2016 szeptember 17, Ősz köszöntő - Pilis

Továbbra is az Országos Kék Túra útvonalán rójuk a kilométereket. Mint két héttel ezelőtt, ismét a Dobogókőn kezdtük meg a túrát, ezúttal viszont ellenkező irányba, Pilisszentkereszten, Kevély-nyergen keresztül Pilisborosjenőre terveztük a gyaloglást. A meteorológusok némelyike ítéletidőt, a másik része délelőttre kellemes túraidőt jósolt a szombati napra. Egyiküknek sem lett igazuk, de alaposan eláztunk ezen a napon! Szerencsénkre nem volt erős szél, az eső sem volt hideg. Többen voltunk, mint két hete, 37-en jöttünk össze. Kilencen vonták vissza a jelentkezésüket mindenféle okokra hivatkozva. Hatkor indultunk el Százhalombattáról, majd Tárnok, Érd, Budapest érintésével jutottunk el Dobogókőre, a nagy túra kezdőpontjára. Az alábbi lehetőségek közül lehetett választani:

Útvonal: Dobogókő (699m, ) – Pilisszentkereszt (340m, ) – Szentkereszti szurdok () – Szent-kút (240m, ) – Csobánkai-nyereg (250m, ) – Kevély-nyereg (420m, ) – Teve-szikla (255m, ) – Rozália téglagyár (130m, )
Túratáv: 22km
Emelkedő: 500m
Minősítő pontszám: 33+10=43 pont

Alternatív útvonal: Csobánka – (180m, (-)) – Csobánkai-nyereg (250m, ) – Kevély-nyereg (420m, ) – Teve-szikla (255m, ) – Rozália téglagyár (130m, )
Túratáv: 10km
Emelkedő: 350m
Minősítő pontszám: 15+7=22 pont

A Kosztolányi Dezső tér után már csak 7⁵⁰-kor Dobogókőn, a kiindulási pontunkon álltunk meg. A 21 hosszútúrás itt szállt le az autóbuszról, a rövidtúrások pedig 16-an elmentek a Csobánkai-nyeregbe. Idefele jövet is már éreztük, hogy nagyon optimista volt az előrejelzés délelőttre. Budapesten már szemerkélt az eső, később pedig mind erősebben esett. Dobogókőn már esőköpenyekben szálltunk le az autóbuszról. Elmentünk a Báró Eötvös Lóránd Menedékházhoz kávézni. Meg abban is bíztunk, hogy negyedóra elteltével eláll az eső, és így fogjuk megkezdeni a túrát. A számításunk nem jött be, a kilátóhelyről szinte semmit nem láttunk a Dunakanyarból! Kénytelenek voltunk elindulni. Negyedórai gyaloglás után szinte elállt az eső, de nem sokáig örülhettünk ennek, jött a következő adag. 8⁴⁰-kor voltunk a Zsivány-szikláknál. A látványos andezit sziklákról egyetlen egy használható képet sem tudtunk összehozni. Az ösvény többnyire meredeken ereszkedett a Kakashegy felé. A sok csapadék miatt csúszkálva gyalogoltunk. Kilenc óra után pár perccel értük el Pilisszentkereszt házait. 9²⁰-kor már a Szabadság téri Vegyesboltnál voltunk. Pilisszentkereszt egyik bélyegzője itt van elhelyezve a bolt ablakrácsán. Nagyon jó dolog, hogy a tavalyi új pecsétek elhelyezésénél nagyon sok kikerült az épületekből, ezáltal a nyitvatartási időtől független lett a pecsétek begyűjtése. Csak arra nem gondoltak, hogy esőben az ember eláztatja a füzetét. Talán jutott volna még pénz egy kisebb tető elhelyezésére a doboz fölé, na meg egy kisebb asztalszerűségre a doboz alá, ahova a füzetünket elhelyezhetnénk.

