2016 július 9-16, Radnai-havasok jutalomtúra - Erdély
-Beszámoló- -Mellékletek-
2016. július 14. Pihenőnap, Máramarossziget, Barcánfalva
A négynapos túrasorozatunkat most már tényleg megszakítottuk, kulturális program következett. Nem akartunk sokat markolni, a cél Máramarossziget megismerése a Falumúzeumával együtt, majd hazafelé az Iza-völgyében a Barcánfalvi kolostor együttes meglátogatása. Szokásos időben megvolt a reggeli, fél 7 után pár perccel elindult az autóbuszunk. A kanyarokkal teli műúton jó két órai buszozásra volt szükségünk a Tisza mellett levő Máramarossziget elérésére. Mikor megérkeztünk, eldöntöttük, hogy először a Falumúzeumot fogjuk felkeresni. Páran kiszálltak a városban, mondván, ők már 2009-ben alaposan szétnéztek a skanzenben. A belépőjegyeket a közös pénzből fizettük ki. Szokás szerint a fényképezőgépekre is kellett külön jegyeket vennünk, nem mintha valaki is ellenőrizné ezek meglétét.
Máramaros Erdély egyik legszegényebb területe, talán emiatt itt őrződött meg legjobban a népi építészet és a hagyományos életmód. Az alapvetően román többségű Máramaros legnagyobb vonzereje a kontinensünkön utolsóként fennmaradt élő falusi kultúra, a népviselet, az évszázadok óta változatlan, hagyományos falvak a faragott kapukkal és különleges fatemplomaikkal. A történelmi Máramaros vármegye északi részét, a ruszin lakossággal Trianon után először Csehszlovákia, majd Szovjetunió szállta meg, jelenleg Ukrajnához tartozik. Máramaros maradék, déli részéhez hozzácsatolták Nagybányát és környékét, így alakult ki a jelenlegi Máramaros megye területe. A Máramarosszigettől 3 km-re lévő, 1981-ben létrehozott Falumúzeum egy igazi falu benyomását kelti. A kanyargós utcái, mind a falu közepén látható, XVI. századi fatemplom irányába haladnak, melyet Onceşti településről hoztak ide, 1802-ben festették ki. Belsejében megőrizték a szentképeket és az oltárajtókat. A múzeum házai szinte teljes egészében fából készültek. A történelmi Máramaros övezeteiként csoportosították őket. A falusi építészet valóságos rezervátuma ez. A régi házak alaprajza egyszerű. Két, háromszobás tornácos házak. A fejlődés a XVIII. századi házaknál észlelhető, ezek több helyiséggel rendelkeznek. A berendezett házakban látható tárgyak is őrzik az övezet jellegzetességeit. Sajátos a porták fonott kerítése. A séta során két egyforma kaput nem láttunk. A kapuk faragása vetekszik a székely kapukkal, saját véleményem szerint még szebbek is a máramarosi kapuk.
920-kor már a skanzen útját róttuk. Rengeteg a látnivaló, így csak lassan haladtunk. Majd 2½ órát töltöttünk el a nézelődéssel. Egy magyar portát is kiállítottak, valamint az egyik épületben a máramarosszigeti zsidóságnak állítottak emléket. Sok fénykép készült az épületekről, a berendezési tárgyakról. A skanzen melletti italboltban felfrissítettük magunkat, majd bebuszoztunk a városba. Egy órás szabadfoglalkozás következett. Meg lehetett nézni a város központját, esetleg el lehetett intézni az ajándékvásárlást. Máramarossziget egykor Máramaros vármegye székhelye, az ország faiparának, sóbányászatának központja volt. A város első említése a XI. században történt. Trianonig többségében magyarok és zsidók lakták, manapság a magyarok aránya nem éri el a 20%-ot. A város főtere tulajdonképpen két, egymással párhuzamos főutcából álló hosszúkás tér, közepén parkkal. A főtér barokk, szecessziós és eklektikus épületei nagyrészt ma is állnak, sőt az épületeket 2011-ben, a város 675. évfordulóján felújították. A főtér végén találjuk a katolikus templomot (1775) és az érdekes külsejű, neogótikus református templomot. A főtéren megtalálható Hollósy Simon, a nagybányai festőiskola alapítójának emléktáblával megjelölt szülőháza. A város látnivalói továbbá a volt megyeházában kialakított Történeti Múzeum, valamint a Máramarosi Néprajzi Múzeum. Megemlíthető még a Kultúrpalota és a Börtönmúzeum. A börtön legnevesebb lakója Márton Áron (1896–1980) erdélyi püspök volt. Őt hét püspöktársával együtt 1948-ban azért tartóztatták le, mert levélben tiltakoztak a vallásszabadság megsértése és az egyházi iskolák államosítása ellen. Márton Áront 1951-ben életfogytig tartó börtönre ítélték. A városban született Leövey Klára (1821–1897), a magyar nőnevelés megalapítója, valamint Asztalos Sándor és Móricz Samu 1848-as honvédtisztek. Emlékműveik a három tornyos református templom kertjében állnak.
