2017 szeptember 5-8, OKT Uppony-Bódvaszilas - Aggtelek környéke
2017. szeptember 06. Bükk, Kelemér-Aggtelek
A reggelit már a büfé soron fogyasztottuk el, a tegnap esti egyeztetést követően. Nyolc órára mentünk reggelizni, amivel végül félóra alatt végeztünk is. A tegnap esti vacsoránkból is maradt jó pár darab virsli és házi lekvár, ezzel is kiegészíthettük a reggelit, sőt vihettünk ebédelni is a maradékból. Hárman a szálláshelyünkön maradtak, Ők barlanglátogatást és rövid sétát terveztek a környéken a mai napra. A túrák az alábbiak szerint kerültek kiírásra, melyekből csupán az első útvonalat jártuk be:
Útvonal: Kelemér (206m,
) – Gömörszőlős (227m, ) – Zádorfalva (220m, ) – Galyagos-hegy (370m, ) - Aggtelek, Baradla-barlang (335m, ) Túratáv: 24km
Emelkedő: 550m
Minősítő pontszám: 36+11+2=49 pont
Alternatív útvonal: Trizs (145m,
) – Galyagos-hegy (370m, ) – Aggtelek, Baradla-barlang (335m, ) Túratáv: 11km
Emelkedő: 270m
Minősítő pontszám: 16,5+5,4+2=24 pont
830-kor elindult az autóbuszunk Kelemér felé. Kellemes kiránduló idő mutatkozott a mai napra. Hogy rövidítsünk a mai túra hosszán, a Kelemér és Zádorfalva közötti aszfaltutat busszal jártuk meg. Nem volt I. osztályú a műút, de szép lassan csak-csak odaértünk a kiindulási pontunkra. 920-kor érkeztünk meg Gömörszőlős központjába a templomhoz. Sok néznivaló volt itt, emiatt 20 percet töltöttünk el a pecsételéssel együtt. Az falu első okleveles említése 1232-ből való. A település régi neve Poszoba volt, 1904-től a hajdani szőlőkultúra emlékeként lett Gömörszőlős, s így egyben az egyetlen községünk, amely őrzi a történelmi Gömör-Kishont vármegye nevét. A lakosság hosszú ideig szinte teljes egészében mezőgazdaságból és állattartásból élt, önellátó gazdálkodást folytatott. A környék ipari városainak fejlesztése nyomán a fiatal munkaképes lakosság nagy része elköltözött a településről, ennek következtében a lélekszáma mára 100 fő alá csökkent. A mezőgazdaság és az állattartás már csak néhány családnál jelent kiegészítő jövedelemforrást. A hagyományos életforma megszűnőben van, de számos régi lakóháza, gazdasági épülete fennmaradt, amelyek ma is meghatározói a településképnek. Itt minden arányos, emberléptékű. Itt csend van, jóleső csend. A falu kis lélekszáma ellenére a térség kulturális életében régóta fontos szerepet tölt be. Az itt élők ragaszkodnak lakóhelyükhöz, múltjukhoz. Több mint 50 éve működik itt a Tompa Mihály nevét viselő hagyományápoló kulturális egyesület, amelynek tagjai a faluban több néprajzi és képzőművészeti gyűjteményt létesítettetek és működtetnek. A faluban a turisták jó néhány megtekintésre méltó helyet találnak. Érdemes megnézni az 1824-ben épült kazettás famennyezetű református templomot, amelyben egy állandó fotókiállítás is található a megye más templomainak festett kazettás mennyezeteiről. A néprajzi gyűjtemények tárgyai a környék népéletét mutatják be, a hozzá tartozó szabadtéri gyűjtemény pedig a népi gazdálkodás és erdei munka tárgyi anyagát tárja a látogatók elé. Kisgalériájában a Gömörhöz kötődő képzőművészek munkái, valamint a falu és a népélet ihlette alkotások láthatók.
