2017 április 15-19, Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kék túra
2017. április 16. vasárnap
Hat óra környékén már mindenki felébredt. Kényelmesen készülődtünk a mai túrára. Sok élelmet hoztunk magunkkal, így alaposan bereggeliztünk. Pár csepp eső esett az éjjel, de az utak szárazak voltak. A reggeli után összepakoltuk a holmijainkat. Nyolc óra után pár perccel elindultunk a zalakarosi autóbusz pályaudvar felé. A japán cseresznyefák sziromlevelein gyalogoltunk el a busz pályaudvarig. Már korábban eldöntöttük, hogy nem fogunk aszfalton gyalogolni Galambokon keresztül Zalakomár vasútállomásáig, inkább busszal megyünk idáig. Kilenc óra után pár perccel a vasútállomáson voltunk. A mai napon az alábbi útvonal bejárását terveztük:
Útvonal: Zalakomár vá. (130m,
) – Ormándkastély (115m, ) – Somogysimonyi (115m, ) – Nemesvid (125m, ) – Kisvid (120m, ) – Nagyszakácsi (136m, ) – Gadány (170m, ) – Mesztegnyő (135m, ) Túratáv: 29km
Emelkedő: 260m
Minősítő pontszám: 43,5+5,2+2=51 pont
913-kor elindultunk a műúton az Ormándpusztai kastély felé. Az ormándpusztai kastélyt a somogysárdi Somssich család építette 1906-1910 között, eklektikus stílusban. A megrendelő gróf Somssich Antal volt. Ormándpusztán született gróf Somssich Gabriella (1907-1982), aki gróf Széchényi Endréhez (1902-1982) ment feleségül 1932-ben. Széchényi Endre 1936-ban Somogy megye főispánja lett, majd apja gróf Széchényi Andor Pál (1864-1943) halála után 1944 novemberéig a marcali kastély lakója volt. A család a háborús front közeledtével Ormándpusztára költözött, ahol a nagyszülők, gróf Somssich Antal agrármérnök, országgyűlési képviselő és Kendeffy Margit lakott. Talán néhány hétig, hónapig laktak itt, majd tovább mentek Ausztriába, végül Argentínában kötöttek ki. A nagyszülők maradtak, a háborút követően az öreg gróf kétkezi munkásként dolgozott tovább és a volt cselédházban élt. Sírjuk az ormándpusztai temetőben található. A kastély az államosítást követően a Szakszervezetek Országos Tanácsának (SZOT) iskola szanatóriumaként, gyermeküdülőjeként, majd szociális otthonként működött az 1990-es évekig. Ma magánbirtok. 1000 órakor értük el a kastélyt. Természetesen nem tudtunk bemenni, a szent magántulajdon végett. A kastély környékén sok virágzó medvehagyma volt. Az út melletti buszmegálló is úgy tűnt, hogy megszűnt, emiatt kénytelenek voltunk gyalogosan tovább menni az országúton Somogysimoni felé.
Elhaladtunk a pár házas Ormánd településen keresztül, majd 1050-kor beértünk Somogysimonyiba. Nem ízlett az aszfaltos út, de nem volt mit tenni, nagyon kevés buszjárat közlekedik ezen az úton, tetejében ünnepnap volt, nem volt esélyünk megúszni ezt a szakaszt! Továbbra is az aszfaltúton gyalogoltunk, a következő települést, Nemesvid határát 1130-kor értük el. Negyedóra elteltével a kocsmánál voltunk, ahol a DDKT bélyegzője található. A kocsma már régóta zárva van, de nekünk nagy szerencsénk volt, a tulajdonos és barátai éppen halászlét főztek az udvaron, az asztalhoz invitáltak minket és kaptunk pár üveg sört, hogy enyhítsük a szomjunkat! Itt ebédeltünk meg. A tulaj felesége saját verseit olvasta fel a társaságnak, nem is voltak rosszak! A tulajdonos szerint a falu képtelen feltartani egy kocsmát, olyan kevesen laknak itt, emiatt hagyott fel a vendéglátással! Majd egy óra eltelte után felszedelőzködtünk, tovább indultunk. A településen sok szép ház látható, illetve módosabb nemesi kúria. A falu szélén levő temetőnek jellegzetes a kápolnája. A falu határában hihetetlen mennyiségű faforgácsot halmoztak fel, valószínűleg energetikai hasznosításra! Mezőgazdasági területek között haladtunk a következő szakaszon, akácos erdősáv mentén. Kisvid előtt majdnem eltűnt az ösvényünk a nagy gazosban. Később homokos lett az út, nehezebbé vált a gyaloglás.
1400 órakor értük el a kisvidi bélyegzőhelyet. Ez a kis falu jóval lerobbantnak tűnt az előzőhöz képest. Csak a pecsételést intéztük el, rögtön indultunk tovább. Továbbra is homokos úton gyalogoltunk. Az erdős terep után mezőgazdasági területen haladtunk Nagyszakácsi felé. A település előtt elhaladtunk egy erdészház előtt. A falun gyorsan keresztül mentünk, majd egy mélyúton elhagytuk a települést. Jobbára ismét mezőgazdasági területek között gyalogoltunk. Sok volt a virágzó repce ültetvény! Gadányt nem érintettük, a falu felett délre fordult az út, Mesztegnyő felé. 1745-kor értük el a falut, a római katolikus templom közelében. A faluház is itt található, ahol a szálláshelyünk volt. Miután elfoglaltuk a helyünket, elkezdtünk vacsorát főzni. Megrendeltük előre a krumplit, mivel paprikás krumplit szerettünk volna vacsorára enni. Virsli volt bőven, na meg füstölt sonka. Igaz, a megsütött sonka idő előtt elfogyott, de így is finom lett a paprikás krumpli. Maradt idő még a kocsma meglátogatására is. Sokat gyalogoltunk ma, de szerencsére szint nem volt sok! Ma is jót aludtunk, a vacsorából bőven maradt reggelire is!
|
|
|
A túranapot teljesítők névsora