2020 szeptember 5-9, Országos Kék Túra - Aggteleki Karszt, Cserehát
-Beszámoló- -Mellékletek-
2020. szeptember 05. szombat, Putnoki-dombság, Putnok-Aggtelek
Erre az évre két ötnapos túrát is szerveztünk, hogy kiváltsuk a megszokott egy hetes külföldi jutalomtúránkat. Sajnos a május 8-22-e közötti Bakonybél környéki, Öreg-Bakony bakancsosa túrasorozatunk a koronavírus miatt elmaradt. Kár érte, mivel a szállásunkat, a reggelinket, vacsoránkat korábban már lefoglaltuk. Beszereztük a jelvényszerző túramozgalom igazoló füzeteit az Ösvénytaposó Baráti Társaságtól. Az első félévben mindössze egy túránk lebonyolítására került sor, június 13-án a Bükkben gyalogtoltunk az OKT útvonalán. Ilyen előzmények után talán nem meglepő, hogy a turistatársak ki voltak éhezve egy kis gyaloglásra. 42-en jöttek el Aggtelek környékére. Mindössze 1 fő vonta vissza a jelentkezését, édesanyja ápolása miatt. Korán, 5 órakor indult el az autóbuszunk Százhalombattáról. Szükség volt a korai indulásra, mivel ezen a napon is hosszú túra került kiírásra. Az eredeti túrát is kénytelenek voltunk lecsökkenteni, hogy a szállásunkat elfoglalhassuk, valamint vacsorázást is figyelembe kellett vennünk. Végül is az aszfaltutakat busszal tettük meg. A rövid túra is átalakításra került, egy keveset könnyítettünk az e túrát választóknak is. Ezáltal nagyjából egy időben értünk el a Baradla kempingbe, a szálláshelyünkre. Végül is a második variáció közül választhattak a túratársak:
Útvonal: Putnoki Halastó (275 m,
) – Kis-Mohos-tó (320 m, ) – Nagy-Mohos-tó (308 m, ) – Kelemér (2018 m, ) – Gömörszőlős (220 m, ) - Zádorfalva (225 m, ) – Aggtelek, szlovák határ (340 m, ) Túratáv: 25km | 21km
Emelkedő: 380m | 350m
Minősítő pontszám: 37,5+7,6+1=46 pont | 31,5+7+1=40 pont
(Második variáció: Mohosok után autóbusszal Gömörszőlősre, közben Keleméren pecsételés!)
Alternatív útvonal: Putnoki Halastó (275 m,
) – Kis-Mohos-tó (320 m, ) – Nagy-Mohos-tó (308 m, ) – Kelemér (2018 m, ) – Gömörszőlős (220 m, ) - Zádorfalva (225 m, ) Túratáv: 13km | 12km
Emelkedő: 200m | 150m
Minősítő pontszám: 19,5+4+1=25 pont | 18+3+1=22 pont
(Második variáció: Zádorfalva (225 m,
) – Aggtelek, Baradla barlang (334 m, )!)
Igazolás:
Putnok, Állomás utca 1., a vasútállomás forgalmi irodájában, a falon.
Kelemér, Tompa Mihály út 61., Tompa Mihály-emlékház kerítésén, a bejárat mellett., vagy Tompa Mihály út 22., a Bagolyvár élelmiszerboltban, a falon.
Gömörszőlős, Kassai utca 55., a Néprajzi múzeum kerítésén.
Zádorfalva, Nagy utca 56., a Szivárvány presszó belső falfelületén, a bejárat mellett.
Aggtelek, Baradla oldal 1., a kemping recepciójának bejárata mellett, a falon, vagy a Nemzeti Park látogatóközpontjában.
