2017 április 22, Országos kéken - Kelet-Cserhát
Az idei negyedik cserháti Országos Kék Túránk során Mátraverebély és Becske közötti szakaszt jártuk be. Eléggé furcsa, ellentmondó időjárási előrejelzéseket láthattunk erre a szombatra. Végül is 8 társunk mondta vissza a jelentkezését. Volt, akinek tényleg bejött a személyes elfoglaltsága, vagy betegsége, de olyan is volt, aki egyszerűen megijedt az időjárás előrejelzésétől. Végül is a buszon 38-an jöttünk össze a mai túrára. A buszunk hat órakor indult el Százhalombattáról, majd Tárnok, Érd, Budapest, Kosztolányi Dezső tér érintésével jutottunk el a túra kiindulási pontjára, Mátraverebélybe. Az M3-as autópálya melletti Hatvan magasságában levő MOL kútnál megálltunk 20 percre kávézni. Először Mátraverebély vasúti megállóhelyére mentünk el, hogy begyűjtsük az itteni OKT-s pecsétet. Miután ezzel végeztünk, a busz átvitt minket a falu túlsó végére, a nevezetes gótikus műemlék templomhoz. A hosszútúrások 27-en itt szálltak le a buszról, innen kezdték meg a gyaloglást. A rövidtúrások is leszálltak megnézni a templomot, majd elbuszoztak Nagybárkányba. Ők ott kezdték meg a túrájukat. Végül is ebből a két túrából választhattak a résztvevők:
Útvonal: Mátraverebély vmh. (183m,
) – Szentkút (310m, ) – Sámsonháza (180m, ) – Fejérkő vára (280m, , 
) – Nagybárkány (220m, ) – Köves-bérc (510m, ) – Nagy-Kő-tető (550m, ) – Garábi-nyereg (495m, ) – Garáb (360m, 
) Túratáv: 23km
Emelkedő: 960m
Minősítő pontszám: 34,5+19,2=54 pont
Alternatív útvonal: Nagybárkány (220m,
) – Köves-bérc (510m, ) – Nagy-Kő-tető (550m, ) – Garábi-nyereg (495m, ) – Garáb (360m, ) Túratáv: 9km
Emelkedő: 430m
Minősítő pontszám: 13,5+8,6=22 pont
Kilenc óra után pár perccel a templomnál voltunk. Kívülről körbejártuk a templomot, majd a temető mellett elindult a csapat Szentkút felé. A rövidtúrásaink összetalálkoztak a templom gondnokával, így Ők belülről is megnézhették, illetve meghallgatták a templom történetét. A templomot először 1329-ben említették. Az adatok egy kis románkori templomra vonatkoztak, melyek alapfalai a mai hajó észak-keleti részében kerültek elő. A tatárjárás pusztításait követően a hajót megtoldották, a század végén pedig a román épületrészhez oldalkápolnákat építettek. A XIV. század közepén a román rész lebontásával kora gótikus stílusban bővült, elkészültek a mai fő- és oldalszentélyek, a hajót beboltozták. Verebi Péter kegyurasága alatt, 1380 körül kapta a templom a mai, végleges formáját. Az oldalkápolnák szélességének megfelelően háromhajóssá alakították, kápolnát helyeztek el a régiek helyett az építmény déli részén, s ugyanekkor készült el az oldalfal két gótikus kapuja. A templom búcsúengedélyt kapott, a község vásártartási jogot a búcsú napjára. A már elkészült templomban temették el 1403-ban Verebi Pétert. A háromhajós belső tér megőrizte a XIV. századi bővítés alaprajzi elrendezését, a fő- és oldalhajóit fedő barokk csehsüveg boltozat 5-5 középkori pilléren nyugszik. Ezek nyolcszög keresztmetszetűek. A szentélyt a helyreállítás óta síkmennyezet fedi. A hajó dél-nyugati végében középkori kápolnából átalakított sekrestye, dongaboltozatos karzat és a hozzá vezető középkori csigalépcső helyezkedik el. Az észak-nyugati hajó végében kőtár van elhelyezve. Igen jelentős a szentélyben látható kis kora gótikus és a díszesebb késő gótikus kegyúri ülőfülke, Verebi Péter erdélyi alvajda 1403-ból való sírköve és a késő reneszánsz - kora barokk kőszószék.
