2019 október 26, Őszi csavargás - Vértes

Hihetetlenül meleg van ezen az őszön, sorra dőlnek meg a melegrekordok. Több hete semmi változás nem tapasztalható, így érkeztünk meg az őszi Vértes túránkhoz. Meleg, napsütéses időt jeleztek előre, most is igazuk lett. Nagy volt az érdeklődés a túra iránt, 45-en jelentkeztek, ebből csak 3-an vonták vissza a jelentkezésüket. A hat órai Százhalombattai indulás után Érd, Tárnok, Martonvásár érintésével szedtük össze a turistatársakat. Az indulási pontunkig sehol sem álltunk meg, nem volt messze Gánt. Csákvár környékén kezdett pirkadni. A hosszabb túrát választók Gánt széléről indultak el. A Kerti-dűlőt keresztezve kezdtünk el gyalogolni Kőhányás-puszta felé. A rövidebb szakaszt 16-an választók a buszon maradtak, Ők Vérteskozmától indultak el Csákvár felé. Egyébként ez a két változat került meghirdetésre:

Útvonal: Gánt (218 m, , ) – Kakas-rét (280 m, ) – Kőhányáspuszta (315 m, ) – Vérteskozma (325 m, , , ) – Vadaskert.(220 m, , ) – Csákvár (153 m, )
Túratáv: 21km
Emelkedő: 330m
Minősítő pontszám: 31,5+6,6=38 pont

Alternatív útvonal: Vérteskozma (325 m, , , ) – Vadaskert.(220 m, , ) – Csákvár (153 m, )
Túratáv: 8km
Emelkedő: 100m
Minősítő pontszám: 12+2=0 pont

7³⁵-kor 26-an már magunk mögött hagytuk a település utolsó házát is. A faluszélen a szokásos üdvözlő tábla mellett 2 db szalmabálát raktak egymásra, melyre feltehetőleg a gyerekek által színes ruhadarabokból kivágott, illetve rajzolt gyümölcsöket helyeztek el. A napfelkelte 7⁴⁷-kor ért el Bennünket Kerti-dűlő legelőjén. Pompás látvány volt, amint a hegyek mögül, a párás, ködös levegőben bújik elő a nap. Pillanatok alatt teljes lett a korongja. A látóhatár közelében mintha gyorsabban forogna a Földünk, de ez természetesen csak érzéki csalódás. A legelő tulajdonosa itt megengedi az áthaladást, csak a villanypásztor visszaállítását kéri a turistáktól. Ennek természetesen eleget is tettünk. A legelőn a lovak egy nagyobb csoportja érdeklődve szemléltek minket, mint betolakodókat. Felettünk, az égen 6 nagy vadlúdcsapatot láttunk, amint Tata felé repültek. Megkapó a látvány, ahogy gágogva egy folyton változó "V" alakzatba rendeződnek. Szép volt az erdő, még a levelek fele fenn volt a fákon. Beértünk az erdőbe. Többnyire tölgyek, gyertyánok között haladtunk az erdészeti utakon Kőhányáspuszta felé. A nap mind jobban kisütött, a pára kezdett eltűnni. A sárga keresztjelzésről áttértünk a sárga jelzésre. Ezen érkeztünk meg Kőhányáspusztára, ahol rövid pihenőt tartottunk. Volt olyan emberünk, kinek hiányzott az OKT itteni bélyegzője, most bepótolhatta.

A közigazgatásilag Gánthoz tartozó települést az Eszterházy család hozta létre, svábok betelepítésével. Kőhányáspusztát 1753-ban említik először. 1818-ban saját iskolája is volt! Látnivalója az 1873-ban épített Avilai Szent Teréz kápolnája, melyet 2013-ban újítottak fel. Az Eszterházy család építtette, mint a település melletti országutat. Ez az út kötötte össze a család két birtokközpontját, Majkot és Csákvárt. A kápolnán kívül érdemes felkeresni a múzeumnak is beillő gyűjteményt. A ház falait régi szerszámok borítják, töméntelen mennyiségben! Még egy jó hír Kőhányáspusztáról, lebontották a rogyadozó régi turistaházat, rögtön elkezdték az új építését. A Vértesi Zrt. a Téry Ödön Nemzeti Turistaház-fejlesztési Program keretében kapott támogatásból alakítja ki a gróf Eszterházy Móric Ökoturisztikai Központ tetőterében a 45 fős turistaszállást. A negyedórás pihenő után az Országos Kék Túra jelzésén indultunk tovább Várgesztes felé. Egy darabig a műúttal párhuzamosan haladtunk, majd kereszteztük az utat. Áthaladtunk a magasfeszültségi vezeték alatt, majd kb. 1 km megtétele után jobbra tértünk át a kék keresztjelzésre. Ezen kb. 2 km-t gyalogoltunk, míg elértük a sárga négyszögjelzést. Ezen jobbra fordultunk Vérteskozma felé. Nem sokkal ezelőtt viszont egy gondozott katonasírt láthattunk a bükkfák alatt. A sír gondozott, Riedel Károly huszár zászlós, a II. Erdélyi Huszárezred katonája itt halt hősi halált 1945.03.10-én.

