2017 április 15-19, Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kék túra
2017. április 18. kedd
Szokás szerint hat óra környékén már ébren volt a csapat. Még mindig bőven volt az otthonról elhozott sült sonkából, szalonnából, töpörtyűből, ez volt a reggelink. Zsolti még kiszaladt a boltba a reggeli előtt, hogy zöldségeket szerezzen be. Nyolc órára menetkészek voltunk, elindultunk a következő szálláshelyünk felé, Kardosfára. A településről talán illik annyit tudni, hogy itt él Kassai Lajos, a modernkori lovas íjászat megteremtője. 1990 óta kerülnek megrendezésre azok az élő történelemórák, melyek a népvándorlás kori harcmodort és életformát mutatják be. A programok 20 éve folyamatosan bővülnek, a látnivalók színesednek és ma már az idelátogatók teljes képet kaphatnak őseink harcmodoráról, fegyverzetéről, életmódjáról. Kassai Lajos mind a mai napig a sportág veretlen világbajnoka. Rendszeres edzőtáborokat tart az Egyesült Államokban, Kanadában, Európában. Bemutatóival bejárta az egész világot. Jelenleg 16 országban van a Kassai Lovasíjász Iskola alapelvei szerint működő lovasíjász központ. A Lovasíjászat című könyv szerzője, amely megjelent angolul és németül is. Számtalan kitüntetés birtokosa, a legmagasabb elismerés, amelyben részesült a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje. Öt Guinness világrekord fűződik a nevéhez, ő az egyetlen ember, aki képes volt váltott lovakon 24 órán keresztül megállás nélkül lovasíjászni (2006). A 4. világrekordját tanítványaival együtt, 2009. december 5-én állította fel a Budapest Sportarénában. Vágtató ló hátáról 12 db 30 cm átmérőjű feldobott korongot lőtt le 17,80 másodperc alatt. Majd megdöntve ezt a világrekordot, 2011. december 4-én, ugyanitt 14 korongot lőtt le 19,85 másodperc alatt több mint 8.000 néző szemeláttára. 2012. májusában világbajnokságot nyert a II. Jordániai Nemzetközi Lovasíjász Versenyen. Kassai Lajos az életét tette fel arra, hogy őseink harcmodorát a lehető leghitelesebben mutassa be. Mai napra ez volt a betervezett útvonal:
Útvonal: Kaposmérő (140m,
) – Kaposdada (145m, ) – Szenna (155m, ) – Patca (170m, ) – Szilvásszentmárton (170m, ) – Zselickisfalud (160m, ) – Hotel Kardosfa (250m, ) Túratáv: 23km
Emelkedő: 500m
Minősítő pontszám: 34,5+10+2=47 pont
Az időjárással továbbra is nagy szerencsénk volt, a mai napra sem jeleztek esőt! Kaposmérő fő utcáját elhagyva, balra kanyarodtunk a falu túloldali végén. Az utolsó házak után elhaladtunk egy halastó mellett, majd balra a Kassai lovasíjász pályát hagytuk magunk mögött. 920 körül már a Kaposdadai házak között gyalogoltunk. Többnyire mezőgazdasági földek között vezetett a kéktúra útvonala. Kemény kapaszkodó következett, így értük el a Dadai tanyák pár házból álló települését. Szenna falut is földúton értük el 1035-kor. Letekintve a völgyre, szép látványt nyújtott a település. A szennai Szabadtéri Néprajzi Múzeum az országban egyedülállóan, helyi kezdeményezésre, egy élő faluban létrejött falumúzeum. Célja a Somogyban napjainkig fennmaradt talpas-favázas népi építészet emlékeinek az utókor számára történő megőrzése a szabadtéri néprajzi gyűjteménybe történő áttelepítésével. Az első lakóépületet 1975-76-ban telepítették át, és 1978-ban nyitották meg a skanzent. Ma már öt porta áll az egy utcából álló, múltidéző épületsoron. A gyűjteménybe áttelepített lakó- és gazdasági építmények Belső-Somogy falvaiból, a Zselicségből és a Dráva mentéről származnak. Az áttelepített öt lakóház külső megjelenésében az 1848 utáni népi építészet emlékanyagát hordozza. A telkeken elhelyezett gazdasági építmények a ház lakóinak vagyoni állapotára utalnak. Az épületek berendezési tárgyai a hagyományos paraszti kultúra eszközkészletét idézik fel. A lakóházakon, és a hozzájuk tartozó gazdasági épületeken kívül több pince és présház is megtekinthető. A múzeum területén található Somogy egyik legszebb műemléke, az 1785-ben népi barokk stílusban épült festett, kazettás mennyezetű református templom, mely igazi ékköve a megyének. A templom máig aktív szerepet tölt be a falu életében. A falumúzeum a történeti falusi épületek sikeres újratelepítéséért 1982-ben megkapta az Európa-Nostra Díjat.
