2018 június 9, Georgiades Gábor emléktúra, Börzsöny

Elérkezett június, a hagyományos Georgiades Gábor megemlékezés időpontja. Az emléktúra a Királyházi kopjafához vezetett. Az időjárásra sok mindent lehet mondani, de azt, hogy stabil, kiszámítható, azt nem. Hogy mi várható a következő napon, főleg csapadék ügyileg, az teljesen csak az égieken múlik mostanában. Az éjszakai eső után azt gondoltam, hogy csak jobb következhet. A zivatarok úgy is ott csapnak le, ahol akarják, erre úgysincs ráhatásunk. Egész éjjel esett kisebb, nagyobb intenzitással, de arra azért nem számoltam mikor kiléptem a kapun, hogy nem messze tőlem csap le egy villám. Még a parkolóban is megszólalt az egyik autó riasztója! Elő kellett vennem az esőkabátomat. Elindultam a már csöndesedőben levő esőben a buszunkhoz. Itt már néhányan várakoztak. Itt szembesültem azzal, hogy sokan le fogják mondani a túrát, látva a kiszámíthatatlan időjárást. A mai napra szóló jelentkezésüket 15-en vonták vissza! Ezek után nem csoda, hogy a buszon mindössze 34-en jöttünk össze, ebből is négyen a Pest Megyei Természetbarát Szövetségtől csatlakoztak hozzánk. A megemlékezés mellett természetesen túráztunk is, ebből a két lehetőségből lehetett választani:

Útvonal: Királyháza (380m, ) – Nagy-Oros-bérc (624m, ) – Magosfa (916m, , ) – Csóványos (938m, ) – Varsa-tető (873m, ) – Hárombarát-nyereg (717m, ) – Csehvár (523m, , ) – Diósjenő (240m, , , )
Túratáv: 16km
Emelkedő: 730m
Minősítő pontszám: 24+14,6=39 pont

Alternatív útvonal: Királyháza (380m, , ) – Diósjenő (240m, , , , )
Túratáv: 10km
Emelkedő: 250m
Minősítő pontszám: 15+5=20 pont

Reggel a busz időben megérkezett az Ebatta kultúrkocsmával szemben levő buszmegállóba. Hat órakor elindultunk, Tárnok, Érd után Budapesten, a Kosztolányi Dezső téren lett teljes a csapatunk. Itt vettük fel a Pest Megyei barátainkat. A 2-es számú főúton értük el Börzsönyt Diósjenőnél. Menet közben nem találtunk egy normális pihenőhelyet, ahol megtarthattuk volna a reggeli technikai szünetet, na meg a kávé is nagyon hiányzott sokaknak. Emiatt Diósjenőn a Dió Vendéglőnél álltunk meg. Így legalább megnézhettük, hol lesz a túra vége. Királyházát innen közelítettük meg. Több hétig az erdészettel egyezkedtünk, mivel az Ipoly Erdő Zrt. vezetője csak északi irányból, Kemencéről akart hozzájárulni a Királyházára történő behajtáshoz. Ez a busznak nagy kerülő, meg persze plusz költség. Végül is hozzájárultak a Diósjenő felől történő megközelítéshez. A turistaház udvarában levő kopjafa koszorúzás is már előzetes hozzájáruláshoz van kötve, a Bányász Szakszervezettel szükséges egyeztetni. A kopjafa elhelyezése során nem gondoltunk arra még álmunkban sem, hogy ilyen gondokkal kell majd szembenéznünk. 8¹⁰-kor megérkeztünk Királyházára. A turistaházban épp motorosok voltak elszállásolva, az épületbe nem tudtunk bejutni. Nem sokkal utánunk befutott a tápiószeleiek csapata is, megkezdődött a megemlékezés. A koszorúkat elhelyeztük a kopjafán, majd a szakosztályunk tagjai összeállításában versekkel, énekkel emlékeztünk meg a korábbi vezetőnkről, Georgiades Gáborról. Az ünnepség után közös fotó készült a jelenlévőkről. Elbúcsúztunk barátainktól, elkezdtük a túrát.

