2017 október 14, Őszi csavargás - Vértes

Kedvező túrázási időt prognosztizáltak szombatra, igazi vénasszonyok nyarát. A fák lombjai már színesedtek, hamisítatlan őszi kép fogadott Bennünket a túra során. Nagy volt az érdeklődés, 44-en vettünk részt a vértesi túrán. Mindössze négyen vonták vissza a jelentkezésüket. Hat órakor még sötét volt, ekkor indultunk el Százhalombattáról. Érd, Tárnok után következett Martonvásár. Most a martonvásáriak jártak jól, egy kicsit tovább aludhattak, mint egyébként. Az utóbbi túráinkhoz képest kevesebbet kellett buszoznunk. Csákberényig alig maradt idő az adminisztráció lebonyolítására, a térképvázlatok kiosztására. A tervezett túrák nem tűntek nehéznek, az alábbiak voltak:

Útvonal: Csákberény (220m, ) – Csókakő (255m, ) – Csókakő vára (270m, ) – Pátrácos (420m, ) – Géza pihenő (412m, ) – Csákberény (220m, )
Túratáv: 21km
Emelkedő: 500m
Minősítő pontszám: 31,5+10=42 pont

Alternatív útvonal: Csákberény (220m, ) – Csókakő (255m, ) – Csókakő vára (270m, ) – Kopasz-hegy (333m, , , ) – Csákberény (220m, )
Túratáv: 13km
Emelkedő: 380m
Minősítő pontszám: 19,5+7,6=27 pont

Nyolc óra előtt pár perccel már Csákberényben voltunk. Nem messze a sportpályától szálltunk le az autóbuszból. Csákberény területe már a kőkorszakban is lakott terület volt. A rómaiak idejében itt vezetett keresztül az Aquincumból Keszthely felé vezető jelentős hadiút. Csákberény, a XIII. századtól a csókakői várbirtok része. Első írásos említése 1237-ből való. A török 144 évig birtokolta a települést és környékét. Ezt nagyon megsínylette a falu, a törökök kiűzése után újra kellett telepíteni. 1671-ben Csákberény magyar földesurát gróf Nádasdy Ferencet a Wesselényi-összeesküvésben való részvétele miatt lefejezték, birtokait elkobozták. Az elvett csókakői birtokot I. Lipót király 1678-ban Széchényi György kalocsai, később esztergomi érseknek, majd 1691-ben báró Hochburg János főhadiszállítónak ajándékozta. Lamberg Rudolf gróf építtette 1831-ben klasszicista stílusban a csákberényi kastélyt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a község lakossága Kossuth Lajos és a szabadságharc mellé állt. A falu két, haladó szellemű papja a református Szikszay János és a katolikus Mansbart Antal lelkesen buzdította híveit a szabadságharc melletti végső kiállásra. Kossuth Függetlenségi Nyilatkozatát mindketten felolvasták templomaikban. A szabadságharc bukása után mindkettőjüket elhurcolták, és borzalmas kínzások közepette kivégezték őket. A második világháborúban Csákberény súlyos harcok színtere volt. Háromszor cserélt gazdát a település.