940-kor indultunk el Zádorfalva felé. Előbb egy völgyben haladtunk, majd egy rét oldalában kezdtünk el kapaszkodni felfelé. A dombhát túloldalára 1015-kor kerültünk át. Eléggé bokros, fiatalos erdőben, gazos ösvényen haladtunk egy darabig. Bal kézre egy fekete fenyves valamikori égésének nyomait láttuk. 1055-kor megpillantottuk Zádorfalva régebbi templomának tornyát. 1100 órakor már a falu szélső házainál voltunk, majd nemsokára elértük a kocsmát, ahol az OKT-s bélyegző található. Nem sokat maradtunk itt, a bélyegzés után nem sokkal tovább indultunk. Az aszfaltos út után felfelé kellett kapaszkodnunk egy rét oldalában. A rét után erdei szakasz következett. A Hármashatárhoz 1410-kor érkeztünk meg, itt ebédeltünk meg. Húsz percet töltöttünk itt el az ebédeléssel, a pihenéssel. Ezután továbbra is erdei földúton gyalogoltunk. Kb. 1500 órakor értünk ki a Trizs Aggtelek közötti aszfaltútra. Mivel előző nap a nemzeti parkosokkal megbeszéltük, hogy társaságunk 1600 órai kezdettel bejárja a középtúra útvonalát, (Vörös-tói bejárat, Jósvafő közötti szakaszt) a buszunkat ide rendeltük a biztonság kedvéért.
Visszaérve a szálláshelyünkre, félóránk maradt a busz indulásáig. Tíz perc alatt átértünk a Vörös-tói bejárathoz. Egy fő kivételével, akinek klausztrofóbiája van, nem viseli el a bezártságot, mindenki eljött, a belépőjegyet a szakosztály rendezte. A felszínről az 1890-ben létesített, 50 m meredek ereszkedés után, lépcsőkön érhető el a Baradla barlang főága. A barlang jellege jelentősen eltér az aggteleki szakasztól. A kanyargó folyosók keskenyebbek, alacsonyabbak, a cseppkövek színe fénylő fehér, ragyogó sárga, vörös és barna. A fáklyák fekete füstje nem kormozta be a cseppköveket, mint a Baradlai részen. Az út majdnem végig száraz kavicsos patakmeder mellett vezet. A falakat gazdagon borítják a kisebb-nagyobb, változó formájú cseppkőképződmények, s a folyosót formás cseppkőoszlopok, álló- és függő cseppkövek törik meg. Közülük legjelentősebbek a Halszárító, a Világítótorony, a Szomorú-fűz, a Noé-bárkája és az Anya gyermekével nevet viselő alakzatok. Kiemelkedő szépségű a fehéren csillogó Alabástrom szobor, mellette a mennyezetről lecsüngő függőcseppkő, a Polip. A jobbra felfelé induló lépcsősor nemcsak a barlang, de hazánk legnagyobb álló cseppkövéhez, a Csillagvizsgálóhoz vezet. A lenyűgöző látványt nyújtó, 19 m magas, felfelé keskenyedő, cseppkőtorony tetejét fodros cseppkőgömb zárja le. A képződményt megkerülve a lépcsősor visszavezet a főágba, ahol balra a Török város, jobbra pedig a képeslapokról, különböző kiadványokból jól ismert Sárkányfej csodálható meg. Ezután a folyosó kitágul, s balra a mélyben hatalmas kőtömbök között a barlang utolsó, időszakosan aktív víznyelője, az Óriástermi-víznyelő látható. Lépcsősor vezet a 120 m hosszú, átlag 38 m széles és 27 m magas Óriások termébe. Az egymás felett elhelyezkedő járatok beszakadásával keletkezett hatalmas csarnok méretével, cseppköveinek sokaságával és változatosságával lenyűgöző látványt nyújt, melynek hatását zene és fényjáték növeli. Kb. 120 m hosszú táró vezet fel a jósvafői Tengerszem-szálló melletti kijárathoz. A Baradla-barlangnak ez a leghosszabb, villanyvilágítással ellátott szakasza, 2300 m hosszúságú. A bejárásához kb. 70-80 perc szükségeltetik.
A kellemes barlangi séta után pár percre leültünk a Tengerszem Szálló előtti asztalokhoz, majd visszabuszoztunk Aggtelekre. Várt már ránk a vacsora. Nem csalódtunk a kifőzdében, a megállapodásunknak megfelelően tálalták a vacsoránkat. Az eseménydús nap után mindenki időben az ágyba került, másnap az eredeti program szerint folytatódott a négynapos túrasorozatunk.
|
|
|
A túranapot teljesítők névsora