2015 november 14, Túra a környéken - Biai-dombság
November közepén még az átlagnál kedvezőbb volt az időjárás, szombatra is eső nélküli, kellemes gyalogló időt jeleztek előre a jósok. Igazuk volt, délelőtt még felhős volt az égbolt, de mire kiértünk a Biai-erdő szélére, kisütött a nap. 36-an vettünk részt ezen a túrán, továbbá ketten Tárnokon vártak ránk zsíros, lilahagymás kenyerekkel. Ezen felül öten mondták vissza a jelentkezésüket. Nem indultunk korán, közel van hozzánk Biatorbágy. Hét órakor indult a busz Százhalombattáról, az Ebatta kultúrkocsma elől. Érd, Tárnok útba ejtésével érkeztünk meg Biatorbágyra. Páran a Battaiak közül átjöttek Tárnokra autóikkal, hogy a hazamenetelük egyszerűbb legyen. Végül is az alábbi útvonalat jártuk be:
Útvonal: Biatorbágy, Iharos (175m,
) - Nyakas-kő (290m, ) - Biai-erdő (210m, ) - Sóskút, Kőbánya (185m, ) - Érd-Parkváros (240m, , (-)) - Tárnok, Kőfejtő (165m, (-)) Túratáv: 21km
Emelkedő: 450m
Minősítő pontszám: 31,5+9=41 pont
Kilenc óra előtt a Viaduktnál voltunk. Nem tudtunk a buszunkkal bemenni az Iharos felé, körforgalmat építenek ki a Viadukt alatt. Itt kellett leszállnunk, kissé feltartva a forgalmat. Csodák csodája, az autóvezetők ezt elég jól viselték ezt, senki sem dudált ránk, senki sem káromkodott, pedig elég nagy volt a forgalom. A piros jelzésen elgyalogoltunk a Trianoni keresztig, majd a patak hídján átkelve az iharosi foci pályáig mentünk. Itt áttértünk a piros keresztjelzésre, a Szily kápolna felé haladtunk. A tavaly felújított jelzéseinket senki sem bántotta, rongálta, jólesően vettük ezt tudomásul. A Szily kápolnához most nem tértünk le, hanem az erdőben meredeken felmentünk a platóra. A levelek többsége már a földön volt, jól esett az avarban való császkálás. Egy jobb 90°-os kanyar után már a hétvégi házak, parcellák között mentünk tovább. Az ötödik kanyar után kiértünk a sziklafalra, ezt megelőzően több elhagyott, mészkőbe vájt pince mellett vezetett az utunk. Ezeket a pincéket több mint 150 éve faragták ki a szarmata mészkőben. A sziklafalról szép kilátásban volt részünk a Benta-patak völgyére, Biatorbágyra, a Halastavakra, az Etyeki-dombokra, a távoli Vértesre.
A sziklafal egy része mesterséges, valamikor itt is fűrészelték, vágták a mészkövet, de vannak természetes sziklaképződmények is. A Nyakas-követ 1010-kor értük el, egy csúszós lejtmenet, majd egy rövid, de meredek kapaszkodó után. A szél felélénkült, alig lehetett megmaradni a szikla tetején. Sokan nem is kívánkoztak erre, hanem lementek inkább az erdőszélre telepített asztalokhoz, padokhoz. Az eredeti kiíráshoz képest a Nyakas-kőtől nem mentünk le a Gesztenyéshez, a Benta-patak partjára, hanem a piros keresztjelzésen visszamentünk a Biai-erdőbe. 1,5 km megtétele után a piros jelzés keleti részén gyalogoltunk. Ezen a szakaszon sok fekete fenyő található, az is igaz, nem a legjobb állapotban vannak ezek a kb. 50 éves telepítések. A Biai-erdő szélét 1120-kor értük el. Itt megálltunk 20 percre, itt tartottuk meg az ebédszünetünket. Innen is szép a panoráma a Velencei-hegység és a Vértes felé. Nagyon jól álltunk a rendelkezésünkre álló időnkkel, ezért úgy döntött a csapat, hogy hosszabb úton megyünk Érd-Parkváros felé, útba ejtjük a Sóskúti Kőbányát. 25 perc gyaloglás után a kőbánya felső peremén voltunk. Sokan még nem látták, hogyan vágják korongokkal a szarmata mészkövet, jobbára csak a végeredménnyel találkoztak idáig, a szabályos kőtömbökkel. Látványos fentről a bánya, érdemes megnézni.
A kis kitérő után elkezdtünk visszakapaszkodni a Sóskúti Nagy-mezőn. Kikerültük a Habsburg kastély mögötti mély szurdokot, majd a volt katonai bázissal párhuzamosan az M7-es autópálya felé gyalogoltunk. A Doberdó előtt pár éles kanyart tettünk meg, mielőtt az Ajnácskő utcán elértük az autópályán átvezető felüljárót. Az autópálya keresztezése után a Fundoklia-völgy feletti tanösvényen jutottunk el a Tárnoki Újhegyre. 1350-kor már a Tárnoki Kőfejtőnél jártunk. A Muskovics pincénél pihentünk meg. Két társunk már várakozott ránk, Julis és Sári szorgalmasan szeletelte és kenegette a zsíros kenyereket, lila hagymával ízesítve. Természetesen a Kőtárnok is kinyitott, páran még nem látták az itt bemutatott kövületeket, kristályokat, ásványokat, érceket. Az idei borkóstolás sem maradhatott el. Jó hangulatban fejeződött be a mai túra, kellemes volt az idő. Talán ha három embernek kellett igénybe vennie a tömegközlekedést, a hazautazást jól megszervezték a túrán résztvevők. Novemberben még egy túrára kerül sor, az elhalasztott pilisi túrát fogjuk egy hét múlva megtartani. Nagyon bízunk az időjárásban, ha már október 17-én megijedtünk az időjárástól és elhalasztottuk a túrát, akkor most kegyes lesz hozzánk az ég.
|
|
|
A túrát teljesítők névsora
Muskovics András
szakosztályvezető