2019 július 13-20, Nyugati-Tátra jutalomtúra, Szlovákia
-Beszámoló- -Mellékletek-
2019. július 20. Hazautazás, Körmöcbánya
Reggel, a szokásos időben megreggeliztünk, utána befejeztük az összepakolást. A cuccainkat beraktuk az autóbuszba, majd elköszöntünk a házigazdáktól. Időben indultunk hazafelé. Mivel relatíve nem voltunk messze Százhalombattától, úgy döntöttünk, Körmöcbánya felé megyünk haza. Ezt a kis várost kihagytuk a szlovákiai jutalomtúráink során. 10 óra előtt pár perccel már a kis város központja közelében parkoltunk. Másfél órás szabadfoglalkozás keretében lehetett megismerni a patinás kisvárost.
Körmöcbányát szokás az arany városának is nevezni. A hét, 1000 méter magas hegy közé teraszosan épült bányaváros Selmecbányához és Besztercebányához hasonlóan a középkori magyarországi bányavárosok egyike volt. Hírnevét az arany kitermelésének és az aranypénz verésének köszönhette. A körmöci dukát évszázadokon keresztül a legbecsesebb, legértékállóbb pénz volt az európai piacokon. Most is működik a városban pénzverde, bár manapság már a szlovák eurót készítik itt. A Pénz- és érmemúzeumban a turisták borsos árért ugyan, de maguk is verhetnek emlékérmét a régi gépeken. Körmöcbányát Károly Róbert tette szabad királyi várossá, 1335-től itt verték az európai hírű aranyforintokat, valamint a cseh mintájú ezüstgarasokat. A török hódoltság idején a királyi Magyarország legértékesebb részei voltak a bányavárosok, 1548-tól itt volt a királyi bányakamra székhelye. Gazdasági jelentőségük miatt a Habsburg császárok féltve óvták a várost a török portyáktól. A város polgárai maguk is igen sok pénzt áldoztak biztonságuk érdekében, a XV-ik században a cseh támadások miatt a helységet erős falakkal vették körül, a gótikus Szent Katalin-templomot pedig valóságos belső várrá, erődítménnyé alakították. A templomtorony egyszerre funkcionált védőtoronyként és tűztoronyként. A történelmi városmag, a falak övezte óváros a városkapukkal, a főtér módos polgárházai, a monumentális méretű Szentháromság oszlop ma is szinte érintetlen formában maradt. A körmöci vár mellett érdemes megtekinteni a híres bányamúzeumot és a faerkélyes bányaházakat is.
Gyakorlatilag az összes látnivaló a Fő téren, és a Szent Katalin templom körül látható. A monumentális Szentháromság-szobor egy pestisjárvány fogadalmi barokk oszlopa, 1772-ben készült. A Kő díszkút szintén barokk, Stanetti munkája. Itt látható a Városi Múzeum, a Pénzverde. A barokk ferences templomot 1653-ban kezdték el építeni. A Fő tér északi végéről egy fedett lépcső vezet fel a felső várba. A Szent Katalin templom kéthajós, késő gótikus épület. Tornya védő és tűzmegfigyelő toronyként funkcionált. A toronyból Pazar kilátás nyílik azok részére, akik nem sajnálják azt a fáradtságot, hogy megmásszák a csigalépcsőt. Szépen felújították az elmúlt időszakban. A templom körül látható a Szent András körtemplom, eredetileg ez volt a vár temploma, román stílusú, a XIII. századi körbástyában van. Érdemes megnézni továbbá a Féltornyot, a Bányász bástyát, az Óra tornyot.
A városlátogatás után elindultunk hazafelé. Léván, Párkányon keresztül érkeztünk Magyarországra, Esztergomba. Korán hazaérkeztünk, a társainktól Budapesten, Érden, Tárnokon és Százhalombattán búcsúztunk el. Jól sikerült az idei jutalomtúránk, az első nap kivételével nem áztunk el. Sikerült a kissé kemény túratervet teljesítenünk. Ehhez hozzátartozik, hogy mind kevesebben vagyunk képesek az ilyen embert próbáló magashegyi túrák teljesítésére. Jövőre át kell gondolni a Jutalomtúra szervezését az előzőek miatt.
|
|
|
Muskovics András
szakosztályvezető