Elindultunk északi irányba, együtt haladtunk a Mária jelzéssel. Az út felfelé vezetett az Őr-hegyre, majd utána a Csapás-tetőre. Ahol füves térség volt, onnan hátra tekintve a Mátra bérceit láthattuk fehérben, a pár napja leesett jelentős hó mennyiség miatt. 1000 órakor elhaladtunk egy Krisztus kereszt mellett, majd negyed óra elteltével megérkeztünk Szentkútra. Szentkútra egyre növekvő számban érkező zarándokok miatt 1210-ben Verebélyen templomot emeltek, s innen indult körmenet a szentkúti völgy forrásához. 1258-ban a templom engedélyt kapott az apostoli Szentszéktől, hogy búcsújáró hely legyen. Az 1400-as években Magyarország egyik leglátogatottabb búcsújáróhelye volt. A XVI. században, a törökdúlás nyomán Verebély települést lerombolták, de 1650-60 között a gyöngyösi ferencesek engedélyt kaptak egy török basától, hogy búcsújárást tartsanak. 2000 óta a kegyszobrot öltöztetik. 2010 táján évente körülbelül 200 000 zarándok látogat ide. A Szentkúti Nemzeti Kegyhely megújulása miatt 2014-ben fél évig a budapesti Szent István-bazilika adott otthont a híres öltöztetős kegyszobornak. A Szent Szűz értékes szobra 2014. június 7-én pünkösdi szentmise keretében tért vissza a kegyhelyre. 2015. szeptember 5-én adták át a megújult kegyhelyet: a felújítás során törekedtek az egységes építészeti arculatra, illetve környezetkímélő üzemeltetési technológiákat építettek ki. Megszépült a kegytemplom, a rendház, a templomkert, a szabadtéri misézőhely, a zarándokház, új zarándokszállásokat és fogadóépületet hoztak létre, rendezték a szent kút környezetét. A megújult szabadtéri oltár mozaikkompozícióját a szlovén Marko Ivan Rupnik, jezsuita teológus, mozaikművész készítette. Az ünnepélyes átadáson Erdő Péter felszentelte a kültéri oltárt, s megáldotta az új létesítményeket. Húsz percet töltöttünk el a templom, és a többi létesítmény megtekintésével.
1045-kor tovább indultunk a források felé. A Szent László forrás már hosszú évek óta elapadt, De bővizű a Mária forrás, valamint a felette található másik három forrás. Félóra elteltével egy széles nyiladékban, a Forró-kúti-völgyben gyalogoltunk. Sámsonháza szélső házát 1200 órakor, harangszóra értük el. Takaros porták láthatók a faluban. A falu túloldalán levő Várhegyre nem mindenki jött fel, pedig nagyon szép a panoráma fentről! Először a Geológiai Bemutatóhely fölötti füves térségre gyalogoltunk fel. Innen szépen látszódtak a Mátra havas bércei, a cserháti lankák, Nagybárkány és Márkháza. Ezután átmentünk Fejérkő várának romjaihoz. Sajnos, csak kevés falmaradvány látható. A hagyomány szerint II. Béla király uralkodása idején egy pártütő főúr, Sámson építette, aki 1132-ben Borics trónkövetelő híve volt. A vár első okleveles említése azonban csak 1409-ben történt, amikor Zsigmond király András deáknak és Gergely testvérének adta cserébe a Sámsonháza melletti Fejérkő várhelyet más birtokokért. Ekkor tehát már romokban volt a vár, többé nem épült fel, a török harcokban sem szerepelt. A romoknál tartottuk meg az ebédszünetünket. Félórai pihenő után visszamentünk a kék jelzésre, pár percre megálltunk az útmelletti híres kőfejtőnél. A Mátrai vulkanizmus típus feltárása, lajta mészkő fedővel, amit földtani érdekességei miatt 1975-ben helyeztek védelem alá. Később beolvadt a Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzetbe. A bánya két lávafolyást tár fel, ami kb. 15-16 millió évvel ezelőtt ömlött a vízzel borított felszínre. A bánya fedőjében sekélytengeri mészkövek találhatók. A sötétszürke andezitben sok cm-es nagyságú, a folyás irányával párhuzamosan rendeződött, gyengén lapult hólyagüregek és méteres nagyságú üregek találhatók. Az ásványok a hólyagüreghez kötődve fordulnak elő.
Tíz perc nézelődés után elindultunk Nagybárkány felé. Egy füves dombtetőn vezet át az út Nagybárkányba. A tetőről szép a kilátás a Várhegyre, a távoli Mátrára. 1410-kor a településen voltunk, megkerestük a kéktúra bélyegzőt. A presszó, vagy talán kocsma teraszán, kívülről elérhető helyen rendben meg volt a bélyegző, azonban zárva volt a presszó. Emiatt a bélyegzés után rögtön továbbmentünk. Elhaladtunk kifelé menet a falu temploma mellett, majd elkezdtünk kapaszkodni nyugati irányban, a Hármashatár-hegy felé a füves területen. Nem sokkal később beértünk az erdőbe, az utunk balra, déli irányba fordult. Elhaladtunk a Nyerges-tető alatt. majd a Sátoros-hegy oldalában ismét nyugat felé fordult az ösvény. Pár helyen a pár nappal ezelőtti havazás nyomait láthattuk. Meglepően kevés virágot láttunk a mai napon! Kanyargós volt az út, a Köves-bércnél markánsan ismét déli irányba fordultunk. Áthaladtunk a Varjú-bércen, majd a Nagy-Köves-tetőn. Itt a fák között egy Átjátszó Állomás bújik meg. 1705-kor értünk le a Garábi-nyeregbe. Pechünkre ekkor elkapott Minket egy zápor, elő kellett vennünk az esőköpenyeinket. Garábig a maradék távot így tettük meg. Húsz perc alatt elértük a buszunkat. A kis eső ellenére igen kellemes volt a mai túra. Bánhatja az, aki megijedt az időjárás előrejelzésektől. Legközelebb, május 13-án a Mátra bércein fogunk gyalogolni.
|
|
|
A túrát teljesítők névsora
Muskovics András
szakosztályvezető