2016 július 9-16, Radnai-havasok jutalomtúra - Erdély
-Beszámoló- -Mellékletek-
2016. július 13. Radnai-havasok, Galac-, Gargaló-nyereg
A már megszokott időpontban került sor a reggelire. Maradt a tegnap esti variáció, a Radnai-havasokba megyünk túrázni. Felmegyünk a főgerinc Galac-nyereg, Gargaló-nyereg közötti szakaszára, majd a Ştiol mezőt (Asztal-rétet) keresztezve a Lóhavasi-vízesésnél fogunk hazakeveredni Borsafüredre. A rövidtúrásoknak több lehetőségük is volt, rugalmasan alakíthatták a mai napjukat. Az ülőkés felvonóval felmentek 1480 méter magasra, majd kedvük szerint lejöhettek a Lóhavasi-vízesésnél, vagy elmehettek az Aranyos-Beszterce forrás tavához, sőt amelyikük jó állapotban volt, felmehetett a Gargaló-nyeregbe, onnan pedig a 2159m magas Gargaló csúcsra. Mint kiderült, a nagy túrát 16-an vállalták be. Meglepően sokan viszont felmentek a Gargalóra, 11-en! 12-en a rövid túrát teljesítették ma, két emberünknek a lába olyan állapotban volt, hogy otthon kellett maradnia pihenni egyet. Ebből a három lehetőségből lehetett választani a negyedik túranapon:
Útvonal: Poiana Borşa (690m,
) - V. Negoiescu Mare () - Puzdrele menedékház (1540m, ) - Galac-nyereg (1882m, ) - Gargaló-nyereg (1907m, 
) - Poina Ştiol (1572m, 
) - Lóhavasi vízesés (1400m, 
) - Borsafüred (870m, ) Túratáv: 24km
Emelkedő: 1400m fel / 1200m le
Idő 10,5 óra
Minősítő pontszám: 84+28+12+1=125 pont
Alternatív útvonal #1: Borsafüred, felvonó felső áll. (1480m,
)) - Lóhavasi vízesés (1450m, )) - Poina Ştiol (1572m, )) - Gargaló-nyereg (1907m, )) - Gargaló (2159m, )) - Gargaló-nyereg (1907m, )) - Poina Ştiol (1572m, )) - Borsafüred (870m, )) Túratáv: 22km
Emelkedő: 800m fel / 1300m le
Idő 8 óra
Minősítő pontszám: 64+16+13+1=94 pont
Alternatív útvonal #2: Borsafüred, felvonó felső áll. (1480m,
)) - Lóhavasi vízesés (1450m, )) - Poina Ştiol (1572m, )) - Borsafüred (870m, )) Túratáv: 14km
Emelkedő: 350m fel / 700m le
Idő 5 óra
Minősítő pontszám: 40+7+7+1=55 pont
Fél hét után pár perccel elindult az autóbuszunk. Csak pár kilométert kellett mennünk Borsa irányába, hamar elértük a Poina Borşa településrészről kiinduló kék háromszögjelzést. Hét órakor már a Negoiescu-patak mentén gyalogoltunk kifelé a településről. Negyed órára volt szükségünk, hogy magunk mögött tudjuk az utolsó házat. A patak vize kristálytiszta volt, igen nagy erővel zúdult lefelé a meglepően nagy víztömeg. Újabb negyedóra elteltével elakadtunk. A patak a korábbi esőzések során elmosta a kanyarokat, a mellette levő turistaúttal egyetemben. Majdnem négykézláb kellett kimásznunk a patak jobb partja fölé a leomlott, csúszós sziklákon. Találtunk egy ösvényt, ezen eljutottunk egy házig. Otthon voltak a házigazdák, Laci barátunk tudott velük kommunikálni. Nagyon barátságos volt a férj, megvigasztalt Bennünket, ha idáig eljöttünk, akkor mi biztosan el fogunk jutni a Puzdrele menedékházhoz! Elkísért Bennünket a telkén, megmutatta, melyik ösvényen menjünk tovább. Nem sokkal a ház után gyönyörű rétet keresztezett az ösvényünk. Vad kardvirágok, magyarul réti dákoska a nevük, zergeboglárok, ördögszem, csomós harangvirág és más nagyon sok virág virított a kaszálón!
Persze ezzel nem voltunk túl a nehezén. Továbbra is lassan haladtunk előre a patak medrében a nagy köveken, a sziklákon. Néha megálltunk, hogy kitaláljuk, hogyan menjünk tovább. Teleki virág is sok volt ezen a szakaszon. Nagy sebességgel rohant lefelé a patak, a hatalmas sziklák sejtették velünk, mi van, ha áradásban van! A Negoiescu-patak feljebb két ágra szakad, mi a bővizű nagyobb patak medrét követtük. Nemsokára kiláttunk a patak völgyéből, a fejünk felett már az erdőhatár feletti kopaszabb régiót láttuk. A Puzdrele menedékház alatti esztenát 1010-kor pillantottuk meg. Elértük a legelőket, ahol bevártuk az utolsó emberünket is, majd felmentünk a Puzdrele menedékház romjaihoz. Itt tartottunk ebédszünetet 1040-kor. Korábban valahol azt olvastam, hogy újra felépítik a menedékházat, de ennek nyoma sincs. Pedig nagyon jó helyen fekszik, két főgerincen levő nyereg is könnyen elérhető innen. Szép volt az időn, nem győztünk betelni a látvánnyal. A tehenek is kerülgettek Bennünket, szerencsénkre a birkanyáj jóval messzebb volt az őrző kutyákkal együtt.