Százhalombatta, Tárnok, Érd, valamint Budapest, Kosztolányi Dezső tér érintésével lett teljes az ötnapos túra csapata. Az M3-as autópályán Miskolc érintésével jutottunk el Putnok vasútállomására. Az egyik MOL üzemanyagtöltő állomáson tartottunk rövid szünetet. Az állomás peronján található OKT-s bélyegzőt rendben megtaláltuk, elvégeztük a pecsételéseket. Visszaszálltunk az autóbuszra, majd 10 órakor megérkeztünk a túra kiindulási pontjára, a Putnoki Halastóhoz. A Pálma-forrás után felfelé vezetett az OKT nyomvonala, így értük el a Piroska-hegy nyergét. Páran, kb. negyedórai gyaloglás után felértek a Mohos földvárhoz. A Kis-Mohos északi oldalán hirtelen kiemelkedő dombon árokkal körülvéve láthatók az egykori Gutkeled nemzetség által épített kővár maradványai. A várat egy 1397-ben kelt oklevél már romvárként említi. Később huszita erősség volt. A vár nevének első említése a XIV. századból való. Egy 1430-ban kelt oklevél pedig már csak a vár helyéről tesz említést. Az ovális alaprajzú vár két láp, a Kis-Mohos és a Nagy-Mohos láp fölötti domb tetején épült fel. A várhegyet, egy 10–15 méter széles, mély árok veszi körbe, melynek külső oldalán sánc húzódik. A vár déli oldalán hiányzik az árok és a sánc. A vár sánccal és árokkal körülvett belső területének átmérője 60x35 méter. A földvár megtekintése után újból összeállt a csapat a Mohos tavaknál. A nevezetes tavak az erre járóknak nem mondanak sokat, inkább tudományos értéke van a lápoknak. Az 1,8 ha-os Kis-Mohos és a 4 ha-os Nagy-Mohos tavak a harmadidőszaki üledékekből felépülő Piroska-hegy ÉNy-i oldalának suvadásával jött létre. A Nagy-Mohos kb. 25.000, a Kis-Mohos kb. 15.000 éve, a mainál nedvesebb és hűvösebb éghajlatú időszakban keletkezett. A lápok kialakulását, fennmaradását kőzettani, domborzati viszonyok és mikroklimatikus okok együttesen tették lehetővé. Az elmúlt évtizedekben is jelentős változások történtek a láp életében, a nyílt vízfelszín szinte teljesen eltűnt, miközben a fásszárú vegetáció mind nagyobb teret nyert, a mocsáröv kiterjedtebbé vált. A Mohos-tavak csak a csapadéktól és a talajvíztől befolyásoltak, nincs hidrológiai kapcsolatuk más vízrendszerrel. A tavacskák az elmúlt évezredek során lassan feltöltődtek, amiben a talaj bemosódások mellett a rajtuk kialakult növényzet meghatározó szerepet játszott. Ennek során a főleg szőr- és tőzegmoha alkotta rétegek megőrizték az eltelt időszak növényzetének emlékeit, kiemelkedő vegetációtörténeti jelentőségűvé téve a területet. Erre már a lápok egyik legjelentősebb kutatója, az 1929-1931 közt itt vizsgálódó Zólyomi Bálint botanikus is felhívta a figyelmet.
A Mohos tavak után az OKT nyomvonala visszatért a Keleméri országútra, itt várakozott ránk az autóbuszunk. Elég pocsék úton, néha 20 km/ó átlagsebességgel jutottunk el Kelemér központjába. A Tompa Mihály emlékház kerítésén levő OKT-s pecséttel rendeztük el a bélyegzést. Tompa Mihály az 1848-49-es szabadságharc bukása utáni időkben két évig élt a községben, mint a falu lelkésze. A költő barátja volt Petőfi Sándornak és Arany Jánosnak is. Itt tartózkodása idején írta a szabadságharc bukása utáni időkben, az önkényuralom idején allegórikus, szabadság és függetlenség eszményét hirdető verseit, többnyire Rém Elek álnéven, ami a Kelemér szó visszafelé olvasva. A pecsétek begyűjtése után ismét visszaszálltunk az autóbuszunkra, még egy rövid szakaszt letudtunk az országúti nyomvonalból. Negyedórai buszozás után, igen rossz minőségű aszfaltúton 1130-kor értük el Gömörszőlős központját.
