2017 április 15-19, Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kék túra
2017. április 19. szerda
A szokásos időben felkeltünk, majd megreggeliztünk. A reggeli svédasztalos volt. Összepakoltuk a holmijainkat, majd a fizetés után, 8 órakor nekivágtunk az ötödik napi túrának. Ez volt a cél:
Útvonal: Zselickisfalud, Hotel Kardosfa (250m,
) – Ropolypuszta (250m, ) – Simonfa (165m, ) – Gálosfa (160m, ) Túratáv: 22km
Emelkedő: 480m
Minősítő pontszám: 33+9,6+2=45 pont
Az időjárás morcosabbá vált, igen finom dara potyogott az égből. Az előrejelzések sem kecsegtettek sok jóval a mai napra. Letértünk a kék jelzésről, felmentünk a kék háromszögjelzésen a Csillagoségbolt-park melletti kilátóba. 2009-ben Európában először a skóciai Galloway Forest Parkkal közösen a Zselici Tájvédelmi Központ elnyerte a "Nemzetközi csillagoségbolt-park" címet. A cím elnyerésekor, a világon mindössze 4 ilyen park volt található! A nem régen épített kilátóból szép panoráma nyílik a környékre. A 25 méter magas faszerkezetű kilátó, az Új Széchenyi terv keretében, vissza nem térítendő támogatás felhasználásával épült. Nem sokat tartózkodtunk fenn, mivel a szél miatt igen hűvösnek éreztük a levegőt. Visszagyalogoltunk a DDKT útvonalára. Az erdészeti aszfaltúton, a Ropoly-völgyi horgásztavat 845-kor értük el. Egy 90°-os jobb kanyar után, az úttól balra egy méretes faszobor látható. Az országos fakitermelő versenyek emlékére állították. Pár perc múlva elhaladtunk az erdészház alatt. Úgy tűnt, bezárt a Ropolyi Vadászház, nagy csend volt a környékén, sehol semmi mozgás. Zselic többi hasonló sorsú településéhez hasonlóan Ropoly sem volt mindig kihalt, elhagyott. Ahogy a többi állattartó falu, úgy Ropoly is először a törökdúlás idején néptelenedett el, majd a visszatelepült lakosok végleg a XX. századi városiasodás során hagyták el.
Szép állományú ezüsthársas-bükkös erdőben, az erdészeti aszfaltúton vezet még egy darabig a DDKT útvonala, majd balra letértünk egy erdei ösvényre. Kereszteztük a Vigyázó dombot, majd egy kisebb magaspont után élesen jobbra kanyarodtunk a Pölöskei-rét felé. Egy kis patakot követett az ösvény, majd felkapaszkodtunk a Kecske-hátra. Időközben mind jobban elkezdett esni a hó, tulajdonképpen hózápor alakult ki. Ennek ellenére nem kellett még elővennünk az esőköpenyeinket. Meg sem álltunk a nem régen épített Kecske-háti pihenő mellett. 20 perc múlva már a Kecske-háti Vadászlaknál voltunk. Sajnos a havazás átváltott esőre, elő kellett vennünk az esőkabátokat. Tíz perces gyaloglás után, köves úton értünk el a forgalmas 67-es úthoz. A száguldozó kamionok, gépkocsik által okozott vízpermetben értünk be Simonfára 1130-kor. Kb. 300-an lakhatnak jelenleg a kis faluban, a XX. század elején 700 lelkes volt a település! Nem álltunk meg a Dísztónál, melyet a Csurgó-patak duzzasztásával alakítottak ki. A falu központjában egy pillanatra megálltunk a Világháborús emlékműnél, majd tovább mentünk a falu vége felé. Itt található a Meteor turistaház, a DDKT-s pecsételőhely. A turistaház egy iskolaépületből lett kialakítva. A ház udvarán Rockenbauer Pálnak a kopjafája látható. A kert alsó részén egy másik kopjafa a Meteor Egyesület elhunyt tagjainak állít emléket. A háztól pár méterre található az Egyesület másik kulcsosháza, a Zselic Turistaház, melyet egy a XX. század fordulóján épült parasztházból alakítottak ki. Az eső továbbra is esett, szerencsénkre az udvaron volt egy esőbeálló, ahol le tudtuk venni az esőköpenyeket, elővehettük a túra füzeteinket.
Miután elvégeztük a pecsételést, visszavettük az esőköpenyeinket. A római katolikus templomról, a mellette levő kőkeresztről gyorsan készült pár fotó, majd a falut elhagyva, egy lősz mélyúton felgyalogoltunk a Simonfaipusztára. Itt egy nagy karám látható, lovakat tenyésztenek a réten. Láthatólag a lovaknak sem tetszett a bolondos áprilisi időjárás! Rövid ideig aszfaltos erdészeti úton haladtunk, majd délkeleti irányba fordultunk, a Balla-tető felé. A Konkolyos és a Sipos-hegy között mélyúton le, majd felfelé haladtunk. A Sipos-hegynél gondozott és gondozatlan telkek között vezet az út. Egy kőkeresztnél jobbra fordultunk, majd ismét egy mélyút következett, mely Gálosfára vezet be. A zúzalékos burkolatú út egy idő után betonos lett. Elhaladtunk a római katolikus templomnál, majd a valaha szebb napokat megért Festetics-kastély mellett. A kastély 1760 környékén épült késő barokk stílusban, majd az 1880-as években átalakították. Az 1990-es években felújították, kastélyszállót alakítottak ki, de a vállalkozás nem bizonyult sikeresnek. Egy darabig a csőd után idősek otthonaként funkcionált. Műemléki védelem alatt áll, jelenleg Faluházként funkcionál.
Közel volt a buszmegálló, leellenőriztük a buszunk indulását. Majd másfél óra volt hátra a buszunk indulásáig. Megkerestük az itteni DDKT-s pecsétet, mely nem volt egyszerű feladat. Nagy nehezen, miután már körbejártuk a Vegyes boltot, a szomszédban lakó néni irányított bennünket az eldugott italbolthoz, melynek bejárata mellett található a pecsét. A kedvünkért kinyitották az italboltot. Kellemes meleg volt odabenn, a cserépkályhába be volt gyújtva! Nyugodtan, kényelmesen, a melegben megebédeltünk, elsöröztük az időt. 1510-kor buszunk elindult Kaposvár felé. Volt egy gyors átszállásunk, talán Szentbalázson. A Kaposvári busz pályaudvar a vasútállomás közelében van. Átsétáltunk az esőben, megvettük a vonatjegyeinket. Dombóváron kellett átszállnunk. Kilenc óra környékén mind a négyen már otthon voltunk.
Összegezve az elmúlt ötnapi gyaloglásunkat, az utolsó nap kivételével igazi, kellemes túraidőben gyalogoltuk végig. A betervezett szakaszt teljesítettük. Ezzel a túrasorozattal befejeztük a többnapos DDKT-s túráinkat. Lehet, hogy hiányozni fog ez a fajta túrázás. Még két egynapos túra teljesítése hiányzik, ezután párunknak komplett lesz a teljes Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Túra.
Összesítve az öt napot, ezt teljesítettük:| Túratáv: | 112 km |
| Emelkedő: | 1760 m |
| Minősítő pontszám: | 215 pont |
|
|
|
A túranapot teljesítők névsora
Muskovics András
szakosztályvezető