2015 július 11-18, Paring jutalomtúra - Erdély
-Beszámoló- -Mellékletek-
2015. július 17. Surján-hegység, Capra-csúcs
Bejött az időjárás előrejelzés, nagyon szép napsütéses idő mutatkozott reggel. Levezetésképpen a közeli Surján-hegységet kerestük fel az utolsó túranapon, ehhez még autóbuszra sem volt szükségünk. A reggeli után 710-kor elindultunk a sárga körjelzésen a Groapa Seacă-nyereg felé. Endi hazament a hétvégi futása végett, vele tartott Ibolya, akinek nagyon pocsék állapotban volt a térde, hiába borogatta, kente mindenféle kenőccsel, uborkával. Az alábbi túrát teljesítettük a mai napon:
Útvonal: Cabana Groapa Seacă (1208m,
) - Groapa Seacă-nyereg (1598m, ) - Capra-csúcs (1972m, ) - Groapa Seacă-nyereg (1598m, ) - Cabana Groapa Seacă (1208m, ) Túratáv: 18km
Emelkedő: 1050m fel / 1050m le
Idő: 6 óra
Minősítő pontszám: 48+21+10,5+1=81 pont
A DN7A műúton nem sokat kellett gyalogolnunk, az egyik nagy útkanyarban balra betértünk egy erdészeti köves útra. A Groapa Seacă-patak völgyében fokozatosan mind feljebb jutottunk. Kb. 1 órára volt szükségünk, hogy a Groapa Seacă-nyeregbe felérjünk. Itt kissé nehezen kapaszkodtunk ki a hágóba, mivel az út építése miatt rengeteg földet borítottak le az ösvényre, nagy parkolót alakítanak ki. Mindenkit bevártunk a nyeregben. A nyereg megyehatár is egyúttal Hunyad és a Vâlcea megyék között. A DN7A út minősége 1,5 év múlva fog rendeződni, akkora ígérik az elhelyezett táblák alapján az út felújításának befejezését. A nyereg fölötti esztena elbontásra került, a vélhető utódjával 3 km után találkoztunk. Köves úton haladtunk felfelé, az erdőt hamarosan elhagytuk, majd füves legelőn gyalogoltunk innentől kezdve. 920-kor mögöttünk felbukkant a Vidra-tó, tőlünk keleti irányban, a Lotru-patak völgyében. A Paring főgerince is mind jobban elkezdte uralni a baloldali látóhatárt. A Paring teljes főgerince belátható a Surjánról! Elhaladtunk az esztena mellett, a háziasszonnyal megtörtént az egyezkedés a sajtok áráról. Visszafelé menet fog megköttetni az üzlet. A harmadik füves csúcs volt a 1972 m magas Napra, melyet 1015-kor értünk el. Pompás volt az idő, nekivetkőztünk és napoztunk. Előttünk a teljes Paring főgerinc! Délig itt ejtőztünk a csúcson!
A Surján nem túl gazdag a virágokban, valószínűleg a legeltetés következtében. Egyedül a gyopárok egyik rokona volt nagyobb számban, valamint a fehér, zöldes virágú fehérkosbor. Visszafelé menet leheveredtünk a fűre, olyan csalogató volt a panoráma a Parinkra, a Vidra-tóra. 1350-kor értünk le a Groapa Seacă-nyeregbe. Hazamenet a DN7A műutat választottuk, időnk bőven volt, a mai túrába belefért a plusz távolság. Így mindenki saját szemével győződhetett meg, hogy a buszunkat miért nem tettük ki az út megpróbáltatásainak. Az egyik kanyarban meglátogattuk a Jieţ völgyi ortodox kolostort. A kolostor előtt mézet is lehetett vásárolni. Az út mentén nagyon sok kosbor virágzott, főleg a foltos ujjaskosbor, hihetetlen volt a változatok száma! 1520-ra mindenki hazaérkezett a szálláshelyünkre. Előrébb hoztuk a vacsora időpontját, hogy maradjon elegendő idő a búcsúestre.
A házigazdánk Romi is kitett magáért, egy nagy tábortüzet rakott az udvar közepén. Szokása szerint rohannia kellett valami családi találkozóra. 1845-kor gyújtották be az előkészített máglyát. Megköszöntük Rominak a vendéglátást, rajta és a személyzetén tényleg nem múlt semmi, hogy jól érezzük magunkat. És ténylegesen jól éreztük magunkat! Átadtuk Neki az otthonról hozott tokaji boros palackot, feleségének, Loredának is küldtünk egyet. Szeretettel várnak minket vissza, akár kisebb csoportokban is. Nézegettük a hamvadó máglya lángját, visszagondoltunk az elmúlt hétre. Végül is szerencsénk volt az időjárással, sokat láthattunk a Paringból, először jutottunk el a Retyezátba. Hogy mi lesz jövőre, azt még nem tudjuk. Egy biztos, nagyon csalogatóak Erdély hegyei! De ilyenkor még csak álmodozik az ember, azután majd kiderül, mit hoz a következő év. A sötétben, a szunnyadó máglya tüzénél még elbeszélgettünk egy keveset, majd nyugovóra tértünk.
|
|
|