Egy emberünk kivételével mindenki buszra szállt a megszokott időben, a reggeli elfogyasztása után. 845-kor érkeztünk meg a parkolóba, majd a kiépített úton felmentünk a barlang bejáratához. Kilenc órakor indították az első csoportot, mi erről lemaradtunk, hiába igyekeztünk. Szerencsénk volt, mivel látták, hogy nagyon gyűlik a látogatók száma, a szokásos órai indulásokat besűrítették, 930-kor már a barlangban voltunk. Mivel sokan voltunk, számunkra magyarul ismertették a látnivalókat. Ez jól esett nekünk. Kb. 70 percet töltöttünk el nézelődéssel, lépcsőzéssel. Nagyon látványos a barlang, igen jó a kiépítettsége. A cseppkövei is szinte hibátlanok.
Tatranská Kotlina községtől erdei út vezet a Bélai barlanghoz, mely Tátralomnictól néhány kilométerre északkeletre található. A 890m tengerszint feletti magasságban fekvő bejárathoz mintegy 1000m hosszú tanösvény vezet, melyen 122m szintkülönbséget kell leküzdeni. A feljutás 20 percet vesz igénybe. A barlang feltárt hossza 3829m, szintkülönbsége 168m. Bejárati részbe, melybe mesterséges tárón keresztül jutunk el, a 82 méterrel magasabban fekvő felső (eredeti) bejárati szakasztól kéményszerű aknák torkollanak. A látogatási útvonal 1370m hosszú, szintkülönbsége 125m, az útvonalon 860 lépcső található. A bent tartózkodás időtartama kb. 70 perc. A barlang hőmérséklete 5 és 6,3°C között mozog. A látogatás alkalmával a látogató megcsodálhatja a cseppkő-vízeséseket, pagodaszerű állócseppköveket, tavacskákat és más képződményeket. Az egyik megálló a Zene-teremben (Hudobná sieň) van, amely nevét a tavacska tükrére csepegő víz hangjáról kapta. A terem kitűnő akusztikája miatt azonban klasszikus zenekoncerteket is rendeznek itt.
A Krížna-takaró másodidőszaki középtriászi gutensteini mészkövében keletkezett. A barlang létrejöttében elsősorban a réteglapok, másodsorban a szerkezeti törések játszottak főszerepet, amelyek mentén a beszivárgó víz a mélyebben fekvő részekbe áramlott. Az elsődleges üregek ezért teljesen kitöltődtek vízzel, amely oldó hatásán kívül lassú nyomás alatti áramlásával is szélesítette azokat. A mennyezeten ezért hatalmas kupolák és kisebb üstszerű bemélyedések találhatók. A barlang elsődleges üregei valószínűleg a Kobylí vrch (Csikó-hegy) eredetileg terjedelmes fennsíkjának széttagolásával függnek össze a barlang felett, amelyet a Belá-völgy fokozatos mélyülése követett. A barlang legnagyobb termei már a Tátra negyedidőszaki fő eljegesedése előtt létrejöttek. A jégkorszak vége felé a barlangba benyomuló vizek már csak részlegesen alakították át a meglévő járatokat. Jelenleg a beszivárgó csapadékvizek a barlang legalacsonyabban fekvő részeiben összpontosulnak, ahol időszakos patakokat képeznek.
A látogatási útvonal helyenként omlásos termekké szélesedik (Zrútený dóm, Dóm trosiek). Több helyen fennmaradtak a víz oldó hatására létrejött ovális járatok (Rúrovitý dóm, Dlhá chodba, Priepasťová chodba). A barlangot függőleges irányban aknák és kémények tagolják szét (Hladová priepasť, Peklo). Lenyűgözőek a cseppkő-vízesések (Vysoký dóm, Dóm SNP, Vodopádový dóm, Hudobná sieň) és a pagodaszerű állócseppkövek (Palmová sieň). Gazdagon találhatók más cseppkőképződmények is (Galéria, Klenotnica, Biela sieň). A barlangban 7 denevérfaj található. Legtöbbjük a közönséges denevér (Myotis myotis). Ritkábban fordul elő a bajuszos denevér (Myotis mystacinus), brandt denevér (Myotis brandtii) és a csonkafülű denevér (Myotis emarginatus). A barlang tavacskáiban él a Bathynella natans nevű ősrák.
