2019 október 12, Turul túra - Gerecse

Kellemes őszünk van, szombatra igazi túrázásra való, napos, szinte nyárias időt jeleztek előre. Nem tévedtek az időjósok, bejött a prognózisuk. 36-an voltunk az autóbuszon, további egy társunk a Turul szobornál csatlakozott hozzánk, aki vonattal jött utánunk Tatabányára Budapestről. Gerecse jelzett és jelzetlen útjain gyalogoltunk a mai napon. Mindössze 5 fő vonta vissza a jelentkezését. Az eredeti kiíráshoz képest nem Tatabánya vasútállomásánál kezdődött a túra, hanem egy hirtelen ötlet után buszunk felment a Turul szobor parkolójába. Ezáltal 1,5 km-t és kb. 150 m szintet spóroltunk meg. A szokásos hat órai Százhalombattai indulás után Érd, Tárnok érintésével lett teljes a buszos csapat. Nem álltunk meg a Turul szobor parkolójáig, mindenki itt szállt le, mind a hosszú, mind a rövid túra innen indult. A szobrot, a Szelim-barlangot közösen néztük meg. Ez a két túra változat került meghirdetésre a mai napra:

Útvonal: Tatabánya vá. (145 m, ) – Turul szobor (305 m, ) – Szelim-barlang (270 m, ) – Ranzinger Vince kilátó (368 m, ) – Vértes László barlang.(398 m, , , ) – Vértestolna (260 m, , , ) – Pes-kő barlang (354 m, (-)) – Koldusszállás (220 m, (-), – Alsógalla vm. (160 m, , )
Túratáv: 22km
Emelkedő: 730m
Minősítő pontszám: 33+14,6=48 pont

Alternatív útvonal: Tatabánya vá. (145 m, ) – Turul szobor (305 m, ) – Szelim-barlang (270 m, ) – Ranzinger Vince kilátó (368 m, ) – Nagy-rét (314 m, , , ) – Veres-hegyi barlang (250 m, , ) – Alsógalla vm. (160 m, , )
Túratáv: 11km
Emelkedő: 400m
Minősítő pontszám: 16,5+8=25 pont

Kézai Simon krónikája szerint Árpád vezér seregei a mai Tatabánya (korábban Bánhida) területén győzték le Szvatopluk szláv fejedelem seregét 907-ben. Az 1896-os Milleniumi ünnepségek keretén belül bízták meg Donáth Gyula szobrászt a Turul szobor elkészítésével, azonban pénzhiány miatt csak jóval később, 1907-ben avatták fel. Az azóta eltelt időben többször került veszélybe fennmaradása. Először 1919-ben a kommunisták rongálták meg alaposan, ennek kijavítását 1926-ban gróf Klebersberg Kunó kultuszminiszter rendelte el. A Rákosi-korszakban az elbontását tervezgették, ám ez végül szerencsére nem valósult meg. A 90-es évek elejére ismét felújításra szorult, a legutóbbi nagyjavítást 1992-ben fejezték be, ekkor másodszor is felavatták. Az emlékmű felavatása óta Bánhida, majd Tatabánya jelképévé vált. A szobor környékéről tiszta időben Oroszlány, Tata házait is látni, néha még Pannonhalma dombjai is láthatóak. A Turul törtkőből rakott csonka gúla talapzaton áll, a szobor nagyméretű, kiterjesztett szárnyainak fesztávolsága 15 méter. Európa egyik legnagyobb madárszobra.

Miután megcsodáltuk a hatalmas ércmadarat, kigyönyörködtük magunkat a panorámában, elindultunk a Szelim-barlang felé. Útközben az út mellé elhelyezett, a Gerecse hegységből idehordott kőzeteket tanulmányozhattuk. A Kő-hegyen található Szelim-barlang az ország egyik legismertebb hazai barlangja. Hatalmas méretű szájának látképe szorosan összekapcsolódott a Tatabánya fölé magasodó Turul szobor látványával. Az egyetlen teremből álló, 45 méter hosszú és 18 méter magas csarnok két hatalmas kerek nyílással szakad a felszínre. E mellett a padlószinten is nyílik még három különálló bejárata, ahonnan az egész Tatai-medencére remek kilátás nyílik. Formakincsét erősen meghatározza a triász időszaki, vastagpados dachsteini mészkő jellege. A hol vastagabb, hol vékonyabb rétegek váltakozása mozgalmas felületet ad a falaknak. Kessler Hubert az 1930-as években kezdte el az ásatásokat. A feltárás során több mint 12 méter magasságban felhalmozódott üledékrétegeket vizsgáltak át és távolítottak el az üregből. A legmélyebb rétegekből előkerült csontmaradványok és kőeszközök arra utalnak, hogy már 70-80 ezer évvel ezelőtt is ismerte és használta a barlangot a neandervölgyi ősember. A barlangból is meglehetősen szép a kilátás Tatabányára, Tatára és a távolabbi Vértesre.

