2016 július 9-16, Radnai-havasok jutalomtúra - Erdély
-Beszámoló- -Mellékletek-
2016. július 15. Radnai-havasok, Ştiol, Lóhavasi-vízesés
Éjjel befutott az a zivatar front, melyet már egy héttel korábban jeleztek az időjárás előrejelzők. Dörgött, villámlott, esett az eső, a szél megélénkült. Reggelre ugyan elállt az eső, de a hegyek felhőben voltak, a növényzet, a fák levelei vizesek voltak. A reggelit a szokásos időben elfogyasztottuk. Abban maradtunk, hogy 3 óra elmúltával újra gondoljuk a mai napi túrát, eldöntjük, elindulunk-e vagy sem. Mindenképp rövidebb, levezető túrát fogunk megtenni, ha az időjárás megengedi. Az ötletet egyöntetűen támogatták a túratársak. A 12km-es túra tényleg levezetőnek minősül, de a megelőző napokban nagyon kitett magáért a társaság! Kilenc óra tájban az időjárás kezdett megváltozni, a front mintha tovább állt volna. A nap is néha kisütött, mind többet láttunk a környező hegyekből, völgyekből. A felhők komótosan szálltak felfelé a völgyek aljából. A döntés gyorsan megszületett, indulunk a Pasul Prislopba, magyarul a Borsai-hágóba. Ez a levezető túra került megálmodásra:
Útvonal: . Prislop hágó, cab. Alpina (1416m,
) - Poina Ştiol (1572m, ) - Beszterce forrástava (1675m, 
) - Lóhavasi vízesés (1450m, ) - Borsafüred (870m, ) Túratáv: 16km
Emelkedő: 400m fel / 900m le
Idő 5 óra
Minősítő pontszám: 40+8+9+1=58 pont
Alternatív útvonal #1: Prislop hágó, cab. Alpina (1416m,
) - Poina Ştiol (1572m, ) - Lóhavasi vízesés (145 0m, ) - Borsafüred (870m, ) Túratáv: 12km
Emelkedő: 250m fel / 750m le
Idő 4 óra
Minősítő pontszám: 32+5+7,5+1=46 pont
Az első variáció menetközben alakult ki, mivel a megjavult idő miatt páran többet szerettek volna gyalogolni a kihirdetettnél, nem akartak nagyon korán hazaérni. Egy részük az Aranyos-Beszterce forrástavának irányába ment el, a másik része viszont felment a Lóhavasi-vízesés fölé, a Gonoszkő oldalában levő esztenához, sajtot, ordát kóstolgatni, vásárolni. 930-kor elindult a buszunk. Fél óra alatt az 1416m magas hágóban voltunk. Ez a Kárpátok egyik legmagasabb hágója, a Máramarosi-medencét köti össze Moldovával. A nem túl régen épített ortodox kolostor, templom, az Alpin Panzió, valamint a II. világháborús magyar katonai temető látható a hágóban. Mostanában egy sífelvonót is építettek, de mintha még nem lenne működőképes. Elég sokan tébláboltak már itt, az árusok nagy örömére. A nap is mind jobban erőlködött, bizakodva indultunk neki annak a dózer útnak, melyről két napja írtam pár sort. Kb. 100 métert tovább mentünk a műút mellett, majd a jobbra induló köves úton elkezdtünk felfelé gyalogolni a kék illetve a piros háromszögjelzésen a Prislop-rétet keresztezve. Nagyon kényelmesen kapaszkodtunk felfelé a réten, később pedig a lucosban. Elhagyva a fenyvest, kiértünk a Poina Ştiol legelő szélére. Nagyon szép panoráma volt innen! Egy darabig még az Ünőkő is látszódott bal kézre. A tegnapelőtti utunk egy részét is beláttuk. A főgerincen a Puzdra, a Nagy-Tejes, a Galac és a Gargaló csúcsok rajzolódtak ki. Gyönyörű időnk lett, ezt a látványt nem fogjuk elfelejteni! Egy pillanatra a Nagy-Pietrosz is kikandikált a felhőtakarójából.
1120-kor letelepedtünk az út mellé az egyik jelzőoszlop köré. Nem kellett sietnünk, a panoráma megállásra késztetett Bennünket. Kissé korábban a szokottnál, de az ebédszünetet is megtartottuk egyúttal. 1200-kor indultunk csak tovább. A társaság itt szakadt három részre. Elgyalogoltunk a Lóhasi-vízesés lejáratáig, de most sem a meredek háromszögjelzésen, hanem a tegnapelőtti úton mentünk le a vízesés aljáig. Félórába került a lemenetel. Sokan le sem jöttek, mondván már látták a zuhatagot. Ők elmentek az ülőkés felvonó felső állomásáig, majd a füves sípályán leereszkedtek Borsafüredre. Pedig érdemes volt újra megnézni a 80 méter magasból lezúduló víztömeget, most rásütött a nap! A 80 méteres magasságával, Erdély egyik legnagyobb vízesése! 10 percet nézelődtünk, készítettünk egy fotósorozatot a vízesésről. Négyen maradtunk, a többiek visszamentek az ülőkés felvonóhoz, mi a háromszögjelzésen indultunk le Borsafüredre, mint tegnapelőtt. Egy óra alatt leértünk a szálláshelyünkre. Évussal megvettük a szokásos ajándékokat estére Anetta és Sándor számára, no meg a turistatársaknak a csokoládét, teljesítményük elismerésére. A kis boltot ezzel a húzásunkkal alaposan kiürítettük, legalábbis ami a csokoládé ellátását illeti!
Egy kis pihenő után azt találtuk ki, hogy megnézzük a patak melletti pisztrángost. Még bőven volt időnk, hiszen csak 1600 óra volt, meg aztán egy pisztráng elfogyasztása után tudunk majd vacsorázni. A pisztrángosnál összeszaladtunk 11-en, mások is úgy gondolkodtak, mint mi. A pisztráng tényleg ízletes volt, de hogy jól lakjon vele az ember, ahhoz legalább 3-4 nagyobb pisztráng szükséges! 1730-ra visszatértünk a Medve Panzióba. A vacsorát senki sem késte le. Ma ünnepi vacsorát tálaltak, a helyi speciális puliszkát. A társaság háromnegyede, aki ezt rendelte, elégedett volt mind az ízével, mind a mennyiségével. Vacsora közben elbúcsúztunk a vendéglátóinktól, megköszöntük a szívélyes vendéglátást. Átadtuk a délután megvett ajándékot Anettának, Sándornak. Vacsora után elbeszélgettünk, volt élmény bőven! Egyesek már a jövő évi jutalomtúrát hozták szóba, pedig még haza sem érkeztünk! Az biztos, ilyen szerencsés időjárásunk az elmúlt tíz évben nem volt! Egyszer sem vettük elő az esőköpenyeinket! Sokan már délután összepakolták a holmijukat, most sétálhattak még egyet lefekvés előtt.
|
|
|
A túranapot teljesítők névsora