2017 április 15-19, Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kék túra
2017. április 17. hétfő
A kis csapatunk megszokta a korai felkelést, hat óra környékén már mindenki téblábolt. Jutka kiszolgálta a kávézó társakat, majd a tegnapi vacsoránkat megmelegítettük. A paprikás krumplinak csak a felét tudtuk elfogyasztani az este folyamán! Most sem fogyott el az egész, a maradékot rátukmáltuk Zsoltra, hogy még ebédre is jusson neki! A tegnapi nap folyamán megváltoztattuk az eredeti programunkat. Úgy éreztük, hogy a kis vonattal nagyon későn érünk Felsőkakra, ezért szereztünk egy autót, mellyel keresztül mentünk a Boronkai Tájvédelmi Körzet területén. A vendéglátónk férje itt dolgozik, volt egy terepjárója, ezt ajánlotta fel Nekünk. Annyira belelkesedtünk az ötlettől, hogy Felsőkak helyett átvitettük magunkat Újvárfalvára! Mivel hat óra környékén már ébren voltunk, a reggeli után volt időnk megtekinteni a helyi kiállítást. Nagyon sok anyagot gyűjtöttek össze a helyiek, látványos a kiállítás! Az udvaron, a fészerben is nagyon sok eszköz látható! Egyébként a faluban sok faragott faszobor is látható! A falu neve először az 1300-as években fordul elő. Károly Róbert, Nagy Lajos király idejében vásár tartási joggal rendelkezett. A török uralom után, az 1600-as évek végén települt újjá. A temploma, a kolostorral együtt 1750-1756-ban épült. A freskóit Dorffmeister István festette. A falutól nagy áldozatot követelt az I. világháború, valamint 1919. A terepjáró megszerzése következtében az alábbiak szerint alakult a mai túránk:
Útvonal: Újvárfalva (150m,
) – Somogysárd (170m, ) – Kaposmérő (140m, ) Túratáv: 22km
Emelkedő: 140m
Minősítő pontszám: 33+2,8+2=38 pont
Nyolc óra környékén bepakoltunk a terepjáróba. Kissé szűk volt a hely hatunknak, a hátsó ülésen négyen préselődtek össze! A gépkocsink egyik ablaka is hiányzott, emiatt minden homokkal volt tele. A hátizsákjainkat betakartuk fóliával, hátha megússzák a porfelhőt. Tulajdonképpen alaposan bejártuk a Tájvédelmi Körzetet, többet láttunk belőle, mintha a kék jelzésen gyalogoltunk volna. A védetté nyilvánítás 1991-ben történt meg. Majd 500 hektár a szigorúan védett terület. Az I. világháború után a Hunyadi család építette meg a gazdasági kisvasutat, kialakították a tórendszert, bevezették a tervszerű erdőgazdálkodást. A Tájvédelmi Körzet természeti értékeinek fennmaradásában is közrejátszott, hogy a németek 1944-ben háromszoros aknazárat telepítettek a területre, melyet 1956-ig folyamatosan szervezett aknaszedő alakulatok semlegesítettek. A terület növényvilága rendkívüli változatosságot mutat. Néhány méteres szintkülönbség ugyanis azt eredményezheti, hogy a lápoktól a száraz homoki gyepekig a legkülönbözőbb növénytársulások találhatók meg. Mindez a homoktalajok sajátos vízgazdálkodási viszonyaival magyarázható. A pangóvizes mélyedésekben láprétek, fűz- és égerlápok találhatók. A mozgó vizű területeket ezzel szemben égerligetek, helyenként, tölgy-kőris-szil ligeterdők kísérik. Az üde vízgazdálkodású talajokon gyertyános-tölgyesek húzódnak, ezeket néhol szigetszerű bükkösök tarkítják. A legmagasabb, legszárazabb termőhelyeket cserestölgyesek borítják, míg ezek irtásain másodlagosan száraz homoki gyepek, elsősorban legelők jöttek létre. Közel 50 védett növényt mutattak ki a területről! Jelentős számban fordulnak elő a védett állatfajok.
