2018 november 17, Késő őszi túra - Velencei-hegység
Az őszi túránk a Velencei-hegységbe, illetve a hegység északi előterébe vezetett a mai napon. Meglepően szép, meleg, napsütéses őszt tudtunk magunk mögött és mára sem jósoltak rossz időt. Talán ennek is köszönhetően 43-an jöttünk össze a buszon. Mindössze 4 fő vonta vissza a jelentkezését. Év vége környékén egy túrát mindig a Velencei-hegységbe tervezünk. Nincs messze tőlünk, figyelembe kell venni azt is, hogy nagyon rövidek már a nappalok. Ez a túra nem tartozik az erőt próbálók közé, de nem is ez a cél vele. Közeledik az év vége, szükség van a levezető gyaloglásokra. Hét órakor Százhalombattáról indult el az autóbuszunk. Előbb Érd, majd Tárnok és Martonvásár után állt össze a 43 fős túracsapat. Az óraátállítás sem segített rajtunk, még csak virradt. Rövid túra is kiírásra került, ezt a távot 11-en választották. Ez a két túraváltozat volt betervezve:
Útvonal: Pátka (116 m,
) – Pátkai Víztározó (116 m, ) – Szűzvári Halastó (146 m, ) – Lovasberény (155 m, ) – Likaskő (320 m, , 
) – Sukoró (140 m, , 
) Túratáv: 22km
Emelkedő: 240m
Minősítő pontszám: 33+4,8=38 pont
Alternatív útvonal: Lovasberény (155 m,
) – Likaskő (320 m, , ) – Sukoró (140 m, , ) Túratáv: 11km
Emelkedő: 180m
Minősítő pontszám: 16,5+3,6=20 pont
Fél nyolckor már a kiindulási pontunkon voltunk. Előtte leszálltak Lovasberényben a rövidtúrásaink. Ők a hosszabb túra nyomvonalán, előttünk haladtak a Sukorói célig. A település emlékparkjánál a hosszabb túrát választók is leszálltak a buszról, majd elindultunk a templom felé. Itt láthatók a világháborús emlékművek, valamint egy Nepomuki Szent János szobor. A templomnál jobbra lekanyarodtunk a Pátkai-víztározó felé. Tíz perc gyaloglás után már a tározó gátján voltunk, ahol rátértünk az együtt haladó sárga és a zöld jelzésre. A víztározó 1974-ben készült el, a Zámolyi-tározóval együtt a Velencei-tó vízszintjének szabályozása céljából. A Császár-víz tölti meg a víztározókat. A Zámolyi-medence körülbelül 12 ezer éve kezdett el süllyedni, majd a Vértesből lezúduló patakok sekély tóvá duzzasztották. Ez a sekély tó borította valaha a medence területét, mely folyamatosan feltöltődött. A tározó területe 180-370 hektár, térfogata 7,85 millió m3. Árvízszinten 328 hektár felületen 9,45 millió m3 víz tározására alkalmas. Jellemző vízmélysége 1,5-2,5 méter, de egy bizonyos területen eléri a 6,8 métert. Nagyon sok réce, sirály, szárcsa úszkált a tározóban. Viszonylag kevés kócsagot és gémet láttunk repülni.
A Rovákja-pataknál elhagytuk a gátat, visszamentünk a falu fő utcájába. Ez a patak a közeli, híres bojlis horgásztavakat látja el vízzel, illetve levezeti a felesleges mennyiséget. A Fehérvári úton gyalogoltunk rövid ideig, majd balra fordultunk a régi vasúti állomás felé, a sárga jelzésen. A Székesfehérvár, Bicske közötti vasútvonalat 1898. november 23-án nyitotta meg a Bicske–Székesfehérvár–Sárbogárdi Vasúttársaság. A személyszállítás 1979-ben szűnt meg rajta. A Székesfehérvár - Lovasberény közötti szakaszát az 1980-as években felújították, ritkán teherszállításra használják. A pálya további része romos és hiányos, ennélfogva járhatatlan; a 811-es útból a keresztező vágányokat kibontották, a MÁV által engedélyezett bontások mellett előfordulnak sínlopások is. Pátka egykori háromvágányos állomása elhagyatott. Az épület ajtók és ablakok nélkül áll. A második vágány az átmenő vágány, harmadikat elbontották, az első nem használható, mert a váltói nem állíthatók. Egy darabig a vasúti vágányokkal párhuzamos földúton haladtunk, majd áttértünk egy füves ösvényre. Kereszteztük a 811 számú műutat, továbbra is a vasúti vágányok mellett jutottunk el a következő tóig. A Lujza-majori erdei tavat, mely horgászati célokat szolgál, 1015-kor értük el. Ezt a horgásztavat is a Rovákja-patak táplálja. A régebbi időkben ez katonai kezelésű horgásztó volt, jelenleg az Erdőgazdaság tulajdona. Kellemes a környezete, a tavat dombok veszik körbe.