Negyedórai nézelődés után a Csúcsos-hegy felé vettük az irányt a piros háromszög jelzésen. Itt található a Ranzinger Vince kilátó. Eredetileg bányászati felvonóként szolgált a különleges formájú kilátó. Az egykori XII/A akna felvonójából átalakított kilátót 1980-ban adták át a természetjáróknak. Ekkor még egyszerűen Bányász-kilátónak nevezték az építményt. Jóval később, 2008 szeptemberében egy nagyszabású felújítást, biztonsági és szerkezeti megerősítést követően, a bányásznapon keresztelték át Ranzinger-kilátóra, a néhai bányamérnök tiszteletére. A 30 méter magas, 156 lépcsőből álló fémszerkezet tetejéről délnyugati irányban Tatabányára, a zajos M1-es autópályára látunk rá. Északnyugat felé a tatai Öreg-tavat, a partján álló várral láthatjuk. Déli irányban Oroszlány, délkelet felé Óbarok épületei látszódnak. Északkeleti irányban a Gerecse déli szélének erdeit látjuk; ebből emelkedik ki a Turul szobor. Rövid pihenőt tartottunk a kilátónál. Itt váltak szét az útjaink a rövidtúrásoktól. Igen meredek ereszkedés következett a sziklás, görgeteges ösvényen. Igy jutottunk le a Vaskapu-völgybe. Szép mészkősziklák vannak a hegyoldalban. Egy darabig a piros keresztjelzésen, majd a piroson gyalogoltunk. Fokozatosan haladtunk felfelé. Elhaladtunk a Vértes László barlang mellett. Jelenlegi feltárás szerint a barlang 123 m hosszúságú, és 55,6 m a mélysége. A végponton agyagdugó akadályozza a további rész feltárását. Közönséges emberek számár járhatatlan a barlang, csak barlangászok jöhetnek ide le. A barlang középső szakaszán szép cseppkő alakzatok láthatók.

9⁴⁵-kor már az Arany-lyuk barlangnál jártunk. Ennek is kiépítették a lejáratát, szintén csak barlangászok látogathatják. Hosszú ereszkedés kezdődött nemsokára Vértestolnába. 11²⁵-kor voltunk a település központjában, a római katolikus templomnál. Nem sokat időztünk itt, felmentünk az Országos Kék Túra útvonalához. Egy jelzetlen úton elindultunk a Pes-kő oldalában, hogy megkeressük a barlangot. Elég nagy kihívás megtalálni! Nekünk most szerencsénk volt, a bejárattól 20 méterre lyukadtunk ki 12⁴⁵-kor! Látványos mészkőpadok vannak a barlang környékén. A kilátás tökéletes a barlang szájából, a sziklapárkányról, melyen megközelíthető a barlang! Miután kibámészkodtuk magunkat, jelzetlen ösvényen, utakon legyalogoltunk a kék jelzésig. Egy darabig az OKT útvonalán haladtunk. 15⁰⁵-kor értünk le Koldusszállásra, ahol letelepedtünk a padokhoz elfogyasztani a késői ebédünket. A rövid pihenő után a kék négyzetjelzésen indultunk tovább az utolsó szakaszra. 16⁴⁵-re mindenki megérkezett az Alsógalla vasútállomására. A buszunkra negyedórát kellett várnunk, addig a szomszédos italbolt kinti teraszán ücsörögtünk. Kellemes túrát tettünk meg a Gerecse színesedő fái között. Legközelebb október 26-án fogunk gyalogolni a Vértes rengetegében. Reméljük szép őszi időnk lesz!



Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Muskovics András
szakosztályvezető