Az ide év második túrája ismét a Bükk hegységbe vezetett. Az eredeti célunk, Bánkútról lejönni Bélapátfalvára. Egy hónappal ezelőtt meglepődve tapasztaltuk, hogy autóbusszal nem szabad felmenni Bánkútra Mályinkától. Lillafüred felől is problémás a dolog, hiszen magassági korlátozás van az alagútnál, a tó mellett. Emiatt megváltoztattuk a tervünket, Szilvásváradról indult el a hosszú túra. Az Őserdőnél tértünk át az OKT útvonalára. Ettől kezdve az eredeti terv szerint haladtunk tovább. 38-an jöttünk össze a buszon, plusz egy társunk Szilvásváradon csatlakozott a társasághoz. Nyolcan vonták vissza a jelentkezésüket. Ez talán több a kelleténél, talán nem kellene ennyire korán meghirdetni a túrákat. Most is korán, öt órakor indultunk el Százhalombattáról a nagy távolság miatt. Tárnok, Érd, Budapest érintésével lett teljes a turista csapatunk. Az M3-as autópályán mentünk le Hatvanig. Az autópálya melletti MOL üzemanyagtöltő állomáson álltunk meg rövid időre. A hagyományoknak megfelelően két túra közül választhattak a résztvevők. Ez volt a két lehetőség:
Útvonal: Szilvásvárad (355 m, ) – Szalajka Halastó (403 m, ) – Kis-Kopasz (754 m, ) – Őserdő (860 m, ) – Cserepes-kő barlang (794 m, , , ) – Őr-kő (880 m, , , ) – Mária bánya (606 m, , ) – Bélapátfalva, Gyári-tó (350 m, ) – Bélapátfalvi Cementgyár (318 m, )Kilenc óra előtt pár perccel érkeztünk meg Szilvásváradra. Mindenki leszállt a parkolóban. A buszunk egész nap itt maradt. A hosszabb túrát választók 22-en indultak el a Szalajka patak völgyében, a zöld jelzésen. Hamar magunk mögött hagytuk az éttermeket, büféket. Elhaladtunk a az Információs Ház, a Zilachy Aladár Erdészeti Múzeum, A Kárpátok őre nagyméretű faszobor, majd a pisztrángos mellett. A Szikla-forrásnál elhagytuk a patakot. Páran innen felszaladtak a közeli Fátyol-vízeséshez. Áthaladtunk a Szabadtéri Erdei Múzeum területén. Itt megállt a tudomány, eltűnt a jelzésünk! Olyan lehetetlen cserjésbe, gazosba vitték be, hogy ott lehetetlen tovább menni! Helyette, a zöld jelzéssel párhuzamosan haladó, elég jó minőségű földúton jutottunk el a Horotna-völgy Felső-taváig. Itt egy rövid szakaszon, szedresen áthatolva gyalogoltunk vissza a zöld jelzésre. A jelzésünk eléggé kanyarogva haladt felfelé. Kemény kapaszkodó következett. Elhaladtunk a Tölgyes-orom, az Ördög-gát, a Kis-Kopasz alatt. Így jutottunk el a Kopasz-rétre, ahol a Kopasz-réti barlang bejárata található. A barlangászók -40 méterig jutottak el ez idáig.
Továbbra is erdőben haladt a zöld jelzésünk. Hullámossá vált a terep. 1230-kor értük el a Káposztáskert-nyerget. Itt kereszteztük a régi vasútvonalat. Tíz perc elmúltával elhaladtunk egy kopjafa mellett, Dr. Fadgyas Kálmán emlékére állították. 1300 órakor az Őserdő kerítésénél voltunk. A Bükki Nemzeti Park egyik nevezetes helye az Őserdő, melynek bükkfái 45-50 méter magasak és 180-200 évesek. A területen, melyet védett rezervátumnak nyilvánítottak, több mint 100 éve nem végeznek erdőművelési tevékenységet. Régebben áthaladt rajta az Országos Kék, ezt az utat megszüntették. Jelenleg csak szakvezetéssel, külön engedéllyel lehet meglátogatni az Őserdőt. Az út mentén két ritka kosbort láttunk, sömörös kosbort és egy fehéres színű nőszőfüvet. Ettől kezdve az OKT útvonalát követtük. 1330-kor kiértünk egy rétre, ahonnan pompás kilátás volt a környező hegyekre, völgyekre és Felsőtárkányra. Itt pihentünk egy keveset, majd felmentünk a Cserepes-kőre, a barlanghoz. Ez előtt karr mezőt keresztezve jutottunk ide fel némi kapaszkodó árán. Pecsételéssel igazoltuk az OKT ellenőrző pont meglátogatását.
Tovább mentünk a Pes-kő felé. Most nem mentünk fel a csúcsra, pedig szép innen a kilátás! Elhaladtunk a Kocsmáros-rét szélén. Az Őr-kő-rétnél, a túrakiírás szerint át kellett volna térnünk a piros jelzésre. Ezt jó páran elvétettük, maradtunk az Országos Kéken. Ezáltal majd 3 km-rel többet kellett gyalogolnunk az Ördög-hegy megkerülése miatt! 1630-kor értünk el a Katonasírokhoz. 1944 decemberében meghalt német katonák vannak itt eltemetve. A síroktól a célig végig lefelé mentünk. A horgásztóhoz, a Szomjas Csuka vendéglőhöz 1720-kor érkezett meg az utolsó emberünk. Bepecsételtük füzetjeinkbe a nap második OKT-s bélyegzőjét. A buszunkat ide rendeltük. Rövid pihenőt tartottunk, pótoltuk a folyadékveszteségünket. Szürkület volt, mire hazaértünk. Legközelebb, augusztus 15-én a Szekszárdi-dombságban fogunk túrázni, megkezdjük a Dél-Dunántúli Piros útvonal bejárását.
|
© 2006-2024 természetbarátok.hu