A korábbi évektől eltérően idén másképpen zajlott le az emléktúra. Az eredeti, éves tervünkben szereplő emléktúra június elsejére volt meghirdetve a Pest megyei egyesületekkel, szakosztályokkal közösen. Az ezt megelőző péntek este kellemetlen telefont kaptam a busz tulajdonosától, az autóbusza nem forgalomképes, melyet küldött volna szombaton nekünk és a többi busza is foglalt. A kopjafa koszorúja hiába volt nálam, a túrát le kellett mondanom. Kimentek az e-mail-ek, illetve a telefonok. Páran még így is kimentek szombaton a találkozási helyre, Ők többnyire nem nézték meg az üzeneteiket! A többi szakosztály egyesület rendben megtartotta a megemlékezést, csak a mi műsorunk és koszorúnk hiányzott!
Gyors ötlettől vezérelve, szeptember 3-án eldöntöttem, hogy a megvett koszorút végre elvisszük Gábor kopjafájára. Szétküldtem az e-mail-eket, bár tudtam, hogy ilyen rövid időn belül nem igen lesz jelentkező. A szeptemberi programok miatt viszont ezt a koszorú elvitelt már meg kellett oldani. Emiatt mindösszesen 4-en jöttünk össze a hirtelen kitalált Börzsöny túrára. Ezt a túrát teljesítettük:
Útvonal: Diósjenő (305 m, , ) – Závoz-nyereg (500 m, ) – Királyháza (374 m, , ) – Bugyihó (625 m, , ) – Pénzásás th. (405 m, , , ) – Diósjenő (243 m, )Diósjenőre vonattal mentünk el. Kelenföldről metróval mentünk el Bp. Nyugatiba. Itt találkozott a négy ember. Nyugatiból előbb Vácra utaztunk majd átszállás után a lassú balassagyarmati vonattal mentünk el Diósjenőre, ahonnan megkezdtük a gyaloglást. 822-kor indultunk el a vasútállomásról. Áthaladtunk a falun, majd a sárga, illetve a sárga négyzetjelzésen elindultunk Királyháza felé. Felkapaszkodtunk a Jenői Závoz-nyeregbe, ahol rövid pihenőt tartottunk. Ezután lementünk az erdészeti aszfaltútra, melyen kb. 1 órai gyaloglás után a sárga és a kék négyzetjelzésen eljutottunk Királyházára. Igen kellemes meleg idő volt, ideális a túrázásra! 1055-kor voltunk a turistaháznál. A kapuk nyitva voltak, sehol sem volt egy fia ember sem. Bekopogtunk a házba, de onnan se jött ki senki. Fogtuk magunkat, bementünk, elhelyeztük a koszorúnkat Gábor kopjafájára. Megvoltak a júniusi Pest megyei koszorúk is a kopjafán. A Bányász Szakszervezet példás rendet tart az udvaron, gondját viseli a környezetének. Egyébként is ez az útvonal lett júniusra is megtervezve, mivel az Ipoly Erdő Zrt. 50.000.- Ft felvezetési díjjal engedte volna be az autóbuszunkat Királyházára Diósjenőről! Azt hiszem, ehhez pofa kell!
Tíz perc után tovább mentünk, elindultunk Bugyihó felé. A Kemence-patakot keresztezve, a piros jelzésen, kemény kapaszkodás árán jutottunk fel a hegygerincre. Itt találkoztunk a sárga jelzéssel, melyen jobbra fordultunk Bugyihó felé. Az úgynevezett Tótok útján jutottunk el a Bugyihó alá. A 625m magas sziklás csúcsot elkerüli a jelzés, a fák miatt nincs innen kilátás a környékre. 1230-kor megálltunk ebédelni Csánki-kert előtt. Letelepedtünk a farakásokra, élveztük a napsütést. Az ebéd után tovább gyalogoltunk. A Csánki-kert-nél áttértünk a kék négyzetjelzésre, melyen balra fordultunk. Eléggé tekervényes úton, fák árnyékában jutottunk el Pénzásás nevezetű helyre 1340-kor. Itt is pihentünk egy keveset, majd a nem túl régen épített turistaház mellett, a kék jelzésen elindultunk Diósjenő felé. 1450-kor elhaladtunk a Kámori-ház mellett. Továbbra is a kék jelzést követtük, egy-két tölgy matuzsálemet láttunk menet közben. 1520-kor, egy szépen karbantartott tanyánál értük el Diósjenőt. A tanya udvarán szárnyasokat, szamarakat tartottak. A falu központjába vitt le a kék jelzés. A falu borospincéit is útba ejtettük. Mivel bőven volt időnk a vonat indulásáig, a központban levő italboltban leültünk egy pohár sörre.
A sörözés után komótosan lesétáltunk a vasútállomásra. 1636-kor innen indult vonatunk Vácra. Mindent összevetve igen kellemes túrát tettünk meg a Börzsönyben. Utólag sajnálom, hogy nem korábban jutott eszembe ez a túra, talán akkor többen jöttünk volna össze! Legközelebbi szakosztályi túra szeptember 7-én, két nap múlva, a Szentbékkálla, Nagyvázsony közötti OKT szakaszra fog vezetni.
|
© 2006-2024 természetbarátok.hu