2017 március 18, Országos kéken - Cserhát

A második cserháti Országos Kék Túránk Cserhátsurány és a Becske közötti szakasz bejárását tartalmazta. Az időjárási előrejelzések nem voltak kedvezőek, a megelőző napon jelentős csapadék mennyiség esett le. Szombatra is csak délelőttre jeleztek rövid szünetet az időjósok, de még ez se jött be nekik, egész nap szemerkélő esőben kellett gyalogolnunk. Délután tudtuk csak levenni az esőköpenyeinket! Sokan megijedtek az időjárás előrejelzéstől, 13-an lemondták a túrát! A buszon 35-en jöttünk össze. Végül is nem a szemerkélő eső volt a legkellemetlenebb, hanem a sár. Becsületesen megküzdöttünk a sárdagasztással! Hatkor indultunk el Százhalombattáról, majd Tárnok, Érd, Budapest, Kosztolányi Dezső tér érintésével jutottunk el a túra kiindulási pontjára. A 27 fő hosszútúrás Cserhátsurány központjában szállt le az autóbuszról. Mai napra az alábbi két túra került kiírásra:

Útvonal: Cserhátsurány (185, ) - Dobra-hegy (249m, ) - Hrabina (266m, ) - Terény (200m, ) - Szandaváralja (245m, ) - Szandavár (527m, , ) - Bástya-hegy (328m, , ) - Becske (230m, )
Túratáv: 19km
Emelkedő: 720m
Minősítő pontszám: 28,5+14,4=43 pont

Alternatív útvonal: Szandaváralja (245m, ) - Szandavár (527m, , ) - Bástya-hegy (328m, , ) - Becske (230m, )
Túratáv: 8km
Emelkedő: 420m
Minősítő pontszám: 12+8,4=20 pont

8⁴⁰-kor, miután lebélyegeztünk Cserhátsurány italboltjában, megkezdtük a gyaloglást. Rögtön felvettük az esőköpenyeinket. Alig hagytuk magunk mögött az utolsó házat, az aszfalt után már a sáros földúton meneteltünk felfelé a Bodóvölgyben. 600 méter után, bal 90°-os kanyar következett egy gazdaság épületeinél. Következett a Dobrák gerince. A füves gerincen még tűrhetően tudtunk haladni. Szép időben pompás lett volna a panoráma. Mögöttünk Cserhátsurány műemléki temploma látszódott. Előttünk feltűnt a Szanda hegy kettős csúcsa. Terényt 10²⁵-kor értük el a temetőnél. Ezt megelőzően igen meredek csúszós úton kellett leereszkednünk. A gyors szerelvényigazítást követően átsétáltunk a településen. Elhaladtunk a Csipkemúzeum mellett. Egy embert nem láttunk az utcákon, a kocsma is zárva volt. Pár szépen karbantartott palóc házat lehet látni a településen.

Pihenő nélkül tovább gyalogoltunk. A túra második öt kilométeres szakasza Szandaváraljáig tartott. Mezőgazdasági területeken kellett a második szakasz nagy részét megtenni. A mai túra legrosszabb szakasza következett, a sáros földutakon mindenki össze-vissza csúszkált. A sok sártól olyan volt a bakancsunk, mintha ólomból készült volna. Normálisabb ösvényre csak a Húcskó-hegy környékén találtunk. A Szandai Várhegy mind közelebb került hozzánk. A település szélére 12⁰⁰ óra körül érkezett meg az utolsó emberünk. Az itt levő buszfordulónál, illetve a Világháborús emlékműnél lyukadtunk ki. A pecsét is itt található egy oszlopra erősítve. A buszváróban negyedórára megpihentünk. A csapat nagy részének tele volt már a hócipője a sárdagasztással, ezért úgy döntöttek, hogy a műúton mennek el Becskéig, még ha egy picit hosszabb is az út. Nem biztos, hogy jól döntöttek, mivel az eddigiekhez képest meglepően jó volt az út, kivéve a Becske előtti 300 méteres szakaszt.

A kistúrások innen kezdték meg a gyaloglásukat. Utolsóként, négyen elindultunk a Szandai Várhegy felé. Előbb füves területen haladtunk, majd betértünk az erdőbe. Hamarosan a Mária-forrásnál voltunk. Itt Krisztus kereszt, valamint Mária kép is található. Sok hóvirág volt a kereszt környékén. Ültethették, mivel sem előtte, sem utána sehol nem láttunk egy szálat sem. Beértünk a vár alatti nyeregbe, majd 13⁰⁰ órára felérkeztünk a romokhoz. Kellemetlen, erős, csípős szél fújt. Az 528 méter magas csúcsra épített vár először egy 1301-ben kelt iratban szerepel. Ekkor királyi birtok. 1331-ben írtak Széchy Péter királyi várnagyról, aki Szanda várából parancsolt a környékbeli népeknek. Luxemburgi Zsigmond király kedvelt híveinek, a Pásztói családnak adományozta, majd a Csetnekiek kezére jutott. A XVI. században a Báthory főnemesi család csak kismértékben erődítette meg a jelentéktelen várat, amit 1546-ban könnyedén elfoglaltak a törökök. Híres várkapitánya, Hubiár aga a bujáki vár alatti réten vívott párviadalt Kapitán Györggyel, a hollókői parancsnokkal, egy rab váltságdíján való vitájuk eldöntése végett. Tinódi Lantos Sebestyén tollából maradt fenn a párbaj leírása, melyből megtudhatjuk, hogy a szembenálló felek vitézül harcoltak, így végül mindketten a maguk igazát bizonygatva tértek haza saját váraikba. A szandai törökök gyakori rablóportyáinak megbosszulására 1551-ben a balassagyarmati magyar vitézek elfoglalták a várat, annak őrségét az utolsó emberig levágták. A győztes keresztény katonaság elvonulása során felrobbantotta falait, hogy többé ne lehessen a törökök búvóhelye. Ma is áll az öregtorony hét méter magas maradványa, alatta pedig jól felismerhető egy körülbelül négy méter átmérőjű ciszterna. A vár omladozó falai közül tiszta időben a Mátrától a Börzsönyig, a Budai-hegységtől a Karancsig, belátható a Cserhát, valamint a Zagyva- és az Ipoly-völgye. A szandai Várhegy ma húszhektáros természetvédelmi terület. A romok alatt különleges, függőlegesen álló piroxén andezit oszlopok láthatók.

Miután szétnéztünk a romoktól, visszamentünk 13²⁵-kor a nyeregbe. Rövid időn belül elértük a már felhagyott Szandai kőbánya bekötő útját. Tettünk egy kis kitérőt, felmentünk a bányaudvarba. Itt látunk egy-két látványos andezit formát. Szép kilátás volt a működő Berceli Kőbányára. Tovább mentünk a végcélunk felé, már 2 km sem volt hátra. Csúszós úton közelítettük meg Becskét. Miután elhaladtunk a katolikus templom mellett, 15¹⁰-kor megérkeztünk a település központjába. Elvégeztük a bélyegzést, majd hazaindultunk. Kellemetlen viszonyok mellett kellett gyalogolnunk a mai napon, de néha ez is előfordul. Ennek ellenére, akinek volt bátorsága, nem bánta meg a túra részvételt. Legközelebb, április elsején folytatni fogjuk a cserháti OKT-s vándorlásunkat.



Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Muskovics András
szakosztályvezető