Negyedórára megálltunk Kak-puszta, Galabárd temetőjénél. Ezek a falvak már nem léteznek, de az egykori házak helyét házszám jelzi. A temetőt nem hagyták gondozatlanul, még most is kijárnak ide, rendbe tenni a sírokat. 930-kor kiértünk az erdő szélére. Nem egészen úgy álltunk meg a kocsival, ahogy kellett volna. Sofőrünk kissé elcsodálkozott, hogy sorompóval lezárták az utat. Az első ablak eddig is törött volt, de most totálkáros lett, mivel a sorompó állított meg minket! Végül is szerencsések voltunk, hogy beszorult a motorháztető a sorompó alá. Sofőrünk nem lett ideges az eseménytől, megjegyezte, hogy nincs fékje, na meg elfelejtette egyesbe tenni a váltót. Összeszedte a letört ablaktörlőt, bedobta a kocsijába, mondván ideje lesz megcsináltatni az autót. Időnk sem volt megijedni. Elbúcsúztunk, majd elindultunk Újvárfalvára. Megkerestük a Noszlopy kúriát, a DDKT pecsétje itt található. A Kúria Noszlopy Gáspár 1849-es somogyi, majd dél-dunántúli kormánybiztos egykori szülőháza, melyben a "Somogy a reformkorban és az 1848-49-es szabadságharc idején" című kiállítás tekinthető meg.
Kb. egy órás utunk volt hátra Somogysárdig, a következő településig. Országúton tettük meg a majd 4 km-es szakaszt. Halastavak mellett haladtunk el, 1050-kor értünk be a faluba. Elhaladtunk az egykori jobb sorsra érdemes Betyár Csárda, az 1848-as emlékmű és a falu barokk katolikus temploma mellett. Az itteni kastélyt szerettük volna meglátogatni. A település Somssich-kastélya a XVIII. század közepén épült barokk stílusban. A háború után, 1953-tól méntelep működött itt, a falubeliek elmondása szerint akkoriban nagyon vigyáztak a kastélyra és a körülötte levő gazdasági épületekre. Mind a méntelep, mind a kastély 1993-ban a Belügyminisztérium tulajdonába került, itt képezték ki a lovas rendőröket egészen 2007-ig. Ebben az időszakban a kastély állapota siralmassá vált, a lovak pedig egyszer csak eltűntek. A falubeliek csak találgatni tudnak, mi lett a sorsuk. A rendőrség visszaadta a kastélyt a helyi önkormányzatnak, mondván, nem tudja tovább finanszírozni az évi 150-200 milliós veszteséget. Azóta a kastély szigorúan védett, nem látogatható. Elkezdődött a kastély rekonstrukciója, de a felújítási munkák lassan haladnak. A parkban már sokat haladtak a munkálatokkal, az elburjánzott növényzetet sikerült kiirtani, ismét láthatók a pompás ősfák. Főleg egy hatalmas páfrányfenyő nyűgözi le az embert a bejárathoz közel!
Az őrző-védő kft. emberét rá tudtuk venni, hogy engedjen be minket, hogy legalább a parkot megnézhessük. A kastélyt elkezdték felújítani, a tető újjá építését, illetve a vízelvezetést már megoldották. Remélhetőleg rövid időn belül Somogy megye egyik szép épületét fogjuk itt látni! A kis kitérő után letelepedtünk a presszó udvarában levő asztalokhoz. Elfogyasztottuk az ebédünket, majd tovább folytattuk az utunkat Kaposmérő felé. Változatos terepen vezetett a DDKT útvonala. Hol erdőben, hol mezőgazdasági földek mellett gyalogoltunk. 1535-kor megpillantottuk Kaposfő templomát. Közeledtünk a mai nap végpontjához, Kaposmérőhöz. A vasúti pályát 1600 órakor kereszteztük. Ezt a sorompót igen csak régen nyitották fel! A 61-es műút körforgalma után még egy keveset a forgalmas műút mellett kellett gyalogolnunk, majd a falu fő utcájának végén értük el a Kassai Fogadót, a mai szálláshelyünket. Útközben beszereztük az itteni DDKT-s pecsétünket a Kis Kulacs presszó bejáratánál. Miután elfoglaltuk a helyeinket, megvacsoráztunk. 2 db kétszemélyes tálon osztozkodtunk, mindnyájunknak jutott bőven ennivaló. Páran visszamentek a faluba, süteményt beszerezni. Szerencséjük volt, nem kellett cukrászdát keresni, az itteni zöldségesnél keresztelő volt a mai napon, itt finom süteményeket kaptak! Kellemes volt a mai napunk, az autózás izgalmait is figyelembe véve. Jó állapotban van a kis csapatunk, remélhetőleg gond nélkül fogjuk teljesíteni a kitűzött ötnapos programunkat.
|
|
|
A túranapot teljesítők névsora