2019 szeptember 14, Bakony piros jelzésén - Bakony

2018-ban kihagytunk egy rövid túraszakaszt a Közép-Dunántúli Piros útvonalából, ez a Várpalota, Baglyas közötti út volt, ezt idén pótoltuk. Kellemes időt jeleztek szombatra, ez bejött a meteorológusoknak, tényleg kellemes időnk volt egész nap. Még melegünk is volt, sokat voltunk nyílt terepen. A túrán résztvevők száma alaposan lecsökkent, a buszon mindössze 20-an voltunk! A szakosztályi túráink során ilyen kis létszámú csapatra nem is emlékszem, pedig csak 4 fő vonta a jelentkezését, Ők is időben. Magyarázható valamennyire a kis létszám, hiszen Százhalombattán, Érden is ünnepségek voltak, sok túratársunk külföldi utazáson vett részt. Szokott módon, szokott időben Százhalombattáról indult az autóbuszunkás Érd, Tárnok, Martonvásár után az M7-es autópályán, majd a 8 sz. autóúton érkeztünk meg Várpalotára. A Thury vár mellett szálltak le a hosszútúrások 16-an. 4 fő kistúrásunk Csórról indult el Zsóka vezetésével. Egyébként ez a két túra került kiírásra:

Útvonal: Várpalota, Thury vár (160 m, ) – Inota (130 m, ) – Baglyas (349 m, ) – Szenes-horog-völgy () – Száraz-horog-völgy.(230 m, ) – Leányvágó (235 m, ) – Piramida (195 m, ) – Iszkaszentgyörgy, kastély (145 m, ) – Iszkaszentgyörgy, Patkó presszó (124 m, (-))
Túratáv: 23km
Emelkedő: 23m
Minősítő pontszám: 34,5+9,6=44 pont

Alternatív útvonal: Csór (120 m, ) – Száraz-horog-völgy.(230 m, ) – Leányvágó (235 m, ) – Piramita (195 m, ) – Iszkaszentgyörgy, kastély (145 m, ) – Iszkaszentgyörgy, Patkó presszó (124 m, (-))
Túratáv: 8km
Emelkedő: 200m
Minősítő pontszám: 12+4=0 pont

7⁴⁰-kor indultunk el a piros jelzésen. A várnál balra fordultunk, Várpalota utcáin tekeregtünk. A Tési műutat 8⁰⁵-kor kereszteztük. A jelzésünk követte a villamos távvezeték nyiladékát. Az út itt gyakorlatilag megszűnt, a nyiladék gazos, szúrós bokrokkal benőtt! Meguntuk ezt az utat, inkább tettünk egy kerülőt, hogy köves úton gyalogolhassunk. Később persze visszatértünk a jelzett útra. Itt már kopár területet keresztezve mentünk Inota irányába. Balra szépen látszódott a Baglyas jellegzetes, antennás csúcsa. 8⁴⁰-kor jártunk az Inotai Horgásztónál. A meglepően bővízű Inotai-vízfolyás folyik keresztül a kis tavacskán. Valamikor vízimalmokat hajtott a patak. Beérve Inotára, jobb kézre felettünk a temetőt és a Szent István király templomot láttuk. A Bercsényi Miklós utcán értünk le a központba. Ebben az utcában van Inota református temploma. Elhaladva az egykori Marácz vízimalom mellett, visszafordultunk a Baglyas felé. A települést a Tompa Mihály utcán hagytuk magunk mögött. Kopár dombokon haladt az ösvény. A kopárság ellenére voltak virágok, eléggé sokszínű volt a növényzet. Többek között sárga kövirózsát, árlevelű lent, aszatféléket, Szent István király szegfűt és a virágozni készülő őszi csillagvirágot fedezhettük fel. A működő kőbánya fölött 9³⁰0-kor jártunk. Visszatekintve Várpalota emeletes épületei, a leállított Inotai Hőerőmű, valamint a távolabbi Pétfürdő üzemei voltak láthatóak.