A koszorúzás után csapatunk 8⁴⁰-kor kétfelé vált, a kis és nagy túrásokra. A rövidebb távot választók a Kemence-patak völgyében indultak el Diósjenő felé. Nagyrészt azon az erdei aszfaltúton haladtak, melyen reggel bejött autóbuszunk Királyházára. A hosszabb távot választók a zöld keresztjelzésen a Nagy-Oros-bérc felé vették az irányt. Átmentünk a Bangola-gerincen, majd lementünk a Bacsina-völgybe. Itt kereszteztük a hasonló nevű patakot, majd a Száraz-lápán át a Nagy-Oros-bércen elindultunk a főgerinc felé. Az éjszakai eső itt is hagyott nyomokat, kisebb-nagyobb tócsa, meg némi cuppogós, marasztalós sár képében. Már a túra első felében letudtuk néhány km alatt a napi szintünket. A főgerincre a Dosnya-nyereg közelében értünk ki. A Magosfán keresztül értük el Csóványost. A 915 m magas Magosfát Tátralátónak is nevezik. Megjegyzem, nagyon beerdősült már, nincs kilátás innen. Csúcsán egy vaskori erőd maradványai találhatók. A sáncvár mintegy 300 m hosszú és 150 m széles. A sánc belső magassága egyes szakaszokon 1 méter körüli, máshol már nem emelkedik ki környezetéből. A fellelt edénytöredékek késő bronzkoriak. Az első szakasz eléggé szétszórta a csapatot, így nem csoda, hogy a 938 m magas Csóványosra hosszú időn át érkeztek fel a társaink. A csúcson megpihentünk, felmentünk szétnézni a 2014-ben felújított kilátóba. A kilátó magja az 1978-ban épített vasbeton geodéziai torony. A legfelső szintre 133 lépcsőfokon lehet feljutni. Szép körpanorámában gyönyörködhetünk fentről. Nagy területet láthatunk be: a szűkebb környéken kívül a távolabbi Mátra, Cserhát, Naszály, Visegrádi-hegység vonulatain túl a szlovák Selmeci-hegységet is megpillanthatjuk.

Csóványosról a Varsa-tető felé indultunk meg a zöld jelzésen. A Varsa-tető után hamarosan elértük a Nyír-réti-kastély helyét. A valamikori pompás vadászkastélynak nyoma sincsen. Az egykori Eszterházy birtokot, majd báró Piret diósjenői uradalmát átvevő Falkenhausen család az 1800-as évek végén felépítette a vadászkúriáját. A 800 méteres magasságban épített vadászkastély 1906-ban Sváb Sándor birtokába került. Sváb Sándor 1912-ben bekövetkezett halála után özvegye báró Herzog Irén idején is aktív élet folyt a vadászlakban. A zöld jelzést követve a Varsa-tető, és a Hárombarát-nyereg érintésével értük el Csehvárat. Diósjenő község felett, a Börzsöny hegység keleti peremét jelentő Bárány-bérc oldalából kiugró, azzal keskeny gerinccel és nyereggel összekapcsolt 523 méter magas hegykúpon emelkednek a Csehvár maradványai. Védelmi szempontból a helykiválasztás tökéletes volt, hiszen körbe jó rálátással és környezetéhez képest jelentős relatív magassággal rendelkezik. A hegykúp ovális, lapos 32x18 méter területű tetején állhatott egykor a vár kőfalas lakótornya, amiről az előkerült habarcs és kőtörmelékek is árulkodnak. A vár további védelméről a kúptető alatt 5-10 méterrel körbefutó sánc gondoskodott. Ennek magassága ma már helyenként alig éri el az egy métert, de korábban jelentősebb lehetett. Építésekor kihasználva a meredek hegyoldalakat, külső oldalait mintegy azok folytatásaként képezték ki. Történeti források 1290-ben említik először, így valószínűleg a tatárjárás utáni Árpád-kori kisvárak közé tartozott. A XIII. században királyi várnagy vezetése alatt álló királyi vár volt, de valószínűleg a XIV. század eleji hatalmi harcokban elnéptelenedett.

Romjait 1437-ben a már 1387 óta a környéken birtokos Lévai Cseh család kapja meg, Jenő birtokával együtt. 1456-ban Giskra huszita alvezére Axamit birtokolja az újra álló és így mindenképpen róluk elnevezett várat, mivel a Lévai család az 1434-es sikeres ütközet nyomán kapta a "Cseh" jelzőt. Később visszakerült a Lévai Csehek tulajdonába. Utolsó említése 1470-ből származik és valószínűleg már a török kor előtt elpusztult. A várárkon, a kisebb nagyobb buckákon kívül, ma már nem sok minden látható a várból. A kilátást is korlátozza a megnőtt növényzet. Nem sokat időztünk itt, így inkább a végcél, Diósjenő felé vettük az irányt. Itt már a Dió vendéglőben vártak minket a kis túrások, valamint a nagy túrások élmezőnye. A település jó végcélnak bizonyult, mivel sörözőt, cukrászdát is találtunk itt. Annak ellenére, hogy nem ez volt az idei év leghosszabb, legnehezebb túrája, a hirtelen szint már a magas hegyekre emlékeztetett. Aki eljött, nem ijedt meg a reggeli esőtől, az egy kellemes túrát tudhat maga mögött. Legközelebb 16-án a Kelet-Bakonyba megyünk, hogy folytassuk a Közép-Dunántúli Piros túrasorozatunkat.



Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek József László (JL), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Szabó Zsolt
túravezető