2015 július 11-18, Paring jutalomtúra - Erdély
-Beszámoló- -Mellékletek-
2015. július 13. Paring főgerincén
Időben, 630-ra mindenki leért az ebédlőbe. A reggeli után, hét óra után pár perccel elindultunk, hogy a DN7A sz. főúton elbuszozzunk a Rusu üdülő központig. Menetközben Petrozsény szélén felvettük a személygépkocsival jövő társainkat. A Telescaun ülőkés felvonó alsó állomását 810-kor értük el. A felvonó már üzemelt, viszonylag gyorsan megvettük a jegyeket. Minden kettes ülőkét kihasználtuk, de még így is 20 percre volt szükségünk a felső állomás eléréséhez. Kb. 500 m szintet lehet megspórolni a felvonó igénybevételével. A részletes kiírásnak megfelelően a hosszútúrásoknak az alábbi útvonalat kellett volna bejárniuk a mai napon:
Útvonal: Telescaun felvonó állomása (1685m,
) - Kis-Paring (2073m, ) - Cârja csúcs (2405m, ) - Gemânarea csúcs (2426m, ) - Nagy-Paring (2519m, ) - Gruiul csúcs (2345m, ) - Pâclişa csúcs (2335m, ) - Lesul csúcs (2375m, ) - Piatra Tăiată nyereg (2225m, ) - Coasta lui Rus csúcs (2301m, 
) - Găuri csúcs (2242m, ) - Huluzul nyereg (1824m, ) - Cab. Groapa Seacă (1208m, 
) Túratáv: 30km
Emelkedő: 1460m fel / 1940m le
Idő: 10.5 óra
Minősítő pontszám: 84+29,2+19,4+1=134 pont
Alternatív útvonal: Telescaun felvonó állomása (1685m,
) - Kis-Paring (2073m, ) - Telescaun felvonó állomása (1685m, ) Túratáv: 6km
Emelkedő: 400m fel / 400m le
Idő: 2 óra
Minősítő pontszám: 16+8+4+1=29 pont
A rövidtúrások több variáció közül is választhattak, attól függően, hogy a főgerincen meddig gyalogoltak el, illetve lefelé gyalog, vagy a felvonóval közlekedtek. 850-kor szétválasztottuk a csapatot, a hosszútúrát választók 21-en elkezdték a mai túrájukat. Igaz ketten később, Ildi és Imi visszafordult. A piros jelzésű főgerinc útvonalon a Kis-Paring oldalában meneteltünk egymást követve a füves ösvényen. Nagyon szép idő mutatkozott, felhőtlen kék volt az ég. Alattunk Petrozsény, a Zsil-völgye, távolban a Retyezát kontúrja volt látható. A köves út után meredeken elindultunk a Kis-Paring felé, majd a füves ösvényre váltottunk, mely jobbról kerüli meg az első jelentősebb csúcsot. Mindenki a saját tempójában gyalogolhatott, messziről láthattuk társainkat, amint fokozatosan mind magasabbra jutnak el. A Kis-Paring utáni nyeregben 1000 órakor értük el a főgerincet, megvártuk itt a társainkat. Hosszú időn keresztül visszafelé nézve csodás volt a panoráma. A reánk váró szakasz is szépnek mutatkozott, a 2405 m magas Cârja zárta a látóhatárt. Továbbra is kényelmesen tudtunk haladni az ösvényünkön. Jobbra, balra mind jobban kirajzolódtak a főgerincből lefutó völgyek. Nagy volt az ellentét a két oldal között, az északiak sziklásabbak, meredekebbek, a jobb oldaliak viszont lankásabbak, füvesebbek. Félórán belül elértük a sárga körjelzést, mely a Mija-tóhoz vezet le. A főgerinc mind sziklásabb lett, 11 órakor elértük a sziklafalhoz épített Cârja alatti menedékkunyhót.
Meredek, sziklás szerpentineken át értünk fel a Cârja-csúcs sziklás tetejére 1130-kor. Immár 2405 m magasan voltunk. Itt lepihentünk, bevártuk a lassabban jövőket. Pompás körpanoráma van a csúcsról, az eddig megtett utat is láttuk, az előttünk levő gerinc szakasz a Nagy-Paring környékével is kirajzolódott. Alattunk közvetlenül a Cârja-tó, a völgy túloldalán a Verde-tavak látszódtak. Negyedórai pihenő után tovább mentünk a gerincen. Előttünk a Nagy-Paring, láttuk, hogy hullávasútozva fogunk eljutni a csúcsig. Átmentünk a 2426 m magas Gemânarea-csúcson, elhaladtunk egy nagyobb hófolt mellett. A Gemânarea-csúcs után beláttunk a Roşiile-tó völgyébe, először az 1910 m magasan fekvő tavat pillantottuk meg. Az első embereink 1300-kor értek fel a 2519 m magas Nagy-Paring-csúcsra. Sajnos a felhők elkezdtek gyülekezni, a szél is felerősödött. Ugyanúgy jártunk, mint 4 éve! Az elsők még körbe tudtak nézni a csúcsról, a később jövők bekerültek a felhőbe. A Roşiile-tavak, a Mândra-tó csak ritkán bukkant elő a felhőből. Pár hófoltot ebben a völgyben is láttunk. Az idő mind kellemetlenebb lett, előkerültek a melegebb holmik, széldzsekik. Az esőköpenyekre még nem volt szükségünk. 1340-kor elindultunk a Gruiul-nyereg felé. Rögtön elveszítettünk 240 m szintet. Lemehettünk volna a piros körjelzésen, mint 4 évvel ezelőtt, de úgy döntöttünk, hogy az eredeti kiírás szerint tovább maradunk a főgerincen. Egyébként igen meredek, csúszós a lemenetel a Mândra-tóhoz, nem mindenkinek esett volna jól.