1300 órakor indultunk vissza Borsafüredre. Most az Iza folyó völgyében buszoztunk, melyben a falvak talán legjobban őrzik a régi kinézetüket, a legtöbb védett épület is itt található. Máramaros megyében egyébként 93 védett templom található, ebből nyolcat soroltak be 1999-ben az UNESCO Világörökségi kataszterébe. Most is divatban van a faragott kapu ezekben a falvakban, de mintha átestek volna a ló túloldalára. Nagyon díszesek az új kapuk, még azt is megkockáztatom, hogy giccsesek! De a kerítésekről is ugyanezt lehet levonni. Mintha kivagyiságból próbálnának túltenni az újgazdagok egymáson. Barcánfalva az Iza-völgy egyik legnagyobb települése. A temploma 1720 körül épült, Szűz Mária Bemutatása névre keresztelték, a világörökségi listára felvett nyolc templom egyike. Eredetileg kolostortemplomként emelték, később lett gyülekezeti hely. 1806-ban költöztették mostani helyére. Belső festése, képei igen értékesek. Sajnos busszal nem közelíthető meg. Helyette a falu végén épített kolostor együttest néztük meg. A sétányok övezte, díszesen kiképezett park közepén álló épületegyüttes sajátosan máramarosi jelleggel bír. A harmonikusan tájba illeszkedő épületcsoportnál minden a fáról és annak megmunkálásáról szól, a méretek monumentálisak, a látvány lenyűgöző. A kolostor temploma pár éve még Európa legmagasabb fatornya volt a maga 62 méterével, de a szaploncai új fatemplom tornya pár méterrel magasabb lett. Az új kolostort az 1990-es évek elején kezdték el építeni, a munkát kizárólag barcánfalvi mesteremberek végezték, őrizve ezzel a régi hagyományokat. Az épületegyüttes a máramarosi kapuból, a harangtoronyból, a templomból, a nyári szentélyből, a lakóépületből, a kápolnával, a mesterek házából, a művészek házából és egy nemrég megnyitott múzeumból áll.
Kicsit meglepődtünk, mikor a pénztárhoz értünk. Nem kellett belépőjegyet fizetnünk! 2009-ben még kellett. A fényképezésért itt is elkértek valamennyi LEI-t, de szokás szerint a kutyát sem érdekelte, kinek van engedélye, kinek nincs a fotózáshoz. Csak a múzeum megtekintéséért kell belépőt fizetni! A kolostor együttes nagyon szép az épületeivel, virágos kertjeivel együtt. Még most is építkeznek a területen! 1430-kor buszra szálltunk. Hazafelé menet nézegettük a falvakat, egy picit olyan az Iza-völgye, mintha itt megállt volna az idő. Majszínnál jöttünk vissza a 18 sz. főútra. 1600 után pár perccel már otthon voltunk. Másodszor nem késtük le a 1800 órai vacsorát! Jól esett mindenkinek a pihenőnap. A vacsora finom és bőséges volt. Közelített a beígért zivatarfront, ezért a holnapi program eldöntését meghagytuk reggelre. Vacsora után még maradt bőven idő beszélgetni, sétálni egyet. Ez a nap is jól sikerült!
|
|
|