2018 október 27, Őszi csavargás - Vértes

Az október végi túránk a Vértesbe vezetett. Az eredeti kiírás szerint Vértessomlóról indultunk volna el, de ezt megváltoztattuk. Páran elkezdtük bejárni a Vértesi Tájjáró útvonalait. Az 1970-es évek elején a Budai Pedagógus Sportkör indította útjára ezt a jelvényszerző túramozgalmat. Kissé átalakítva jelenleg a Hegyek Vándorai Turista Egyesület gondozásában működik a jelvényszerző mozgalom. Kötelezően bejárandó útvonalakat tartalmaz, mint pl. az Országos Kék Túra, a Közép-Dunántúli Piros vértesi szakaszai, a Vértes zölddel jelzett útvonalai. Ezen felül fel kell keresni még egyéb tanösvényeket, objektumokat, mint pl. Alcsúti Arborétum, Majki Kamalduli Remeteség, Tata, Fényes-forrás Tanösvény, vagy a Csákberényi Gróf Merán Fülöp Vadászati és Erdészeti Múzeum. Az előzőek miatt Vérteskozmáról Csákvárra a zöld jelzésen mentünk el. Ha Vértessomlóról tesszük meg ezt az útvonalat, közel 30 km-t kellett volna legyalogolnunk! Mivel ez soknak tűnt, Kőhányás-pusztáról indítottuk el a hosszútúrát. A rövidtúrásainkat Vérteskozmára vitte el az autóbusz. Innen a zöldön, majd az eredeti kiírás szerinti sárgán gyalogoltak el Csákvárra. A Százhalombattai hat órai indulás után, Érd, Tárnok, Martonvásár következett. A túrát megelőzően 2 fő vonta vissza a jelentkezését, a 35-en jöttünk össze. 23-an vállalták be a hosszabb túrát és 12-en a rövid túrát. Ez lett a végleges túrakiírás, ebből a két útvonalból választhattak a túrázók:

Útvonal: Kőhányáspuszta (316 m, ) – Vérteskozma (306 m, , ) – Meszes-völgy () – Nagy-Bükk (445 m, , ) – Gém-hegy (300 m, ) – Báraczháza-barlang (190 m, , ) – Csákvár (150 m, , )
Túratáv: 23km
Emelkedő: 400m
Minősítő pontszám: 34,5+8=43 pont

Alternatív útvonal: Vérteskozma (306 m, ) – Csákvár (150 m, , )
Túratáv: 8km
Emelkedő: 100m
Minősítő pontszám: 12+2=0 pont

750-kor már meg is érkeztünk Kőhányáspusztára. Volt, aki begyűjtötte az itteni OKT-s bélyegzőt, majd elindultunk az Országos Kék Túra útvonalán Várgesztes felé. Rövid ideig a műúttal párhuzamosan haladó ösvényen gyalogoltunk, majd kereszteztük az országutat. Pár méter megtétele után elhaladtunk a magas feszültségű vezeték alatt. A nap most kezdett felkelni, egy érdekes jelenségre lettünk figyelmesek. Valószínűleg a felhők játéka folytán két fénysugár, V betűt formálva tört az ég felé. Kár, hogy az elkészült fényképek nem adták hűen vissza a látványt. Jó 1 km után jobbra áttértünk a kék keresztjelzésre. Ezen gyalogoltunk jobbára felfelé, a sárga négyzet jelzésig. Ezt elérve jobbra fordultunk Vérteskozma felé. 850-kor balról feltűnt a településhez közeli Szent Vendel emlékhelyet. Szent Vendel a XVII. Században betelepült német ajkú lakossággal vált ismertté. A mezőgazdasági lakosság körében elterjedt volt a tisztelete, mivel Ő volt az állattartók, csordások, juhászok, kondások védőszentje. A falvak határában, legelők szélén állították fel a szobrát. Itt fohászkodtak az állattartók, hogy a marhavésztől, más járványoktól mentse meg jószágaikat. Ezen a helyen 1836-ban épített az itteni német lakosság egy kápolnát a Szent tiszteletére. A kápolna 1945-ben az itt álló 3 hónapos ostromot átvészelte, de 1969-ben a boltozata beomlott, a romjait azóta benőtte az erdő. A jelenlegi emlékhelyet a Vérteskozma és Környéke Községvédő Egyesület hozta létre 2013-ban.

Az emlékhelytől tíz perc alatt beértünk a faluba. Elhaladtunk az elüldözöttek emlékére emelt kőkereszt mellett. Végig sétáltunk a kis település egyetlen utcáján. A török megszállás után elnéptelenedett országba a túlnépesedett Németországból elsősorban földműveseket telepítettek a Vértesbe is. Vérteskozmára Bajorországból 1744-ben 59 katolikus sváb családot telepített gróf Esterházy József, akik évtizedeken át zárt közösségben élték életüket a nehéz erdő- és földművelő munkával. 1745-ben Magyarországon elsőként burgonyát termesztettek a földjeiken. 1746-tól plébániát, két évvel később már iskolát is fenntartottak. A falu lakossága 1941-ben, a népszámláláskor szinte teljes egészében német nemzetiségűnek vallotta magát. A német megszállást követően, 1944 szeptemberében a német hadseregbe kényszersorozták azokat a 18 és 50 év közötti férfiakat, akik német nemzetiségűnek vallották magukat. A II. világháborút követően Vérteskozmáról 1946. május 18-án 68 családot (318 személyt, köztük 181 gyermeket) telepítettek ki, 59 ház maradt üresen. Négy család maradt a faluban. Szerencsére mára Vérteskozmába új életet leheltek, Gánthoz csatolták, üdülőfalu lett. A Községvédő Egyesületnek köszönhetően pedig egy olyan faluképet kapott, aminek sokan a csodájára járnak. A szépen karbantartott, takaros XIX. századi német portákból, a képek között jó pár megtekinthető.

