2018 augusztus 25, Bakony piros jelzésén - Bakony

Volt időnk bőven kipihenni a júliusi jutalomtúránkat, azóta majdnem hat hét eltelt már. Vége felé tartunk a Közép-Dunántúli Piros útvonalának bejárásával. Nyárvégi levezető túránk a Kelet-Bakonyban talált minket a Gúttamási és a Baglyas-hegy közötti szakaszon. Kellemes, gyaloglásra kiváló idő ígérkezett. A buszon 33-an jöttünk össze, mindössze négyen vonták vissza a jelentkezésüket. A megszokott százhalombattai hat órai indulás után Érd, Tárnok, Martonvásár érintése után lett teljes a csapat. Nem ígérkezett nehéznek a mai túra, bár a hosszabb variációt választóknak 25 km-t kellett legyalogolniuk, ennek jó részét nyílt terepen! Persze rövid túra is volt, ezt 11-en választották. Ebből a két túrából választhattak a turistáink:

Útvonal: Gúttamási műút (200 m, ) – Fehérvárcsurgói Víztározó (150 m, ) Iszkaszentgyörgy (147 m, ) – Száraz-horog (224 m, ) – Szenes-horog (228 m, ) – Baglyas (349 m, ) – Bakonykúti (200 m, )
Túratáv: 25km
Emelkedő: 500m
Minősítő pontszám: 37,5+10=48 pont

Alternatív útvonal: Csór (120 m, ) - Baglyas-hegy (349 m, ) – Bakonykúti (200 m, )
Túratáv: 10km
Emelkedő: 300m
Minősítő pontszám: 15+6=21 pont

7⁵⁰-kor érkeztünk meg a kiindulási helyünkre. Isztimér és Bakonykúti között műúton halad a piros jelzés. Ezt mi most kihagytuk, a túrát onnan kezdtük, ahol a jelzés elhagyja az országutat. Ezt elsőre elvétettük, buszunknak vissza kellett fordulnia. Másodszor már jobban figyeltünk, nem is volt gondunk a leszállással. A rövidtúrások a buszon maradtak, Ők Csórra mentek, ahonnan a zöld jelzést követve jöttek fel a KDP útvonalára. Ettől kezdve előttünk gyalogoltak Bakonykútiig. Hamarosan egy kis patakot követtünk. A Fehérvárcsurgói Víztározóhoz 8³⁰-kor érkeztünk meg. A KDP bélyegzője itt található egy tölgyfára elhelyezve. A KDP leírása szerint e bélyegző kihelyezése előtt az OKT-s bélyegzőt kellett használni az igazoláshoz! Itt találkoztunk az OKT kék jelzésével, melyen később egy darabig együtt haladtunk. A kissé távolabb levő Becsali Kocsmához, ahol az OKT bélyegzője található, egy emberünk ment el pecsételni.

A víztározót 1971-ben alakították ki, helyén valamikor három vízimalom is működött, a tó vízellátását biztosító Gaja-patakon. Az ország egyik legszebb környezetben lévő tava. A környékbeli dombokról, hegyekről gyönyörű kilátás nyílik a tóra. Átlagos vízmélysége 6–8 méter, de legmélyebb pontjai a feltöltés mértékétől függően elérik a 14–15 métert is. Maximális feltöltés esetén a vízfelület 223 hektárra növelhető. 2010 májusában megdőlt az addigi 500 cm-es legnagyobb vízállás, mert a móri halastavak gátszakadásai hatására Székesfehérvárt árhullám fenyegette. Május 19-én reggel 640 cm-es vízállás mellett 11 millió m³ víz volt a tározóban! A Víztározó kezelője, a Horgász Egyesületek Fejér Megyei Szövetsége. Híres horgászhely, a benne élő halak rekordfogásokat ígérnek (harcsa: 218 cm, 77 kg), de minden évben fognak kapitális halakat, főleg harcsát. Halfajok: csuka, ponty, keszeg, balin.

A pecsétek begyűjtése után folytattuk a túrát. Egy rövid ideig együtt haladtunk a kék jelzéssel, majd két 90°-os kanyar után 9¹⁰-kor jobbra elkanyarodtunk az OKT útvonaláról. Elindultunk Iszkaszentgyörgy felé. Egy darabig erdőben, majd a Kincsesbányai szőlők között haladtunk. 10²⁰-kor a Somosma-mál-dűlő kapujánál voltunk. Bal 90°-os kanyar után a Kő-hegy felé indultunk el. A hegyen jobbára fekete fenyvesben kanyargott az alig járt ösvény. A hegyet keresztezve értünk le 10³⁰-kor az Iszkaszentgyörgyi Amadé-Bajzáth-Pappenheim kastély parkjának kerítéséhez. Hogy begyűjtsük az itteni pecsétünket, jócskán le kellett térnünk a KDP útvonaláról. Egészen a falu túlsó végére kellett gyalogolnunk a Patkó presszóig. Pont bezárt volna a presszó, de kedvünkért tovább maradt a kiszolgáló hölgy, így a pecsételés mellett italt is kaptunk. Visszafelé menet a társaság nagyobb része tett egy kis kitérőt, hogy megtekintse a kastélyt. Az épületet csak kintről tekintettük meg.

