2015 szeptember 26, Vadálló-kövek - Visegrádi-hegység
Második szeptemberi túránk célja a Visegrádi-hegység volt, közelebbről a Vadálló-kövek. Pechünkre az előrejelzések számunkra nagyon kedvezőtlenek voltak, nagyobb esőzéseket jósoltak szombatra. Bejött nekik! Nem elég, hogy a szőlőszüret is még folyik, a kellemetlen időjárás miatt 20-an visszamondták a túrát! Ilyen nagy számra nem emlékszem az elmúlt 10 évben. Mindezek ellenére szombaton reggel 34-en jöttünk össze az autóbuszon. A megszokott hat órai százhalombattai indulás után Tárnok, Érd és Budapest, Kosztolányi Dezső téren lett teljes a csapat. Odafele menet Leányfalu üzemanyagtöltő állomásán álltunk meg kávézni. Az időjárás reménytelennek tűnt, folyamatosan szitált, esett az eső. Az időjárásra való tekintettel megváltoztattuk az eredeti túrakiírásokat, csak egy túra került kihirdetésre, az eredeti kiírás első fele. Azt gondoltuk, hogy majd Pilisszentlászlón eldöntjük, megyünk-e tovább Vöröskőre, vagy a Kis Rigó étteremnél befejezzük a mai napi gyaloglást. Ez utóbbi valósult meg. Ezek szerint ma ezt az útvonalat jártuk meg:
Útvonal: Dömös (110m,
) - Vadálló-kövek (
) - Hármashatár (553m, , 
) - Tövises-hegy (510m, ) - Pilisszentlászló (360m, ) Túratáv: 12km
Emelkedő: 600m
Minősítő pontszám: 18+12=30 pont
A kávézás után elbuszoztunk Dömösre, a túra kezdőpontjára. 850-kor mindenki elindult, rögtön az esőköpenyében, az eső miatt. Elhaladtunk Dömös római katolikus temploma mellett, majd egy darabig a Malom-patakot követtük. Itt még együtt halad a piros, a sárga és a zöld jelzés. A Szentfa kápolnát félórai gyaloglás után értük el. Előtte egy szalamandrát fotóztunk az ösvényen. Neki kimondottan kellemes volt ez az időjárás, igen élénken mozgott a nyirkos időben. A forrás melletti esőbeállóban másokat is megállított a pocsék időjárás, a sátrukat itt állították fel, így próbálták átvészelni az esőt. Nem sokat időztünk ezen a helyen, tovább gyalogoltunk, de áttértünk a piros háromszögjelzésre. 40 perc után értük el az első követ. Az utolsó szakasz igen meredek volt, de mivel sziklás volt a terep, egész jól túléltük ezt a kapaszkodót. A háromszög jelzés végig vezet a Prédikálószék gerincén, majd a csúcs után kb. 3km-rel jobbra elkanyarodik Dobogókő felé. A Vadálló-kövek ezen a gerincen helyezkednek el, mintegy 500-600 m magasságban. Az érdekes alakzatok 14-15 millió évvel ezelőtti vulkáni működés eredményei. A vulkán által kidobott andezit kövek, szikladarabok összecementálódtak. A szél, a fagy, a csapadék munkája eredményeképpen látjuk ma ilyennek a köveket. A feltűnőbb alakzatoknak nevet adtak. Alulról felfelé az alábbiakat: Nagytuskó, Szélestorony, Bunkó, Függőkő, Attila sisakja, Felkiáltójel, Árpád trónja. A Vadálló-kövekről igen szép kilátás kínálkozik mind a Dunára és a Börzsöny-hegységre valamint Dobogókőre.
Mi örültünk, hogy 15-20 méterre látunk el egyáltalán. Igen misztikus volt a táj. Az ember még azon se lepődött volna meg, ha valamelyik szikla mögül előlép a Conan Doyle által kitalált, foszforeszkáló szőrű sátán kutyája. Tisztára, mintha a Skót Felföldön csavarogtunk volna. Nehéz volt fotókat készíteni, féltettük a gépjeinket. Ez meglátszódik a mellékelt képek számából. 1030-kor elhagytuk az utolsó követ, az út mind meredekebben felfelé haladt. A megpróbáltatásaink igazából most kezdődtek. Sajnos itt már nem szikla volt a felszínen, hanem a sok esőtől átázott, csúszós föld. Sokan nagyon nehezen haladtak felfelé a hegyoldalban. Hatszor csúszott el és ült le a földre a győztes, pedig ezt nem versenyszámnak szántuk! Alaposan szétzilálta ez a szakasz az eddig eléggé együtt haladó társaságunkat. A Prédikálószéken már 45 perc volt a különbség az első és az utolsó társunk között. A 639 m magas Prédikálószék az egyik legszebb kilátópontja a Visegrádi-hegységnek, innen elénk tárul az egész Dunakanyar. Tiszta időben páratlan szépségű panorámában lehet gyönyörködni, belátható a komplett Dunakanyar, a mögötte levő Börzsöny, Nagymaros és a vele szemben levő Visegrád. Természetesen ez a mai napra nem volt igaz, csak a lelki szemeinkkel láttuk a Dunakanyart a hegyekkel.
Megpihenni, megállni senkinek sem volt kedve. A folyamatos eső már kellőképpen megtette a hatását, az esőköpenyek alatt is csurom vizes volt az ember, a bakancsok is kezdtek átázni. Miután majdnem mindenki felért a csúcsra, tovább eredtünk a Pilisszentlászló felé tartók után. Nem volt egy nehéz szakasz, ázva, fázva nem esett jól. Kb. 7 km volt még hátra Pilisszentlászlóig a Prédikálószéktől. Mindenki a maga tempójában tette meg ezt a távot, de kisebb csoportok kialakultak. Az első befutók 1230 és 1300 óra között értek be a Vendéglőbe. A buszunk is itt várakozott ránk, van aki a buszt választotta a vendéglő helyett. Volt túratársunk Sanyi ide költözött, páran Őt keresték meg. Az a hármas csapat, melyet én vezettem, csak 1430-ra ért célba. A piros keresztjelzés előtt jobbra eltértünk a háromszögjelzésünktől. Mire észrevettük, már nem volt kedvünk visszamenni a jelzésre, letértünk a Király-völgyben tekergő erdészeti aszfaltútra. Sikáros felé mentünk, majd egy elágazásnál fordultunk Pilisszentlászló felé. Kényelmes út volt, de 4 km-rel hosszabb, mint a kiírt útvonal. A gond csak az volt, hogy még mindig hiányzott 3 emberünk! Többszöri telefon kísérlet után végre beszélni tudtunk egymással, kiderült, hol tartanak. Még egy órára volt szükség, amíg Ők is beértek a célba.
Mindent egybevetve, ilyen esős túrára nem emlékszem az elmúlt tíz évben. Talán ha a kövek után nincs az a nagyón csúszós felmenetel, akkor még élvezni is lehetett volna az esőt. Fantasztikusak voltak a szikla alakzatok, misztikus volt a látvány. Sokan váltó ruhát is hoztak magukkal előrelátóan, Nekik sima ügy volt az átázás. Egyébként senki sem fázott meg az eső miatt. Legközelebb azért nagyon reméljük, hogy a Gerecse túra alkalmával kedvezőbb időjárási viszonyok mellett fogunk gyalogolni.
|
|
|
Muskovics András
szakosztályvezető