2015 július 11-18, Paring jutalomtúra - Erdély
-Beszámoló- -Mellékletek-
2015. július 15. Retyezát
Megszokott időben kelt fel a társaság. A reggeli után mindenki igyekezett a busz felé. Úgy tűnt, a tegnapi pihenő mindenkinek jót tett, mindenki regenerálódott. A túrát megelőzően a hétfői és a keddi napot jelölték meg kritikusnak az időjárás előrejelzők. Nagyon úgy tűnt, igazuk lett, optimisták voltunk, hogy szép időben jutunk fel a Retyezát csúcsra. Ezáltal egy újabb hegységgel fogunk megismerkedni a Kárpátok hegyei közül. Hét óra után nem sokkal elindult a buszunk a Jieţ-völgyében Petrozsény felé. Hátszeg előtt nem sokkal, Őraljaboldogfalvánál balra kanyarodtunk. Szentpéterfalva, Malomvíz érintésével jutottunk el a túránk kiindulási pontjára, az 1185 m magasságban levő Complex alpin Răusor üdülőközpontig. A felvezető út eléggé keskeny, de jóminőségű aszfaltút. Forgalom gyakorlatilag nulla volt a felvezető szakaszon. 925-kor értünk fel az üdülőközpontba, alig találtunk parkolóhelyet az autóbuszunknak. Kihalt üdülőtelepnek nézett ki a környék, sehol egy ember, mintha minden bezárt volna. Aztán az is elképzelhető, hogy télen nagyobb a forgalom.
A Retyezát hegység a Déli-Kárpátok nyugati csoportjához tartozik. Északon a Hátszegi medencével és a Kudzsiri havasokkal határos, délen a Zsil-völgyével és a Vulkán-hegységgel. Déli főgerince kelet felé a Tulisa-hegység vonulatában folytatódik, délnyugat felé pedig a Kis-Retyezát mészkőgerince alkot átmenetet a Godján irányába. A Kárpátok összes magashegyi látnivalója ötvöződik a Retyezátban. A sziklás csúcspiramisok, éles sziklás gerincek, jéggyalulta teknővölgyek, a virágokkal borított havasi legelők mind láthatók a hegységben. A hegység vázát két párhuzamos gerincvonulat alkotja, melyeket egy 2,5 km hosszú gerinc kapcsol össze egy lefektetett H betűt alkotva. Románia harmadik legmagasabb hegycsúcsa itt található, a 2509 m magas Peleaga csúcs. A hegység főtömegét gránit és granidiorit tömbök alkotják. Kristályos kőzetekkel is találkozhatunk a hegységben, főleg csillámpalával, kvarcpalával. A hegység növényzete igen változatos, több mint 1100 növényfaj megtalálható, melyből 62 endemikus (bennszülött) növényfaj! A Retyezát Nemzeti Parkot 1927-ben hozták létre. Ez volt Románia első nemzeti parkja! 1980-tól bioszféra rezervátumként tartják nyilván nemzetközi szinten is, az UNESCO keretén belül.
Végül is mindenki azonos útvonalon kezdte meg a gyaloglást, akkor fordult vissza, amikor csak akart, amikor elege lett a gyaloglásból. Mindenki feljött a Stevia tóig, ott vált ketté a csapat. Az alábbi útvonal került kiírásra, melynek megvolt a rövidített változata:
Útvonal: Complex alpin Răusor (1185m,
) - Ref. Condorul (1770m, ) - Lacul Stevia (2060m, ) - Lolaia-nyereg (2215m, 
) - Retyezát-csúcs (2482m, ) - Lolaia-nyereg (2215m, ) - Lacul Stevia (2060m, ) - Ref. Condorul (1770m, ) - Complex alpin Răusor (1185m, ) Túratáv: 15km
Emelkedő: 1400m fel / 1400m le
Idő: 8 óra
Minősítő pontszám: 64+28+14+1=107 pont
Alternatív útvonal: Complex alpin Răusor (1185m,
) - Lacul Stevia (2060m, ) - Complex alpin Răusor (1185m, ) Túratáv: 10km
Emelkedő: 950m fel / 950m le
Idő: 6 óra
Minősítő pontszám: 48+19+9,5+1=78 pont