1735-ben teszik az első említést az iszkaszentgyörgyi kastélyról, melyet Amadé Antal építtetett. Pappenheim Siegfried felesége, gróf Károlyi Erzsébet (gróf Károlyi Mihály nővére) hozományából a nyugati melléképületet teljesen újjáépíttette. Az építkezés 1908-ra fejeződött be. A második világháború után hányatott sorsa volt az üresen maradt kastélynak. Az épületet a szovjet csapatok kórháznak rendezték be, majd az épületet görög menekültek lakták. Utána rövid ideig üdülő volt, majd az 50-es évek végén a Bauxitbánya Vállalat munkásszállót működtetett benne. A 60-as évek elején a községi tanács kezelésébe került, itt működött a tanácsi hivatal, a rendőrőrs, a gyógyszertár, a postahivatal, egy vegyesbolt, a művelődési ház, könyvtárral, mozival, itt volt az OTP, az Autójavító Vállalat. Volt továbbá iskola, valamint itt lakott 10 család: pedagógusok, egészségügyi dolgozók szolgálati illetve bérlakásban. 1985-ben megkezdték az épület felújítási munkálatait, lecserélték a teljes tetőszerkezetet. 1995-ben az önkormányzati hivatal kiköltözésével a teljesen felújított barokk szárny üressé vált és a Kincstári Vagyonkezelő Intézet kezelésébe került.

Kicsit kóboroltunk a kastély parkjában ami sajnos elhanyagolt állapotban van. Utána visszamentünk a piros jelzésünkre. 12⁰⁰ előtt pár perccel már a Kőasztalnál álltunk. A településen, a kastélypark környékén kialakítottak egy tanösvényt, mely a környék látnivalóira hívja fel a figyelmet. A tanösvény itt fordul vissza Iszkaszentgyörgy felé. Öt percnyire van a Kőasztaltól a Csillaghegyi kilátó. Innen szép panorámánk volt a Sárrét, valamint a közeli Székesfehérvár irányába. Ezután lementünk a működő Iszkai Kőbánya kerítéséhez, majd a Valéria erdőn át eljutottunk a füves dombokra. Távolabb Sándormajor épületei látszódtak. Igen nehéz itt tájékozódni, nincsenek jellegzetes tereptárgyak. A Száraz-horog szakadékon még szerencsésen átjutottunk, de a Szenes-horog kibabrált velünk. Nem találtuk az ösvényünket, pedig a meredek árkon, mely tetejében még bokrokkal, fákkal van benőve, nem akárhol lehet átkelni a túloldalra. 20 perc téblábolás után elindultunk a szakadék vége felé, itt végre átjutottunk a túlsó oldalra. A piros jelzésünk jó messze volt tőlünk, ezért az egyik földúton elindultunk a Baglyas irányába. Szerencsénkre már látszódtak a 349 m magas csúcsra telepített átjátszó állomás tornyai. Végül is rövidebb úton jutottunk fel a Baglyasra, mintha végig a piroson haladtunk volna.

A csúcsról lepillantva messze láttuk még a túratársainkat, akik a piroson, Sár-horog felől jöttek fel a Baglyasra. A kopár fennsík szép lehet tavasszal, mikor lengedez a rengeteg árvalányhaj. Szép a kilátás Székesfehérvár, a távolabbi Velencei-hegység, Várpalota, Bakony és a Vértes felé. Csókakő vára is feltűnt a Vértes sziklái közül! 25 percet töltöttünk el az átjátszó állomás mellett. Ezalatt mindenki felérkezett a bélyegzőhelyre. Együtt indultunk el lefelé a kék keresztjelzésen Bakonykúti felé. Kényelmesen, egy óra alatt lesétáltunk Bakonykútiba az itt várakozó autóbuszunkhoz. Páran begyűjtötték az itteni OKT-s pecsétjüket. 16³⁵-kor már hazafelé tartottunk. Augusztus 30-án szakosztályi találkozónk lesz az Óvárosi Közösségi Házban. Remélhetőleg sokan összejövünk a nyárbúcsúztatóra.



Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Muskovics András
szakosztályvezető