Sok volt a látnivaló, emiatt több mint negyedórát töltöttünk el a pecsételéssel együtt. A falu első okleveles említése 1232-ből való. 1904-től a hajdani szőlőkultúra emlékeként lett Gömörszőlős, s így az egyetlen községünk, amely őrzi a történelmi Gömör-Kishont vármegye nevét. A lakosság hosszú ideig szinte teljes egészében mezőgazdaságból és állattartásból élt, önellátó gazdálkodást folytatott. A környék ipari városainak fejlesztése nyomán a fiatal munkaképes lakosság nagy része elköltözött a településről, ennek következtében a lélekszáma meg sem közelíti a 100 főt. A hagyományos életforma megszűnőben van, de számos régi lakóháza, gazdasági épülete fennmaradt, amelyek ma is meghatározói a településképnek. Több mint 50 éve működik itt a Tompa Mihály nevét viselő hagyományápoló kulturális egyesület, amelynek tagjai a faluban több néprajzi és képzőművészeti gyűjteményt létesítettetek és működtetnek. A faluban a turisták jó néhány megtekintésre méltó helyet találnak. Érdemes megnézni az 1824-ben épült kazettás famennyezetű református templomot. A néprajzi gyűjtemények tárgyai a környék népéletét mutatják be, a hozzá tartozó szabadtéri gyűjtemény pedig a népi gazdálkodás és erdei munka tárgyi anyagát tárja a látogatók elé.
1145-kor hagytuk magunk mögött Gömörszőlős utolsó házát. Zádorfalváig kb. 5 km-t kellett gyalogolnunk, itt váltak el útjaink a rövid túrásoktól. Ők tovább buszoztak Zádorfalvára, ahonnan a kistúra kezdődött. A hosszabb túrát 23-an választották, a rövidebbet 19-en. Egy völgyben haladtunk felfelé, majd egy rét oldalában kezdtünk el kapaszkodni. 1245-kor megpillantottuk Zádorfalva régebbi templomának tornyát. A Bors-völgyi majornál, a dombhát túloldalán 1300 órakor jártunk. Eléggé bokros, fiatalos erdőben, gazos ösvényen haladtunk ezt megelőzően. Pár perc után már a falu szélső házainál voltunk, majd nemsokára elértük a kocsmát, ahol az OKT-s bélyegző található. Nem sokat maradtunk itt, a bélyegzés után nem sokkal tovább indultunk, még 13 km volt hátra a mai túrából. Egy rövid szakaszt aszfalton gyalogoltunk, majd felfelé kellett kapaszkodnunk egy rét oldalában. A rét után erdei szakasz következett. Az Égés-tetőn 1435-kor jártunk. Ezután továbbra is erdei földúton gyalogolhattunk. Kb. 1600 órakor pillantottuk meg az első határkövet. 1635-kor továbbra is a határon vezetett az utunk, mezőgazdasági terület és az erdő mentén. A szlovák oldali hegyek panorámájában gyönyörködhettünk bal kéz felé. 1650-kor feltűnt a Baradla-tető függőleges sziklaletörése. Közel jártunk már a régi, jelenleg pedig elhagyatott Aggteleki határátkelőhöz. 1705-kor érkeztünk meg a régi vámos épülethez. 800 méterre voltunk a kempingtől. Ezt a rövid távot aszfaltúton tettük meg. Az emberek elosztása gyorsan ment, mivel már korábban kiosztásra kerültek a rönkfaházak, valamint az épületben levő szobák. Gyorsan elhelyezkedtünk, majd következett a vacsora. Minden étkezésnél kétféle menüből választhattak a túratársak. Ma rántott sertésszelet hasáb burgonyával, illetve milánói spagetti közül lehetett választani. Az elsöprő többség az elsőt választotta. Megbeszéltük a következő nap programját. Az eredeti kiíráshoz képest nem lesz változás. A reggeli 730-kor lesz, a busz 8 órakor indul Bódvaszilasra.
|
|
|
A túrát teljesítők névsora