2016 szeptember 3-4, PTSZ találkozó - Zemplén
Szeptember elején egy új és talán hagyományteremtő program indult útjára, a Pest Megyei Természetbarát Szövetség kétnapos csapat építő tréninget hirdetett meg. Ez az első alkalom, hogy a Szövetséget alkotó szakosztályok, egyesületek tagjai megismerkedjenek egymással, ne csak a vezetők ismerjék egymást. A budapesti indulásnál a szigethalmi, gödöllői, abonyi, tápiószelei, váci, százhalombattai és a központ szakosztály képviselői gyűltek össze.
Az M3-as autópályán indultunk kelet felé. Az előzetesen kiadott program alapján tudtuk, hogy hol lesz a szálláshelyünk, de nem sejtettük, hogy közben lesz egy meglepetés kitérőnk. Gyanús volt, amikor az autópályáról Eger felé letértünk, majd a város másik oldalán Felsőtárkányon keresztül a Bükk hegységet átszelő útra tértünk le. A szerpentinek után Lillafürednél kötöttünk ki. Szabad program keretében lementünk a tóhoz, megnéztük a vízesést. Rövid volt az idő, még messze volt Hercegkút, a szálláshelyünk. Hercegkút 1750-ben jött létre, mikor a Rákóczi-szabadságharc után elnéptelenedett területre földesura, Trautson herceg sváb telepeseket hozatott. A települést eredetileg a hercegről nevezték el Trautsondorfnak (Trauczonfalvának). A német nyelvű település elnevezés ma is megtalálható Hercegkúton. Megérkezésünk után elhelyezkedtünk a 4-5 fős faházakban.
Miután elhelyezkedtünk, az ötfős csapatunk elindult felfedezni a környéket. Hercegkút méltán híres a világ örökségbe felvett kultúrtáj kategóriába bekerült pincesorairól. Először a Kőporos pincesort keretük fel, ezt nem régen újították fel, egységes arculatot kaptak a pincék. Különleges képet mutatnak a piramis formájú vulkanikus kőből faragott pincebejáratok. A történet úgy tartja, amióta emberek laknak a faluban, azóta pince is épült. Minden házhoz tartozott egy pince, ha a házat eladták, vele együtt cserélt gazdát a pince is. A Kőporos pincesort elhagyva a templomot érintettük, majd az iskola és a kulcsosház mellett haladtuk el. Így jutottunk el a Gombos-hegyi pincékhez.
De mielőtt jobban megismerkedtünk volna a pincékkel, még felmentünk a néhány évvel ezelőtt épült kálváriára. A kálvária csúcsán lévő kápolnára fel lehet menni, innen szép kilátás nyílik a környékre, így Sárospatakra is. A kálváriától visszajőve a pincesorra értük értünk le. Vártak már ránk. A Götz pincészet vezetője fogadott Bennünket, mely a település egyik legjelentősebb pincészete. Egy kis ismertető után bemutatták a pincét, majd egy vendégvárásra kialakított helyiségbe érve helyet foglaltunk. Következett a borkóstoló, a száraz boroktól haladtunk az édesebbek felé. Mielőtt elérkeztünk volna az aszúhoz, következett a vacsora. Ez egy sváb pörkölt volt, melyet tunkinak neveznek errefelé. A faluba látogató turistáknak először a tunki jut az eszükbe. Nem múlhat el olyan hercegkúti nagyobb gasztronómiai esemény, ahol a helyi asszonyok ne főznének a vendégeknek tunkit. A csapat már ki volt éhezve, örömmel fogadta a vacsorát, mely igen ízletesre sikeredett. Mire vége lett a pince programnak, beesteledett. Majdnem mindenki a gyaloglást választotta hazafelé. Nem sok időnk maradt a lefekvés előtti beszélgetésre!
Másnap még a reggeli előtt sétáltam egyet, hogy megnézzem a reggeli fényben a pincéket. Reggeli után Sátoraljaújhelyre mentünk, ahol kettévált a csapat. A csapat egyik fele leszállt a városban, a másik fele a Zempléni Kalandparkba ment. Az ötfős csapatunk is a városnéző csapattal szállt le, de mi a hegyek felé vettük az irányt. Felkapaszkodtunk a Szár–hegyre. Itt látható a Szent István kápolna, melynek csúcsát a magyar korona díszíti. Az országzászló is itt látható. Lefelé menet megnéztük a Magyar Kálvária stációit, melyek a Trianon által elcsatolt magyar városokra emlékeztetnek bennünket.
Azt terveztük, hogy a Zempléni Kalandpark bejáratához, a Magas-hegyet megkerülve fogunk lejutni. Sajnos az egyik utat elnéztük, emiatt sietnünk kellett a megbeszélt találkozóhelyre. Felvonóra ültünk, inkább azzal mentük le. Még így is 10 km-t gyalogoltunk majd 3 óra alatt. Pár percet késtünk csak el. Igaz, volt, aki ¾ órát késett! Emiatt a tervezett városnézés is rövidebb lett, de azért egy cukrászdát meglátogattunk. Sátoraljaújhelyt elhagyva Füzérradványba buszoztunk át. Itt a Károlyi kastélyt és a kastélyparkot néztük meg. Ez volt az utolsó programpontunk. Most már csak haza kellett érnünk. Erősen ránk esteledett, mikor leszálltak az első utasok. Azt hiszem mindenki jól érezte magát, jövőre is szívesen részt veszünk az ilyen típusú programban.
|
|
|
Szabó Zsolt
túravezető