Mai napra pihentető túrát is beterveztünk. A cél, a nevezetes Tarpataki vízesések felkeresése volt a Magas-Tátrában. 1140-kor már Ótátrafüreden voltunk, a barlang látogatást követően. Siklóval ment fel a társaság nagyobbik része a Hrebienok-ra. Ez volt a mai program, mindenki nem jött be a Bélai barlangba, ezért lett kétféle kiírás:
Útvonal: Starý Smokovec (995 m, ) – Hrebienok (1275 m, ) – Bilíková chata (1220 m, ) - Obrovský vodopád () – Zamkovského chata (1460 m, ) – Dlhý vodopád (1355 m, ) - Bilíková chata (1220 m, ) - Starý Smokovec (995 m, )Nem volt túl szép az idő, de legalább nem esett, nem kellett elővennünk az esőköpenyeinket. 1210-re felértünk a Hrebienokra, itt szétszéledt a társaság, több csapat indult a Tarpataki vízesések felé. Legtöbben a piros jelzésen a Bilíkova chata felé indultak el. Pár perc alatt ideértünk, majd a zöld jelzésen lementünk a Tarpatakhoz. Itt mindjárt a Hosszú vízesésnél találtuk magunkat. Miután elkészültek a sztárfotók, a patakot követve elértük a Tarpataki vízeséseket. Persze itt is sok fénykép készült el, kár, hogy nem volt szebb időnk! A 7 km hosszú Nagy-Tarpataki-völgy vonza a turistákat, nem véletlenül! A szűk völgytorok után a felső részén kiszélesedik és több sziklaküszöbön keresztül emelkedik. A sziklaküszöbök között található teraszokon 22 tó van, ennél több egy tátrai völgyben sincs. A völgy déli határa a Nagyszalóki-csúcs (Slavkovský štít) hatalmas szárnyvonulata, a völgy zárlatát a főgerinc, északkeletről pedig a Közép-orom (Prostredný hrot) gerince határolja. A Közép-orom választja el egymástól a Nagy-Tarpataki-völgyet a Kis-Tarpataki-völgytől. A Nagy-Tarpataki-völgy felett a Szalóki gerinc, a Kis-Tarpataki-völgy bal oldalán a Lomnici gerinc látható. A kék, zöld és sárga jelzés vezet el a Rainer-kunyhóhoz (Rainerova chata). Itt büfé, információs központ, kis kiállítás a tátrai hegymászás kezdetéről és a magashegyi hordárokról tekinthető meg. A Rainer menedékháztól már jól látható az Óriás-vízesés (Obrovský vodopád).
A menedékház előtt találkoztunk egy szemtelen rókával, aki pofátlanul ellopta a turisták élelmét! Abszolúte nem félt az emberektől! A lucosok továbbra is elég pocsék állapotban vannak, ki tudja, rendbe jön-e majd az erdő! Átkeltünk a patak hídján, majd a Magisztrálán köves, sziklás úton felgyalogoltunk a vízeséshez. Szép volt a látvány, a zuhogó víztől párában volt a környék. Rengetegen gyalogoltak errefelé a mai napon, az ösvényen alig lehetett elférni. A fejünk felett levő Lomnici-gerincből szinte semmi sem látszódott, felhős volt az idő. Miután kinézelődtük magunkat visszamentünk a Rainer menedékházhoz, itt ebédeltük meg 1430-kor a szendvicseinket. A rövid pihenő után, visszafelé a piros jelzésen jutottunk el a Bilíkova menedékházhoz. Pár perces gyaloglással a Tarajkánál voltunk (Hrebienok). Jó páran a gyaloglást választottuk Ótátrafüredre, a zöld jelzésen kellett lemenni, követve a sikló pályáját. 1530-ra értünk le Ótátrafüredre. A megbeszélt időpontig maradt félóránk sörözésre, kisebb bevásárlásra. 1600 órakor indultunk vissza a chata Baranecbe. A vacsoráig bőven maradt időnk beszélgetésre, dolgaink rendezésére. Mindenképpen kellemes volt a mai pihenőnap, tulajdonképpen már rá is fért a társaságra. Sajnos nem fiatalodunk, mind nehezebbek lesznek a magashegyi túrák. Persze ez nem jelenti azt, hogy abba fogjuk hagyni. Egy kicsit erőlködni kell, és akkor menni fog. Az akaraterő nagyon sokat jelent! A csapat kitett magáért ezidáig. Persze nehéz kezelni a túravariációkat. Ehhez több emberre lenne szükség, akikre rábízhatnánk egyes csoportokat. Még az is benne van a pakliban, hogy át kell gondolnunk a jutalomtúra lényegét. Nem biztos, hogy a magashegyeket kell preferálnunk az elkövetkező időszakban. Majd meglátjuk, mi lesz jövőre! A holnapi nap folyamán, a chata Baraneci szokásunkhoz hűen, a 2184m magas Baranec csúcs megmászása következik. Meglátjuk, hányan vállalják ezt!
|
© 2006-2024 természetbarátok.hu