2017 április 15-19, Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kék túra
2017. április 15. szombat
Nagy nehezen sort kerítettünk a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kék Túra negyedik, többnapos szakaszának bejárására. Ezt már a tavalyi ősz során meg szerettük volna tenni, de egyszerűen nem sikerült az időpontokat összeegyeztetni. Nem mindenki nyugdíjas közülünk, meg persze egyéni elfoglaltságok is nehezítik az egyeztetést. Végül is megszületett a döntés, Húsvét körül elmegyünk folytatni a DDKT túránkat. A cél az volt, hogy Nagybakónaktól eljutunk Gálosfáig. A szállások rendelkezésre állása miatt még közvetlenül a túra előtt is változtatni kellett az időpontokon. Aztán kitisztult a kép, április 15-én nekivágtunk a negyedik szakasznak. Öten jöttünk össze, a szálláslehetőségek szűkössége miatt nem is tudtunk volna többen nekivágni ennek a többnapos túrának. Ági, Zsuzsa, Jutka, Zsolti és jómagam alkotta a kis csapatot.
Zsolti gépkocsijával áthozta Tárnokra a százhalombattaiakat, a kocsi itt maradt pár napra. Tárnokról 631-or indultunk el Székesfehérvárra. A vonaton vettük meg jegyeinket, mivel a pénztár zárva volt. Székesfehérváron átszálltunk a szombathelyi-zalaegerszegi gyorsvonatra. Bobán szétválasztották a szombathelyi és a zalaegerszegi kocsikat. Zalaszentivánon ismét átszálltunk, most a soproni személyvonatra, mely elvitt bennünket Nagykanizsára. Ide 1048-kor érkeztünk meg. Nem volt kedvünk 2 km-t gyalogolni a buszpályaudvarig, ezért a helyi buszra szálltunk fel. Aránytalanul drága a helyi közlekedés, hiszen 320.- Ft-t kellett fizetnünk a 2 km-es útért! Miután megérkeztünk a buszpályaudvarra, ellenőriztük a busz indulását Nagybakónakra. A busz 1130-kor menetrend szerint indult el. Az 50%-os jegy mindössze 185.- Ft volt, a távolság 16 km! 1153-kor érkeztünk meg az első napra tervezett túránk kiindulási pontjára. Mai napra az alábbi szakasz bejárását terveztük:
Útvonal: Nagybakónak (200m,
) – Öröm-hegyi kh. (280m, ) – Zalaújlak (240m, ) – Zalakaros (140m, ) Túratáv: 16km
Emelkedő: 380m
Minősítő pontszám: 24+7,6+2=34 pont
Leszálltunk a buszról, megigazítottuk a hátizsákjainkat, készítettünk pár fényképet a buszfordulónál. Nyuszik, tojások voltak a kör közepén. 1210-kor elindultunk a jelzetlen aszfaltúton. Hamarosan elértük a kék keresztjelzést, melyen balra fordultunk. Újabb tíz perc után már a kék jelzésen voltunk. A falu után, negyedóra elteltével egy rét szélén elgyalogoltunk egy népes kecske társulat mellett. Nagyon sok fiatal állat volt köztük. Alig látható ösvényen, egy kis patakocska mentén jutottunk el az erdőszéli. Elkezdtünk felfelé gyalogolni. A dombhát gerincén balra fordultunk az Öröm-hegy felé. Az egyik pontról szépen látszódott az Újudvar feletti TV Közvetítő Állomás impozáns tornya. Nagyjából északi irányban kellett haladnunk. Elhaladtunk egy furcsa ültetvény mellett, talán energetikai célokra termesztettek itt egy nagynövésű fű fajtát. Hatalmas bálákba aratják ezt a kb. 3 méter magas fűfélét. Szép erdős rész következett. Itt-ott már virágzott a zanót. 1335-kor értük el az Öröm-hegyi erdészházat, majd pár méter után a Rockenbauer Pál kopjafát. Ebben a kanyarban egy kis szentély is látható, Szent Kristóf domborművével. Sok összedűlt ház van ezen a környéken, valamikor virágzó gazdálkodás lehetett itt. A kanyarnál, a piros háromszögjelzésen kb. 300 m-t kellett még mennünk a Postás kulcsosházig, ahová elhelyezték a DDKT pecsétjét.
1350-kor letelepedtünk a kulcsosház udvaron levő asztalaihoz, padjaihoz. Megebédeltünk, begyűjtöttük a pecsétjeinket, majd visszamentünk az útkanyarhoz. Pár képet még fotóztunk a kopjafánál, majd 1420-kor elindultunk Zalakaros felé. Szép erdei szakasz következett, többnyire délkeleti irányban gyalogoltunk. Egy hosszú, széles nyiladék után, Zalaújlak felett 90°-os bal kanyar után elértük a település szőlőhegyet. Az út kanyargóssá vált. Egy Krisztus kereszt után szép panorámánk volt, igaz eléggé elmosódottan a Balaton-felvidéki tanúhegyekre: Szentgyörgyhegyre, Szigligetre, Gulácsra, a Badacsonyra. A Zalakaros felett levő fa kilátónál 1655-kor voltunk. Csalódtunk, a kilátó életveszélyes volta miatt használhatatlan, az alsó szint létráját kiszerelték. Viszont egy príma étterem van a kilátó szomszédságában, ahol kemencében sült ételeket lehet rendelni. Többek között csülköt, kacsacombot, oldalast és egyéb finomságokat. Benéztünk mi is, de mi sört kértünk, hogy leöblítsük a mai túránkat. Innen már csak 1,5 km-t kellett gyalogolnunk a szállásunkig.
A sörözés után elindultunk lefelé. A kék jelzést elhagytuk, mivel a szállásunk Zalakaros északi részében volt, a főúttal párhuzamos, Hegyalja út 62-ben, a Vali Vendégházban. Kanyargós aszfaltúton jutottunk ide. A Vendégház előtti kis téren szép Szent István, Gizella szobor látható. A Vendégház 2+2+1 férőhelyes, a földszinti lakástól függetlenül van a bejárata. Már vártak ránk, az üdvözlés után elfoglaltuk a szobáinkat. A tulajdonossal vetettünk kenyeret, tojásokat vacsorára. A vacsoránk az otthonról hozott húsvéti és sült sonkából állt jobbára, de töpörtyűnk is volt. Vacsora után a társaság nagyobbik része még sétált egyet, a központban megnézték a busz menetrendet. Azt már korábban eldöntöttük, hogy a Zalakaros-Zalakomár közötti aszfaltos szakaszt ki fogjuk hagyni a gyaloglásból. Összegezve a mai napot, igazi túraidőben tettük meg a 16 km-es elsőnapi bemelegítő szakaszt.
|
|
|
A túranapot teljesítők névsora