Negyedóra elteltével elindultunk a Galac-nyereg felé. Túlságosan nem volt túljelezve az utunk, de azért elég biztosan tudtunk haladni felfelé, pedig az ösvényünk elég kanyargós volt. A vizesebb réteken sok virágzó kosbort találtunk. Minél feljebb jutottunk, annál szebb lett a főgerinc. A Puzdra, a Nagy-Tejes, a Galac csúcs uralta a látóhatárt. Lefele is érdemes volt szétnézni, a völgyek irányába. A Galac csúcs mögé, a nyeregbe kényelmesen emelkedő ösvényen jutottunk fel. 1225-kor leheveredtünk a nyeregben. Ez volt az igazi ebédidő. A nyereg környékén meglepően sok ló legelészett, de volt birka is bőven. Kb. félórát ejtőztünk itt. Füves ösvényen, a piros jelzésen, a főgerincen indultunk tovább a Gargaló-nyereg felé. Egy kisebb csúcs oldalában vezet itt az ösvény. Előttünk távol az Ünőkő jellegzetes piramisa látszódott. Néha visszanézve a Galac, Nagy-Tejes és a Puzdra csúcsi látszódtak a horizonton. A hegyoldalakban birkanyájak legeltek. Az egyik nyáj őrzőkutyái hozzánk csapódtak, élelem koldulásának a reményében. Meglepően barátságos állatok voltak, persze az élelem érdekében. Félórai gerincvándorlás után 1335-kor már a Gargaló-nyeregbe érkeztünk meg. Itt bevártuk egymást, majd 10 perc múlva elindultunk lefelé az Aranyos-Beszterce forrástavához.
A füves ösvényen gyorsan haladtunk lefelé. Később törpefenyők között kanyargott az út. 1425-kor már az 1650m magasan elhelyezkedő tónál voltunk. Páran a rövid túrásaink közül is még itt pihengettek. Majdnem félórát töltöttünk el a tónál. A tavacskát mesterségesen hozták létre, elgátolták az itt még csermelynek nevezhető Aranyos-Besztercét. Borsa Önkormányzata 2002-ben belekezdett egy szabadidőközpont kialakításába, ennek első lépéseként dózer út készült a Borsai-hágóból egészen a tó partjáig, majd ezután hozzáfogtak a tómedence drasztikus átalakításához. Az eredeti kis tóhoz képest lényegesen nagyobb, 1,24 hektár vízfelületű, patkó alakú tó jött létre, melynek átlagos mélysége 1,9m, legmélyebb pontja pedig 5,7m lett. A tervezett szabadidőközpont végül is a nemzeti park közbelépése miatt nem valósult meg, de a megnagyobbított tó megmaradt. 1450-kor tovább mentünk. A Poina Ştiolt (Asztal-rétet) keresztezve haladtunk a Lóhavasi vízesés felé. Nem a meredek piros háromszögjelzésen ereszkedtünk le, hanem elmentünk a kék jelzésen az ülőkés felvonó felső állomása felé, majd egy kényelmes, széles földúton jutottunk le a vízesés aljához. 1600 óra volt, mire a társaság nagy része leért a Gonoszkő oldalából alábukó, 80m magas vízeséshez.
20 percet pihentünk, készítettünk pár fényképet a látványos vízesésről. Lemenetelre maradtunk a piros háromszögjelzés mellett. A Medve Panzióig majd egy óra gyaloglásra volt szükségünk. Először köves, meredek úton kellett ereszkedni, majd a falu szélén rátértünk az aszfaltos útra. Lejjebb, bal kézre megtaláltuk a természetes mosógépet, melyet már 2009-ben is megcsodáltunk! Használják is, mivel egy nagy adag szőrme volt kikészítve mellette mosásra! Leérve a főútra, az egyik szálloda lépcsőjén felmentünk, közvetlenül a templomnál lyukadtunk ki. Maradt még fél óránk a vacsoráig, erre még nem volt példa az elmúlt öt napban! A vacsoránál abban maradtunk, hogy a következő napon mindenképpen pihenni fogunk, a társaságnak szüksége van már egy lazább napra, a lábainkat sem muszáj kikészíteni. Változékonyabb időt jósoltak holnapra. Eddig négy, nagyon szép, látványos túrában volt részünk!
|
|
|
A túranapot teljesítők névsora