10²⁰-kor voltunk a Szent Vendel emlékhelynél. A szent 554-ben Skóciában született egy fejedelem gyermekeként. Az apja nem nézte jó szemmel fia kötődését a kereszténység tanaihoz, ezért, hogy figyelmét elterelje, a nyájai őrzését bízta fiára. A fiú nem tagadta meg elkötelezettségét a keresztény tanokhoz, elindult társaival Szentföldre. Rómáig jutott el, ahol elmélyült a keresztény tanokban. Hazafelé menet Trier német város közelében letelepedett, remete élete mellett koldulásból élt. Az egyik állattartó gazda unszolására felhagyott a koldulással, ismét állatok őrzésével foglalkozott. Számos csoda történt vele. 617-ben halt meg Tholey kolostorában, mint, bencés apát. Remetekunyhójában temették el, ami felett később kápolna épült. A kápolna körül épült ki később Sankt Wendel városa, annak templomában van díszes szarkofágban ereklyéje. A templom ma is híres zarándokhely. Magyarországon a XVIII. században betelepített német ajkú lakossággal várt ismertté. Az emlékhelyen korábban kápolna állt, 1969-ben omlott össze. Majd félórát töltöttünk itt el. Asztalok, padok várják az erre járókat. A megéhezettek előebédet tartottak itt. Annyira kellemes volt az idő, hogy napozni is lehetett! Az indulás után 10 perc múlva már Vérteskozma egyetlen egy utcáján gyalogoltunk lefelé.

Vérteskozma egy tündéri zsákfalu. A település nevezetessége a XIX. századi német parasztházak sora, melyekhez szépen ápolt kertek is tartoznak. Az egyutcás kis település a nyugalom szigete, sokan keresik fel a pihenni vágyók, a kirándulók. A falu területe már az ősidők óta lakott volt. Az első írásos említése 1300-as évekből származik, ekkor a Gesztesi várhoz tartozó területként írnak róla. A török időkben elnéptelenedett, majd az 1740-es években az Eszterházy család Németországból telepített be földműves családokat. Ide 59 katolikus család érkezett, akik erdő- és földművelők voltak. 1746-ban plébániát építettek, majd két év múlva iskolát, 1778-ban pedig megépült a település katolikus temploma. A pap, a kántor is csak olyan lehetett, aki beszélt németül, sőt az iskolai oktatás is német nyelven folyt. 1941-ben az itt élők mind német anyanyelvűnek vallották magukat, így 1946 májusában 68 családot telepítettek ki. Ezzel 59 ház üresen maradt. Csak négy család élt tovább a faluban. Mára Vérteskozma újra benépesült, mint üdülő falu éli a csendes életét. Szép lassan sétáltunk le a falu utcáján. Emberrel nem találkoztunk, de az utca, a házak, az udvarok szépen karban vannak tartva. Patinás egy hely!

A falu végén megkerestük a zöld jelzést, ezen indultunk el Csákvár felé. Addig haladtunk felfelé, míg el nem értük a sárga jelzést. Ettől kezdve a sárga jelzésen gyalogoltunk Csákvár felé. Ha továbbra is a zöld jelzésen maradtunk volna, akkor a Vértes tájjárója túra útvonal útján mentünk volna Csákvár felé. A Meszes-völgy után a Három-Szarvas-út következett. Balra felettünk szép mészkősziklák vonulata kisért minket. Később kiértünk nyíltabb területre. Elhaladtunk egy furcsa vasbeton építmény mellett, talán a katonaságé volt valamikor. Vadaskertnek sehol sincs nyoma, bár a térképek több helyütt jelzik. 12⁵⁰-kor már a Szent Ferenc kápolnánál voltunk. Egyes térképek vadászkápolnának nevezik. A kápolna tetejét kilátónak alakították át. Egy hozzáépített műromban lehet feljutni. Sok mindent nem lehet látni innen. A nagy rétre és a lankás Vértesre van kilátás. A napsütés ismét pihenésre csábította el a társaságot. Nem volt már messze Csákvár, az utolsó emberünk is megérkezett 13⁴⁵-re. Maradt idő szétnézésre. Páran meglátogatták az Eszterházy kastélyt, de a többség a jó hírnévnek örvendő cukrászdát kereste fel.

Az Eszterházy kastélyt eredetileg barokk stílusban Eszterházy János építtette Fellner Jakab tervei alapján. 1781-1823 között többször átalakították, ekkor kapta Charles Moreau által mai klasszicista formáját. A főúri rezidencia különleges értéke volt a 77 hektáros angolpark, melyet a kastély építkezéseivel párhuzamosan alakítottak ki. Mintegy 400 féle fafajtát ültettek, melyekből még ma is láthatók a mediterrán fenyők, a 200 éves platánfa, és a gesztenyefák. A kastély 1954-től tüdőszanatóriumként, majd általános kórházként működik. A kastélyban színházterem, kápolna, hatalmas könyvtár, képtár, vadászterem is volt. Összesen mintegy 365 helységből állt. Miután mindenki kipihente a nem nehéz túra fáradalmait, 14⁴⁵-kor hazaindultunk. Ilyen korán rég nem értünk haza! Kimondottan kellemes volt ma gyalogolni az őszi erdőben. Legközelebb november 16-án lesz túra. Ekkor a közeli Velencei-hegységet fogjuk felkeresni.



Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Muskovics András
szakosztályvezető