Mind a hosszabb, mind a rövidebb túrát választók közösen indultak el Csókakő felé a kék keresztjelzésen. A rövidtúrásoktól egyébként a várnál váltak szét útjaink. Itt derült ki, hogy a rövidebb túrát 19-en választották! EU-s pénz segítségével megépített aszfaltúton gyalogoltunk az Orondi Szőlőhegyen. Ez a borvidék a Móri borvidékhez tartozik. Takaros hétvégi házak, pincék láthatók az út mentén. Két-három régi faprés is látható. Elhaladtunk az impozáns fa Szent Orbán szobor mellett. Közben lehetett böngészni diót, szilvát, szőlőt, almát. Meglepően sokan tartózkodtak kint a házukban, pedig úgy tűnt, már mindent leszüreteltek. Tulajdonképpen a Móri-árok szélén gyalogoltunk. Jobbra a Vértes letörése kísért Bennünket, a fehér mészkőszikláival. Néhol szinte égett a hegyoldal a cserszömörce és a som sárga, piros, bordó leveleitől! 8⁵⁵-kor pillantottuk meg a Csókakői várat, az Aranyhegyi-szőlők közül. A vár első írásos említése 1299-ből származik, építése a tatárjárás után kezdődhetett, a Csák nemzetség által. A XVI. században katonai jelentőségét elvesztette a vár, a török hódítók hatalmas túlerejével és tüzérségi fölényével szemben védhetetlenné vált a kicsiny erődítmény. Miután 1543-ban Szulejmán török szultán hatalmas serege megostromolta és elfoglalta a közeli Székesfehérvárt, a következő esztendőben Ahmed fehérvári bég fegyveresei előtt kardcsapás nélkül kaput nyitottak a megrémült katonák. A török hódoltság idején, mint Fehérvár egyik előretolt megfigyelőhelye játszott alárendelt szerepet, helyőrségét egy 1552-es zsoldlista szerint mindössze 33 janicsár alkotta. A török uralom alól véglegesen 1687 őszén szabadult fel, a továbbiakban már nem szerepelt a harci eseményekben. A XX. század második felére a gazdátlan vár igen romossá vált. Az 1995-ben megalakult Csókakői Várbarátok Társasága célul tűzte ki, hogy megmenti a várromot, amit lehet, visszaépítenek. Jelentős anyagi támogatással megindultak a régészeti feltárások és a helyreállítási munkák. Ennek láthatjuk az eredményét, egyik legszebb középkori várunk kezd szemünk előtt újraéledni. A régészeti feltárások, a helyreállítási munkák jelenleg is folynak az Alsóvárban.

A vár alatti parkolóban található az Országos Kék Túra bélyegzője. Akinek hiányzott ez a pecsét, most pótolhatta. Nem sokat, talán húsz percet tartózkodtunk a várban. Az utóbbi években többször is jártunk errefelé. Elváltunk a rövidtúrásoktól, egy meredek falépcsőn leereszkedtünk a Vár-völgybe. Elindultunk felfelé. Hamarosan elvált tőlünk a piros és a zöld romjelzés. Mi az OKT kék jelzésén, a Mária jelzéssel együtt an Határnyiladéknál északkeletre kanyarodtunk. A Szenesi-vágást 11⁰⁰-kor értük el. Kényelmes, kanyargós úton haladtunk tovább. Igazából itt már szint sem volt. Átgyalogoltunk a Pátrácoson. Régebben a Vértes egyik legszebb bükköse volt itt. Kitermelték a fákat, ma csak egy-két beteges hagyás fát lehet látni. A Pátrácos után erdészeti aszfaltúton kellett gyalogolnunk. Az egyik 180°-os kanyarból balra, földúton felmentünk a tetőre. Kunyhót nem találtunk, de a térkép által jelzett Dám-kunyhó környékén 12³⁰-kor voltunk. Nem itt tartottuk meg a pihenőnket, egy kicsit tovább mentünk. A Géza pihenőnél álltunk meg 40 percre. Kellemesen sütött a nap, szélárnyékban voltunk, lehetett napozni. Szép volt a kilátás a Horog-völgyre. 13³⁰-kor összeszedelőzködtünk, tovább mentünk. 14¹⁰-kor ismét megálltunk, a Széna-hegy környékén. Innen még szebb a panoráma! A völgy alsó és felső szakasza is belátható. Pazar volt a kép az őszi színekkel, a fehér mészkősziklákkal! Nem is tudtunk ellenállni a csábításnak, 40 percet itt is eltöltöttünk!

Továbbra is a völgy tetején gyalogoltunk Csákberény felé. Az ösvényünk egy idő után dél felé kanyarodott, lementünk a völgy aljában levő erdészeti aszfaltútra. Ezen haladtunk kb. 2 kilométert. 15⁴⁰-kor jobbra fordultunk egy földútra, a település felé. Öt perc múlva elértük Csákberény szélső házát. 16⁰⁰ órakor a központban voltunk. Kerestünk egy vendéglátóipari egységet, ahol befejeztük a mai vértesi túránkat. A megbeszélésünk szerint még fél óránk volt a busz visszaindulásáig. Nagyon szép, kellemes őszi időnk volt a mai túrán. November 4-én fogunk ismét együtt túrázni a Velencei-hegységben.



Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Muskovics András
szakosztályvezető