2019 november 23, Közeli dombokon - Biai-dombság
Közeledik az év vége, hiszen ezen túra után már csak a Mikulástúra lesz befejezésképpen. Kedvezően alakultak az időjárási viszonyok, esőmentes időt jósoltak hétvégére az időjósok. Szerencsénkre bejött Nekik az előrejelzés. Reggel átvitettük magunkat Biatorbágyra, szokásunkhoz híven. Százhalombattáról 7 órakor indult el az autóbuszunk. Érd, Tárnok után 26-an voltunk az autóbuszon. A későbbiek során még egy társunk csatlakozott hozzánk, aki vonattal jött el Kelenföldről Biatorbágyra. Rövid túra erre az alkalomra nem került kiírásra, nem volt nehéz a terep, minden turistatársunk simán leküzdhette ezt. Tehát választási lehetőség nem volt, ezt a túrát kellett teljesítenie annak, aki eljött:
Útvonal: Biatorbágy, Viadukt (158 m,
) – Kő-orr (301 m, ) – Érd, Légvédelmi Rakéta Bázis romjai (230 m, (-)) – Levendulás (235 m, (-)) – M7-es (195 m, (-)) – Fundoklia-völgy – Tárnoki Kőfejtő (160 m, (-)) – Tárnok vá. (108 m, (-)) Túratáv: 21km
Emelkedő: 300m
Minősítő pontszám: 31,5+6=38 pont
750-kor már a Viadukthoz közel, az Iharosban voltunk, innen indult el a mai túra. A Forrás utcán át hagytuk magunk mögött Biatorbágy házait. Közel a településhez található a Madár-forrás. Az elmúlt évben lépcsőket építettek, rendezték a környékét. Mióta errefelé járok, mindig működött a forrás, sohasem hagyta cserben az erre járó szomjas turistát. Nem sokkal később kikerültük a Nap-hegy alatti bekerített területet, a mérges kutyák kiugathatták magukat. Egy darabig erdőben gyalogoltunk. Meglepetésünkre őzláb gombát lehetett gyűjteni. Amint elértük a parlagföldet, jobb 90°-os kanyar után felfelé kezdtünk gyalogolni a Kő-hegy gerincére. Izzasztó egy szakasz volt! A gerinc egyik pontjáról szép kilátás volt Biatorbágy Ipari Parkjára, valamint magára a településre is. Még szebb panoráma volt a Kő-orr sziklájáról, melyet 850-kor értünk el. Mintegy negyedórát bámészkodtunk a szikláról. Tiszta volt a levegő, a Gerecse vonulatait is látni lehetett. Nyugat felé a Korda Stúdió hangárszerű épülete uralta a látóhatárt.
A piros jelzésen csúszkáltunk le a völgybe. A sziklák aljában kaptárkövek láthatók. A völgyben kétfelé vált a csapat. Az egyik része maradt a piroson, felkapaszkodott a szemben levő Iharos-hegy oldalába, a többiek a völgyben kimentek a mezőgazdasági földekhez. Ezt követően, az erdőszéli földúton felmentek a régi katonai aszfaltúthoz. Az Iharosi Légvédelmi Rakéta Bázisnak volt valaha ez a bekötő útja. Itt egyesült ismét a két csapat. A piros jelzésen 1055-kor értünk ki a Biai-erdő szélére. Kellemetlenül huzatos volt a tető. Szélárnyékot keresve korai ebédszünetet tartottunk. Két új emberünket kissé megviselte a két emelkedő, melyből a második igen csak sáros volt! Őket leirányítottuk Sóskútra, hogy busszal haza tudjanak térni. A hegytetőn indultunk el Érd-Parkváros felé. Elhaladtunk a volt Parkvárosi Légvédelmi Rakéta Bázis mellett. Ennek egy részét még most is őrzik, nem úgy, mint az Iharosit.
1230-kor voltunk az M7-es autópálya felett. A társaság nagyobbik része nem a Fundoklia-völgyet választotta, hanem a Tárnoki Öreg-hegyet. Egy darabig az M7-sel párhuzamosan haladtunk, majd elkanyarodtunk a pincék felé. Kellemesen sütött a nap, a szél sem fújt már annyira. Elhaladtunk az Orbán szobor felett, majd egy kisebb völgyön átkelve felmentünk az Új-hegyre. A Tárnoki Kőfejtő környékén egy boros pincében kötöttünk ki. Természetesen megkóstoltuk az idei bort. Letelepedtünk, előkerültek a sütemények, az ennivalók. Közben a Kőtárnok is megnyílt, rácsodálkozhattak a látogatók az évmilliós kövületekre, kőzetekre, ércekre, kristályokra. 1400 óra körül szedelőzködni kezdett a társaság. A hazautazást mindenki maga szervezte. A legtöbb ember személygépkocsit rendelt a Kőfejtőhöz, így gyorsan hazaérhetett. Páran lesétáltunk a Tárnoki vasútállomásra, mely kb. 3 kilométerre van a hegytől. Ebben az évben már csak egy szakosztályi túrára kerül sor. December 8-án, vasárnap Mikulást megyünk keresni Budakeszi környékére.
|
|
|
A túrát teljesítők névsora
Muskovics András
szakosztályvezető