Igazából nem akartunk bemenni a Múzeum területére, mindannyian már többször is jártunk itt. A templomot lefényképeztük volna szívesen, de a pénztáros kisasszony csak belépő ellenében engedett volna be minket pár percre. Megsértődtünk, otthagytuk a skanzent. Megkerestük inkább az itteni bélyegzőhelyet, mely a Vadász presszónál került elhelyezésre. Negyedórát ejtőztünk itt, majd tovább indultunk. Aszfaltúton hagytuk magunk mögött a települést, felfelé kapaszkodtunk a műúton. Jobb 90°-os kanyar következett, a Gáj-hegyre mentünk fel. Elhaladtunk egy nem régen foglalt forrás mellett, majd 1230-kor Patca házai között gyalogoltunk. Nagyon sok régi, szép ház van a faluban, csak az a kár, hogy eléggé elhagyatott a település, az ingatlanok mind rosszabb állapotba kerülnek. A falu túloldalán van a Katica tanya. Katica Tanya egy 12 hektáros területen fekvő igazi élményparadicsom a kis- és nagygyermekes családok számára Somogy megyében, a Zselic szívében. Mi persze nem mentünk be, folytattuk az utunkat Szilvásszentmárton felé. Felkapaszkodtunk egy dombtetőre, a domb másik oldalán lementünk, 1335-kor pedig egy lősz mélyúton beértünk a faluba. A falun keresztülmenve jobbra fordultunk, hamar beértünk a következő településbe, Zselickisfaludba.
A falu központjában készítettünk pár fényképet a templomról, a Polgármesteri Hivatalról, az emlékművekről. Ezután elmentünk a falu végén található Vándor Turistaházhoz, itt található a DDKT pecsétje. A bélyegző a bejárati kapunál található. Az udvarra nem tudtunk bemenni, pedig itt szerettünk volna megpihenni. 1420-kor indultunk tovább. Egy darabig még jött velünk Zsuzsa, de visszafordult, a mai napon Ő befejezte a gyaloglást, hazament. Így már csak négyen értünk fel a tetőre. Kaszálók, rétek után betértünk a jellegzetes Zselici erdőbe. Egy darabig a Lobokai túraútvonalon haladtunk. Az ismertető táblák alapján megismerhető a Zselic növény- és állatvilága. A Tájvédelmi Körzetet 1976-ban hozták létre. Ezen a területen nagyon minimális a fényszennyezés, ezért is jelölték ki 2009-ben Csillagoségbolt-parknak Kardosfa környékét. 1525-kor már a Hotel Kardosfánál voltunk. Bejelentkeztünk, majd rendbe tettük magunkat. A korai vacsorázás mellett döntöttünk, 16 órakor már az étteremben voltunk. Vacsora után a többség lement szaunázni, fürödni. Megérdemelték! Ma is nagyon jó napunk volt, már a negyedik napot is megúsztuk eső nélkül!
|
|
|
A túranapot teljesítők névsora