Tíz perc alatt végeztünk a pecsételéssel, elindultunk a Szurdok felé. A Szurdok félóra alatt bejárható. Ha nem esőköpenyekben kellett volna gyalogolnunk, nagyon szép látványban lett volna részünk a Dera-patak megduzzadása miatt. A patakot egyébként Kovácsi-pataknak is nevezik. Lassabban haladtunk, mivel a patakot átívelő fahidak most nagyon csúszósak voltak. 10¹⁰-kor értünk a Szurdok végére, ahol szusszantunk egyet, majd folytattuk az utunkat. Átkeltünk a patak túloldalára, majd a hegy oldalában, erdészeti földutakon gyalogoltunk hosszan, délkeleti irányban. Az út vége már nagyon sáros volt, a bakancsokra ráragadt a vendégmarasztaló sár, lelassultunk. Szinte az orrunk előtt volt már Csobánka, mikor jobb kanyarral befordultunk Szent-kút felé. 11³⁰-kor értük el a nevezetes helyet. Letelepedtünk az asztalokhoz, megebédeltünk. Nagy szerencsénkre elállt az esőzés, a nap is kisütött néha! Mindjárt jobb kedve lett az embernek! A Szent-kút először az ortodox szerbek búcsújáró helye volt, katolikus kultusza a németeknek köszönhető. A legenda szerint 1842-ben, egy pásztornak jelent meg Mária a forrásnál. A látomás után a falusiak ivásra és mosakodásra használták a forrás vizét. A víztől sokan csodálatos módon meggyógyultak. Az 1800-as évek közepén egy budai és egy pesti német asszony kápolnát építtetett a forrásnál, melyet Sarlós Boldogasszonyra szenteltek fel. Az 1900-as évek elején lourdes-i barlangot építettek a forrás fölé. A kápolnát az 1930-as években átépítették. A legtöbb zarándok július 2-án, Sarlós Boldogasszony napján keresi fel a búcsújáró helyet.

A félórai pihenő után elindultunk felfelé a hegyoldalban. A hegygerincre kell kiérni, hogy utána balra elinduljunk a Csobánkai-nyeregbe. Ahogy felfelé haladtunk, mind erősebb mennydörgést lehetett hallani. Épphogy elértük a gerincet, szakadni kezdett az eső, de most annyira szakadt, hogy a köves erdészeti út hamarosan patakká változott! Most már a fejünk felett is villámlott, dörgött. Félóra elteltével csendesedni kezdett a zivatar, így értünk be 12⁵⁰-kor a Csobánkai-nyeregbe. Meg sem álltunk, tovább mentünk a Kis-Kevély felé. A Kis-Kevély oldalában levő kőbánya már messziről látható. A bányát balról kerüli el az OKT útvonala. Sokáig a Kis-Kevély oldalában halad az út, majd egy jobb kanyar után elindul felfelé a Kevély-nyeregbe. 13⁴⁵-kor értük el a hosszú kapaszkodó után a nyeregben levő esőbeállót. A Természetbarátok Turista Egyesülete (TTE) 1928-ban épített itt egy turistaházat. A mi korosztályunk ezt Stromfeld Aurél turistaháznak ismerte. Ma már a romjai sem láthatók. 1992. szeptember 29-én, 1 nappal azelőtt, hogy a Budapesti Természetbarát Szövetség átvette volna az épületet a Pilisi Parkerdőgazdaságtól, a ház tisztázatlan körülmények között porig égett. Rossz nyelvek szerint nem volt véletlen az esemény.

Az OKT-s pecsét egy fára van kihelyezve. Miután elvégeztük a pecsételést, szusszantunk egyet, elindultunk lefelé a nyeregből. Az első szakasz igen meredek, csúszós a kőtörmeléktől. Most már nem esett az eső, mindjárt jobban éreztük magunkat. Elhaladtunk a Nagy-Kevélyi kőfülke alatt. Elváltunk a sárga és a zöld jelzésű turistaúttól. A mi ösvényünk is megszelídült. 14⁴⁰-kor voltunk a bizarr Teve-sziklánál. Negyed óra elteltével Pilisborosjenő szélső házainál gyalogoltunk. Jobb kézre látható a település Kálváriája egy kis dombtetőn. A mi 12 fős csoportunk volt a csapat sereghajtója. A többiek egy jobb 90°-os kanyar helyett balra fordultak a központ felé. Itt találtunk rájuk, a buszt is iderendeltük a Rozália téglagyártól. 15³⁰-kor lett vége a túránknak. Nem volt ideális a mai túraidőnk, de a társaság nagyon szépen teljesített. Reméljük legközelebb szebb időnk lesz, amikor október 1-én Nógrádból fogunk lejönni Katalinpusztáig, illetve Verőcéig.



Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Bagotai Saci (BS), Kutasi Zsuzsa (KZs), Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Muskovics András
szakosztályvezető