé. Kissé sáros volt az ösvény az előző napi esőktől. Most sem volt ideális az időjárás, eléggé be volt borulva, a növényzet vizes volt, a levegő pedig párás. A kapaszkodó után, elhaladva az átjátszó állomás mellett, gyorsan kiértünk az erdőszélen menő aszfaltútra, mely Szépalmapusztára vezet. A jelzett út bevezetett az erdőbe, de párhuzamosan halad az aszfaltúttal. Van, aki a jelzést követte, van, aki az aszfaltúton haladt. 1045-kor értük el Szépalmapusztát. Megnéztük a kicsiny arborétumot, éppen 4 féle rododendron virágzott. A szállónál elvégeztük a pecsételésünket, hogy igazoljuk, a hotel útba ejtését. Kellemes a szálló környéke, többféle nőszirom virágzott az épület előtti kertben. A bélyegzést gond nélkül elvégeztük, kedves volt a recepciós hölgy. Rövid pihenő után tovább indultunk a Kőris-hegy felé az enyhén szitáló esőben. 1150-kor megpihentünk a Kőris-hegy alatti tisztáson. Itt esőbeálló található, asztalokat és padokat is elhelyeztek mellé. A pihenő után megkezdődött a kapaszkodás a 709 m magas Kőris-hegyre. Az első és az utolsó szakasz volt a legmeredekebb, a legcsúszósabb. 1230-ra felért a társaság nagyobbik része. Ebéd szünetet tartottunk. Közben persze a Vajda Péter kilátóba is felmentünk. Szép panoráma van észak felé a Kisalföldre. Elég tiszta volt a levegő, a Somló és a Pannonhalmi Apátságot is lehetett látni. Magát a Kőris-hegyet az LRI radarjának gömbje uralja.
1310-kor indultunk tovább. Az OKT nyomvonalán majdnem Bakonybélig mentünk le, de a Dornyay Béla úton, a sárga jelzésen balra fordultunk, hogy felkeressük a Pörgöl-barlangot. 1530-kor értünk ide. A majd 40 m-es barlang vastagpados Dachsteini mészkőben alakult ki. A plafonon pár helyen cseppkő kéreg látható. Évezredek óta ismert. A bezáró kőzetének ősmaradványai, régészeti leletei és az oldásos, gömbüstös formakincse egyaránt értékes. A mennyezeten triász időszak végi (kb. 200 millió évvel ezelőtt) a tenger lagúnáiban élt Megalodus kagylók héjmetszetei láthatók. Az 1930 és az 1950-es években voltak régészeti kutatások a barlangban. Kő és csonteszközöket találtak, bizonyítva, hogy az ősember is ismerte és lakta a barlangot. Napjainkban denevérek, pelék lakhelye. Miután elemlámpáinkkal megtekintettük a barlangot, felírtuk füzetünkbe a barlang kódját. A Magas-Bakony Turistája mozgalomnak is van itt kódja. Ezt is felírtuk, hátha egyszer szükségünk lehet erre is. 1630-kor mindenki Bakonybél központjában volt. Páran felsétáltak a Bakonyi Erdők Házához, hogy az itt található bélyegzőt beszerezzék. Nem volt nyitva, a kis ABC boltban pecsételtünk helyette.
1700 óra után megérkeztünk az Odvaskő Hotelhez, a szálláshelyünkre. Köszönhetően az előre megállapodott szobaelosztásnak, gyorsan ment a kulcsok szétosztása. Hárman, akik személygépkocsival jöttek le, már vártak ránk. A rövidtúrások is már itt voltak. Adminisztráció sem volt sok, a résztvevők adatait előre összeírtuk. Vacsora 6 órakor volt, svédasztalos megoldásban. A leves után kétféle ételből választhattunk. A kissé szemerkélős, borús időjárás ellenére kellemes túránk volt. Begyűjtöttük a betervezett öt bélyegzőt, illetve kódot az Öreg-Bakony Bakancsosa igazoló füzetünkbe.
|
© 2006-2024 természetbarátok.hu