Elindultunk a kihalt üdülőközpontból. A jelzések jók voltak. Az eredeti kiírástól eltérve mindenki a piros jelzésen indult el, erről lehetett visszatérni a buszhoz. Hamar elértük a lucok alatti piros jelzésű ösvényt. 11 óra körül már a gyalogfenyők között gyalogoltunk. Ezzel együtt a kilátás mind szebb lett a völgyre, a fejünk felett levő gerincek is mind jobban láthatóvá váltak. Nagyon sok virágot lehetett látni, gólyahírt, pettyes tárnicsot, medvetalpat, havasszépét. Az egyik teraszon megpihenve, kibukkant a felhőből a Retyezát csúcs jellegzetes csonka csúcsa. Jó előjel volt a megmászásához. A Stevia-tavat 1200 körül érte el a csapat. Majd félórán keresztül jöttek a lassabban jövők. Majdnem háromnegyedórát töltöttünk el a Stevia-tó partján. Igen csak sziklás volt a tó partja, alig lehetett találni leülésre alkalmas követ, sziklát. Végül kialakult a Retyezátra elindulók csoportja. Kilencen indultunk el 1245-kor. A Lolaia-nyeregbe felvezető ösvényt a tó mellől nem láttuk, csak sejtettük merre vezethet a piros jelzésünk. Alig hogy elindultunk, megértettük rögtön, miért nem látszódik az ösvény. Egy igen meredek kőfolyáson vezet hosszan felfelé az út. Egy órai kapaszkodás után visszanéztünk, a társaink egyik nagy csoportja ekkor indult visszafelé a buszhoz, a Stevia-tótól. Nekünk még 10 perc volt hátra a 2215 m magas Lolaia-nyeregtől.
A nyeregben bevártuk egymást, de nem sokkal az elsők után felért mindenki, eléggé együtt haladt a 9 fős csapat. Tíz perc után, 1320-kor jobbra elindultunk a sárga jelzésen. Nem láttuk merrefelé haladunk, mivel felhőbe kerültünk. Egyik jelzéstől a másikig kellett eljutnunk. Ugyan néha beláttunk a völgyekbe, de az orrunk elé nem láttunk. A sziklás ösvény se volt jellegzetes, emiatt erősen kellett figyelnie az elől haladónak. Csak-csak nem akartunk felérni a csúcsra! 1400 órakor egy 90°-os jobb kanyar következett, egy kéményben, igen meredek kőfolyáson folytatódott az ösvény. A két veszprémi társunk megunta a sziklákon való ugrálást, leültek egy szélvédett helyre, pedig már csak negyedórai mászás volt a csúcsig! Itt vártak be Bennünket a visszatérésünkig. A kémény leküzdése után 1420-kor Endi ért fel elsőnek a 2485 m magas Retyezát csúcsra. Ezen nagyon nem is csodálkoztunk, közülünk jelenleg most Ő tud a leggyorsabban haladni. Rajta kívül azért a többiek is rövid időn belül felértek, Évus, Zsolti, Pisti, Erika, Laci és jómagam. Készültek a csúcsfotók, néha a nap is kisütött. Ez igen bíztató volt, hátha belátjuk majd a csúcs környékét. Lefele menet ez be is következett! Negyedórai fent tartózkodás után visszaindultunk. Az idő tényleg kedvezőbb lett, az alattunk levő völgyek a tavakkal, a vízfolyásokkal mind tisztábban voltak láthatók. A főgerinc, a rajta levő csúcsokkal is mind többször került ki a felhőből!
A Lolaia-nyeregbe 1515-re érkeztünk vissza. Ötpercnyi szusszantás után elindultunk a kőfolyáson lefelé, a Stevia-tóhoz. 1550-kor már a tó teraszán voltunk. Meg sem álltunk, mentünk lefelé a reggel már megjárt ösvényen. 1710-kor értük el a Complex alpin Răusor üdülőközpont első épületét. A buszhoz való lemenet közben megtaláltuk a többi társunkat, egy vendéglátóhelyen ejtőztek, pótolták a folyadékhiányukat. Tíz percen belül mindenki a buszon volt, elindultunk hazafelé. A vacsora szokásos időpontjára hazaértünk, nem kellett ránk várniuk a háziaknak. Igen kellemes benyomásokkal mutatkozott be a Retyezát! Ha nem is volt ideális az idő, de szépen megmutatta fenséges magashegyi jellegét a hegység! Ennél rosszabb magashegyi túránk ne legyen az életünkben!
|
|
|