Alig hagytuk el a tavat, a távolban templomtornyok tűntek fel, ez már Lovasberény volt. Kanyargós úton jutottunk el ismét a 811 számú úthoz. Legelőkön keresztül haladt a sárga jelzésünk, villanypásztorokat kellett le- majd visszaakasztani. A műút után elhaladtunk a kisméretű Gálos-tó mellett. Meglepően sokan horgásztak itt. Következett a Cziráky kastély parkja. Sajnos nagyon tönkrement a híres kastélypark, alig látható benne idős fa. A II. világháború során nagy ütközetek voltak a környéken. A parkban, a Székesfehérvárra vezető út mellett található az orosz katonák sírkertje. Az addig elhanyagolt területet Oroszország Magyarországi Nagykövetsége hozatta rendbe 2004-ben. Az emlékművet és a sírokat felújították, a temetőt bekerítették. Ismereteink szerint 581 katona nyugszik itt jelölt és jeltelen sírokban. A tó mellett 14 magyar és egy német katona alussza örök álmát. A Cziráky kastély állapota siralmas. Korábban a Nemzeti Kastélyprogram része volt. Sajnos időközben kivették innen, és ez látszódik rajta. A kastély védett műemlék, tragédia, ami vele idáig történt.
A XV. századi alapokon nyugvó műemlék együttes fénykorát az 1800-as években élte. A birtokot 1730-ban vásárolta meg Cziráki és Dénesfalvi Cziráky József. A lovasberényi uradalmat a családi birtokmegosztáskor 1763-ban Cziráky György kapta meg. Az ő nevéhez fűződik a korábbi kúria átépítése. Rieder János székesfehérvári építőmester tervei alapján 1763–1767 között építették ki az ott álló épületrészek felhasználásával, barokk stílusban. A család a kastélyhoz barokk díszkertet is létesíttetett. Cziráky Antal Mózes főispán, majd országbíró nevéhez fűződik a kastély mai, 1792 utáni klasszicista képének kialakítása. Az építkezés 1804-ben kezdődött. 1794-ben Cziráky Antal Mózes a kastély átépítésével egy időben a meglévő díszkertet angolkertté alakíttatta át, melybe növényi különlegességeket hozatott, így például délkelet-európai platánokat, kínai páfrányfenyőt, mocsári ciprusokat, vasfát, fekete diót, és tulipánfát. Az épületegyüttes utolsó jelentős átalakítását Cziráky Antal Mózes fia, Cziráky János megbízására 1852 után Ybl Miklós végezte, kinek hagyatékában megtalálhatók a kastély átépítésének tervrajzai. A Cziráky-kastély épületegyüttese mellett áll a kastélyhoz tartozó, barokk stílusban épült kápolna, melynek elődjét 1708-ban a törökellenes harcokban kitűnt Heidershaimbi gróf Heister Siegbert császári tábornok építtette. Gróf Cziráky György a kastély átépítésével egy időben a kápolnát is átalakíttatta, amely lényegében ekkor, 1771-ben érte el mai, késő barokk homlokzati architektúráját.
Körbejártuk a kastélyt és a kápolnát. Néhol betekinthettünk az épületbe. Tényleg siralmasan néz ki! A kaput őrző oroszlánok között hagytuk el a kastélyt. Az eldugott Szent Flórián szobornál, letelepedtünk a padokra, hogy nasizzunk egyet. Tovább mentünk, a Kossuth Lajos utcán hagytuk el a települést. Elhaladtunk a Sarlós Boldogasszony templom mellett, majd a református templomot is magunk mögött hagytuk. Az utolsó ház után a lovasberényi gyümölcsösök, hétvégi házak mellett haladtunk el. Visszatekintve Lovasberény, felette a Vértes vonulatai látszódtak. Egy 90°-os bal kanyar után, 1135-kor kiértünk a Nadapra vezető műútra. Ezen haladtunk kb. 1 km-t, majd az úttal párhuzamos ösvényen haladtunk tovább. Nem volt jól járható az ösvény, nehezen haladtunk előre. Nem sokan járnak errefelé. Egy idő után kereszteztük a műutat, elindultunk felfelé a 352 m magas Meleg-hegy felé. A csúcsra nem mentünk fel, inkább jobbra letértünk a Likas-kőhöz. A nevezetes sziklaalakzatot 1340-kor értük el. Sokszor jártunk már errefelé, nem is időztünk itt sokat. Készítettünk pár fényképet, majd elindultunk lefelé.
Sukoróra a zöld keresztjelzésen értünk le. Több mint félóra különbséggel értek le az embereink a Fehérvári útra. A busz itt várakozott ránk. Viszont volt itt egy büfé és egy cukrászda. Mindenki kedve szerint fejezhette be a mai túrát. Nyugodt körülmények között tudtuk legyalogolni a mai távot. Az idő igazán kellemes volt, a túra sem volt nehéz. A rövidtúrásaink sem panaszkodtak. Közeledik az évvége, nem sok túra van hátra. Legközelebb a Biai-dombságban fogunk túrázni, november 24-én.
|
|
|
A túrát teljesítők névsora
Muskovics András
szakosztályvezető