A tegnapi Retyezát csúcs meghódítása után megnyugodtunk, az előrejelzések szerint szép időnk lesz a hátralevő túráinkra. A szokott időben megreggeliztünk, hét óra után pár perccel elindultunk Petrozsény érintésével a Nyugati-Zsil völgyében. Eredetileg az Urdele-hágó környékén kellett volna túráznunk, de a hétfői tapasztalatok alapján nem mertük kockára tenni az autóbuszunk épségét. Petrozsény előtt még felvettük az itteni motelben levő túratársainkat. A 66A jelű műúton jutottunk el az 1180 m tszf. magasságban levő Câmpuşelig, mely egy vadászház. A zsilvölgyi bányász városok, Vulkán, Lupény, Urikány kinézete az elmúlt 4 évben nem sokat változott, a rendszerváltozás kori bányabezárások miatt szemmel láthatóan még mindig nem tértek magukhoz. A Nyugati-Zsil völgye szép táj, a folyó jobb oldalán a Vulkán-hegység, bal oldalán a Retyezáthoz tartozó Tulişa-hegység és a Kis-Retyezát vonulatai láthatók. Egy útvonal lett megálmodva a mai napra, ez ugyanaz volt, mint a négy évvel ezelőtti:
Útvonal: Câmpuşel (1180m, ) - Piatra Iorgovanului (2014m, ) - Câmpuşel (1180m, )920-kor 35-en elindultunk a piros háromszögjelzésen. Laci, Ibolya otthon maradt, gondjuk volt a térdükkel, a 3 veszprémi társunk Herkulesfürdőbe ment szétnézni, a bátyám pedig végiggyalogolta a Jieţ-patak völgyét a DN7A műúton. 200-300m után elhagytuk egy patak völgyét, ahol fiatal természetvédők állították meg a csapatunkat. Egész jó angolsággal elmagyarázták a Kis-Retyezát szépségeit, kiemelve a karsztos formákat, a flóráját, a faunáját. A bemutató táblákon meglepődve vettük észre a MOL logóját, mint kiderült, a MOL komoly pénzzel segíti az itteni környezetvédők munkáját. Persze ezek után mi is elmondtuk, hogy a magyarországi MOL-nak egyik turista szakosztály vagyunk. Az ismertetésük után tovább mentünk, jobbra befordultunk az erdő felé. Igen meredeken kapaszkodtunk felfelé, szerpentinezve, előbb bükkösben, majd lucok között vezetett az ösvényünk. Már ezen a szakaszon is látszódott, hogy rengeteg virággal fogunk találkozni a túra során. 1020-kor, egy órai gyaloglás után kezdtük elhagyni a lucfenyőket, a gyalogfenyves övezetbe értünk. A gyalogfenyő csoportok között, füves havasi öv következett, rengeteg virággal. Ez a gazdag flóra annak is köszönhető, hogy a szomszéd hegyekkel ellentétben a Kis-Retyezát döntő többségben mészkőből épül fel. Kosborok, imolák, szegfűk, zergevirágok, margaréták, harangvirágok tömkelege között vezetett az ösvény mind magasabbra. Nagyon sok havasi gyopárt is találtunk ezen a szakaszon! A fotósok kiélhették magukat! Az idő szép volt mind a túrázáshoz, mind a fényképezéshez. A törpefenyő foltok közül visszanézve déli irányban a Vulkán füves főgerince látszódott, nyugatra a Godján tömbje. Előttünk volt a Iorgovanu sziklás tömbje, jobbra alattunk egy meredek völgyben gyönyörködhettünk. Mind szebb lett a panoráma, a főgerinc sem volt messze. 1220-kor már a Iorgovanu-kő alatt volt a társaság gyorsabb része. A vállalkozóbb kedvűek amint felértek, rögtön megmászták a Iorgovanu-kő 2014 m magas csúcsát.
Egy birkanyáj tartózkodott a Iorgovanu-kő alatt. Zsoltiék páran medvét véltek felfedezni a csordától pár száz méterre. Elmondásuk szerint a medve párhuzamosan haladt a nyájjal, egy nagyobb kutya a nyáj és a medve között követte a vad mozgását. Készült pár fénykép a medvéről, sajnos nem jó minőségben. Kb. 50 percet töltöttünk el a csúcson, illetve a csúcs alatt szélárnyékban. Elfogyasztottuk a szendvicseinket, gyönyörködtünk a panorámában. A Retyezát csipkés gerincei, 2500 m-es csúcsai uralták a látóhatárt. A Kusztura (2457 m), a Nagy-Papusa (2508 m) és a Peleaga (2509 m) csúcsokat tudtuk beazonosítani. Fentieken túlmenően a Szlevej-gerinc mögött a Retyezát déli főgerince is kivehető volt. A tiszta idő miatt a fényképezőgép zoom funkciójának használatával egész közel lehetett hozni a csúcsokat. Az elsőnek felérkezők majd egy órát töltöttek el a Iorgovanu-kő környékén. 1310-kor elindultunk lefelé a délelőtt bejárt ösvényen. Nem siettünk, lassan haladtunk, fényképeztük a virágokat, gyönyörködtünk a panorámában. A lemenetelhez nem volt szükségünk 2 órára. 1520-kor érkeztünk le a buszunkhoz. Petrozsény előtt feltűnt a Paring hatalmas tömbje, napfényben úszott a főgerince. 1730-ra megérkeztünk a szálláshelyünkre.
Igen kellemesen telt el a mai nap. Senki sem erőltette meg magát, sokat sütött a nap, egész nap szép panorámában volt részünk. Nagyon sok virágot láttunk, szépen kirajzolódott a Retyezát, a Vulkán, a Godján hegységek vonulata. Időben hazaértünk, szokásosan nagy adag vacsorát kaptunk. A vacsora után maradt még időnk beszélgetésre, egyesek lesétáltak vizet vételezni a műút melletti forráshoz. A levezető túrának, a Surján hegység Napra csúcsát jelöltük meg másnapra.
|
© 2006-2024 természetbarátok.hu