A település túlsó végén 920-kor rátértünk a zöld jelzésre. Meglepetésünkre, itt 3 rövidtúrásunkkal futottunk össze. Ők ellenkező irányba, a Fáni-völgy felé vették az irányt, elég soká vették észre, hogy rossz úton járnak. Útba igazítottuk Őket, majd jól kiléptünk, mivel sereghajtók lettünk a hosszútúrásoknál. A két Tábor-hegy között becsatlakozott a sárga jelzésű út. Együtt haladtunk a 445 m magas Nagy-Bükk felé. A Vértesi Tájjáró túramozgalom keretében a hegytetőn egy kérdést kellett megválaszolnunk: milyen színű az itt látható Mária képoszlop szentképet védő rácsos ajtó. Ez nem okozott gondot nekünk. Rövid pihenőt tartottunk, hogy elfogyasszuk a tízórainkat. Többnyire lefelé haladt az ösvényünk. A Kotló-hegy aljában egy tájékoztató tábla hívja fel az erre járó turista figyelmét a Vértes értékes növény- és állatvilágára. 1110-kor már a Csákvár, Oroszlány közötti műúton gyalogoltunk. Szerencsére nem sokat, a jelzésünk jobbra ismét bement az erdőbe. Többnyire felfelé kapaszkodtunk. A Petre-cseri-laposnál sok épület található, de a kerítés miatt nem sok minden látható belőle. Az ebédidőnket a Róka-hegy oldalában tartottuk meg 1220-kor. Leheveredtünk a fűre, a lángoló cserszömörcék közé. Szép volt a színes ligetes környék!

Az ebéd után továbbgyalogoltunk. Kereszteztük a Gántra vezető műutat, majd felkapaszkodtunk a 300 m magasságú Gém-hegyre. 1320-kor voltunk a jelzőtábláknál. Egy gyors fénykép készült, majd Csákvár felé fordult a csapat. Kivételesen együtt haladt a társaság. 1410-kor a Szóló-kői mészkőbánya közelében voltunk. A bánya már nincs művelés alatt. Innen 800 méterre található a Báraczháza-barlang. A felkereséséhez jobbra le kell térni a zöld barlangjelzésre. Mi letértünk, már csak azért is, mert a Vértesi Tájjárónak itt is van egy találós kérdése. A barlang feletti tetőn virágzott a fehér színű kései szegfű. Fentről szép a kilátás Csákvárra, a Zámolyi-medencére, a Velencei-hegységre. A barlang Csákvár nyugati szélén található, a 204 m magas Guba-hegy oldalának keleti sziklafalában. 189 m tengerszint feletti magasságban van a messziről is jól látható bejárata. Szabadon látogatható, a hossza 87,5 m, a függőleges kiterjedése 10,5 m. Több, egymást keresztező tektonikus hasadék mentén, triász fődolomitban alakultak ki a korróziós járatok. 1941 óta védett barlang. 1951–1953-ban Kretzoi Miklós és munkatársai fejezték be a barlang őslénytani feltárását. Az eredeti kitöltésből mára már alig maradt valami. 180 féle állatfaj csontja került innen elő! A leletek között voltak a jurában és az alsó pliocénben élt állatok maradványai is. Az ásatások során sok 10–12 millió évvel ezelőtt élt ősállat, köztük háromujjú sló, őszsiráf, masztodon, kardfogú tigris valamint a csákvári hiéna maradványai kerültek elő. A jégkorszakban élt emberek eszközei és ékszerei is előkerültek. A barlangban felfedezték a római korban, vésett szentélyt, melyet Diana istennő tiszteletére alakítottak ki. ahogy ezt az ott talált felirat is tanúsítja.

Páran bemerészkedtünk a barlangba, okos telefonunk világításának segítségéve. Igen szűk járatai is vannak a barlangnak. A Vértesi Tájjáró találós kérdését nem tudtuk megfejteni, nem találtuk meg a nádfedeles házat, nem tudtuk beírni füzetünkbe a helyrajzi számát! Utólag kiderült, nem kellett volna visszamennünk a zöld jelzésre, hanem tovább kell menni a zöld barlangjelzésen! Ezt ugyan a füzet nem említi, de később visszajöttünk a barlang feljáratához, így teljes lett ennek az útvonalnak a bejárása, a találós kérdések megfejtése. 1615-kor Csákvár központjában voltunk, a kéttornyú római katolikus templomnál. Mindent egybevetve, jót túráztunk, kellemes őszi napsütésben, a színes fák árnyékában. Legközelebb november 17-én a Velencei-hegységben fogunk gyalogolni.




Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Muskovics András
szakosztályvezető


© 2006-2024 természetbarátok.hu