A 2335 m magas Pâclişa csúcs környékéről 1430-kor láttuk utoljára a Roşiile-tavakat. Következett egy másfélórás gerincvándorlás, mire elértük a Câlcescu-tóhoz levezető piros keresztjelzést. Ekkor, 1600 órakor a 2225 m magas Piatra Tăiată nyeregben voltunk. Elő kellett időközben vennünk az esőköpenyeinket, a szél is felerősödött, majd vízszintesen hordta az apró permetlevet. Az Urdele-hágó már csak 2 órai járásra volt a főgerincen! Ha ezt előre tudjuk, a buszt odarendelhettük volna a 2160 m magas hágóba! Nem volt mit tennünk, elindultunk lefelé a Coasta lui Rus csúcson (2301 m) és a Găuri csúcson (2242 m) keresztül. Nagyon pocsék volt a kék jelzés, 4 évvel ezelőtt ez nem tűnt fel. Igaz, akkor nagyon szép időben jöttünk le ezen az úton. Most viszont az orrunk hegyéig sem láttunk el. Érzésünkre hagyatkozva, a gerinc oldalában gyalogoltunk az elég meredek hegyoldalban. A mellékgerinc végefelé, a törpefenyők elérésekor, 1720-kor lepihentünk egy szélvédett helyen. A törpefenyves kezdetekor találtuk meg az első kék jelzést! Szerencsénkre itt már kőemberkékkel is jelezték az ösvényt. A gerincről a jobboldali völgybe vezetett le a jelzés, igen meredek, csúszós úton. Elrakhattuk az esőköpenyeinket, a nap kezdett kisütni. Sok érdekes virágot láttunk lefelé menet a völgyben, többek között a pompás tárnicsot, a törpe kankalint, a havasszépét, a harangrojtot, majd lejjebb a széleslevelű gyapjúsást.
1810-kor összefutottunk a pásztorokkal, akik hazafelé hajtották a birkákat. Megerősítették, miután pár szál cigarettát kaptak, hogy jófelé megyünk a Huluzul nyereg felé. Belehúztunk, mivel már bőven késésben voltunk. Ekkor viszont végzetes hibát követtünk el. Jelzés továbbra sem volt, de mi közvetlenül a Huluzul nyereg előtt a Nagy-Csobán jobb oldalára keveredtünk. Ilyenkor már a fáradtság, a mihamarabbi hazaérés elaltatja az ember éberségét. Találtunk egy széles, jól járható erdészeti földutat, ezen mentünk lefelé. Laci barátunk viszont feljebb maradt, Ő később rátalált a kék körjelzésre. Sajnos a telefon nem működött, nem volt térerő, így nem tudott minket visszaterelni a helyes irányba. 1840-kor már a lucosban gyalogoltunk lefelé. 1910-kor elértünk egy patakot, mely mellett kempingezőkkel tudtunk angolul szót váltani. Kiderült, a Lotru-pataknál, közel a Transalpina műútnál kötöttünk ki! Látták az elképedésemet, gyorsan adtak egy hideg sört az ijedtségemre. Nem volt mit tennünk, elindultunk lefelé a patak mentén, majd a Transalpina műúton. 2030-ra értük el a DN7A műutat, melyen még több mint 10 km-t kellene gyalogolnunk a szálláshelyünkig és közben átjutni a 1208 m magas Groapa Seacă hágón!
Leültünk az árokpartra, de pár perc múlva sikerült leinteni egy taxist, aki a szálláshelyünk felé tartott üresjáratban! Gyors döntés után elmentem vele, hogy szerezzek valamilyen segítséget. Odafele menet kiderült, olyan pocsék állapotban van a műút, hogy az autóbusszal nem lehet visszajönni a társaságért! A szálláshelyünkön levők megnyugodtak, mikor kiszálltam a taxiból. Rövid magyarázkodás után a Pistiék Peugeut-jával visszafordultunk, mivel a Skodánk kulcsa Endinél maradt. Visszamentünk a kereszteződésig, ahol megadóan várták a felmentő sereget. Az útviszonyokra jellemző volt, hogy 10 km-es átlagsebességgel lehetett haladni! Az első kanyarral Endi is visszament, így a következőnél már 2 autóval jöttek, így mindenki hazatérhetett a szálláshelyünkre. A második kanyarra várók, mivel már fázni kezdtek, elindultak a tök sötétben a Groapa Seacă hágó felé. Forgalommentes volt az út, egy lélek sem járt errefelé. Majdnem elértük a hágót, mikor visszatértek a két személygépkocsival a maradék társaságért. 11 körül fejeződött be a mentőakció. A háziak rendesek voltak, meleg vacsorával várták az utolsó megérkezőket.
A mai napot is sikeredett izgalmassá tenni, így nem is lehetett kérdés, hogy holnap pihenőnap következik, megnézzük Nagyszebent és Szászsebest. A felszolgálók, a háziak kímélése végett a reggelit egy órával későbbre tettük. Tudni kell róluk, hogy kettejüket minden nap reggel illetve este Petrozsényból kell ide- és hazaszállítani. Persze legalább mi is kialudhattuk magunkat.
|
|
|