A csúcsra kissé tekervényesen jutottunk fel. Elvétettük a piros jelzést, amit egy kisebb kerülővel korrigáltunk. Jelzetlen úton jutottunk le a kék négyzettel jelölt útra, ezen jobbra fordultunk, hamarosan a piroson kapaszkodhattunk felfelé. A kék négyzettel jelölt turistaút egyébként Bakonykútiból jön fel a Baglyasra. Egy kis idő elmúltával elfogyott az erdő, a kopár dolomit sziklás, nyílt, füves területen értünk fel 11⁰⁰-kor a 349m magas Baglyasra. Kopjafa, háromszögelési pont, valamint az átjátszókat tartó acélszerkezetű oszlop fogadott Bennünket. Pompás kilátás van innen a környékre! Kellemes volt az időnk, csak egy kicsit fújt a szél. Húsz perc pihenőt tartottunk, bevártuk az utolsó emberünket is. Ezután figyelnünk kellett a jelzéseket, mivel kopár területek következtek, nincs igazából alkalmas kő, szikla, ahová fel lehetne festeni a jeleket. 12²⁵-kor kereszteztük a Száraz-horog-völgyet. Meglepetésünkre itt összeakadtunk egy turistatársunkkal, aki ellentétes irányban, de ugyanezt a szakaszt járta be a mai napon. Alattunk Csór házait, előttünk az Iszka-hegyet, távolban Székesfehérvár épületeit láthattuk. Kb. egy órai gyaloglás után érkeztünk meg a másik völgyhöz, a Szenes-horoghoz. Meredek a völgy, oldalai fehérlenek a dolomit szikláktól. Kellemes látvány a kanyargós völgy. A túloldalán letelepedtünk, itt tartottuk meg az ebédidőnket.

Továbbra is többnyire a kopár fennsíkon gyalogoltunk. Később már fás területek is voltak, az erdőszélen egy darabig az Iszkaszentgyörgy és térsége nevű tanösvénnyel közös volt az utunk. A Kelet-Bakony területéhez tartozik a térség. A Bakony keleti nyúlványai a triászban keletkezett fődolomitból és mészkőből állnak, a Bakony északi és nyugati tömbjét jura- és krétakori mészkő borítja. Ezek az üledékes kőzetetek hatalmas karsztvíz mennyiséget tárolnak. A tájékoztató táblák a molyhos tölgy, virágos kőris ligeterdők növény és állatvilágával ismertetik meg az erre járó kirándulókat. Az egyik pontról északi irányban a Vértes letörésében gyönyörködhettünk. A jószeműek Csókakő várát is felfedezhették. A működő kőbánya érintése után 15⁰⁰-kor értünk fel a Piramita kilátóhoz. A kilátóból a Sárrét felé lehet ellátni, valamint Székesfehérvárra. Természetesen nem hagytuk ki a kilátót. Alacsony, faszerkezetű a kilátó, nem fárasztó a felmenetel. A kilátó után a tízfős csoportunk, kb. 10 perces gyaloglás a Kőasztalnál volt. Pár fotó után rövidesen az Amadé-Bajzáth-Pappenheim kastély parkjában gyalogoltunk. A Kastélybirtok tanösvény útvonalán 15³⁵-kor értük el magát a kastélyt. Éppen esküvő volt, az ifjú párt és a vendégsereget fényképezték az épület előtt.

Iszkaszentgyörgy település a XVII. században került az Amadé család tulajdonába. A mai épület felépítése hat különböző periódushoz köthető. Magját a XVIII. század első harmadában Amadé Antal, a keleti mellékszárnyat és a kaput pedig Amadé Tádé építette 1764-ben. A XVIII. század végén, a XIX. század elején készült el a főszárny udvari előcsarnoka és valószínűleg a főlépcsőház mellvédje. A Bajzáth család 1800-ban vásárolta meg a kastélyt és az uradalmat, ezért valószínű, hogy ez utóbbi építkezés már hozzájuk köthető. Az 1820-as évek körül Bajzáth György a főszárny két végét bővítette klasszicista stílusban. 1840 körül a park felöli homlokzat nyílásai új kőkeretet kaptak. 1870-ben a Pappenheim grófok vásárolták meg az épületet, melyen Pappenheim Szigfrid 1904 és 1909 között komoly bővítést végeztetett. Ekkor épültek fel a nyugati szárnyak neobarokk stílusban. A kastély parkjának teraszos kialakítása egyedülálló volt Fejér megyében. A XX. század elején tervezett kert számtalan növénykülönlegességet is tartalmazott. 1945 után a település különböző közösségi intézményei kerültek elhelyezésre az épületben, a tanácsháza, az iskola, az óvoda és a gyógyszertár működtek benne.

A Rákóczi Ferenc utcán jutottunk le a Patkó presszóhoz. Itt található a KDP iszkaszentgyörgyi bélyegzője. A buszunk is itt várakozott ránk, a négyfős kistúrás csapatunkkal. Rövid pihenő után, 16³⁰-kor elindultunk hazafelé. Kellemes túrában volt részünk! Legközelebb az Olár Péter kerékpáros emléktúra kerül megrendezésre szeptember 21-én.



Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Muskovics András
szakosztályvezető