A reggelit 630-ra kértük, hogy minél előbb elkezdhessük a túrákat. Megpróbáltunk magyar idő szerint gondolkodni, mely nem mindig sikerült. Van akinek az okos telefonja automatikusan átállt a román időszámításra, van, aki pedig átállította a telefonját. Azért előbb- utóbb megértettük egymást. Itt már 4 óra után nem sokkal virradt, igazából óracsörgés sem hiányzott a felkeléshez. A reggeli kb. félóráig tartott. A szálláshelyünktől indult a túra, ide is jöttünk vissza. Az autóbuszunk a gépkocsivezetővel együtt ma pihenőnapot kapott, nem kellett kimozdulniuk a szálláshelyünkről. Igazából egy útvonal került meghirdetésre a mai napra, viszont mindenki akkor hagyhatta abba a gyaloglást, amikor úgy gondolta, hogy Neki mára elég a távból, a szintből:
Útvonal: Cabana Groapa Seacă (1208m, ) - Refugiul Agătat (1680m, ) - Roşiile esztena (1900, ) - Lacul Roşiile (1978m, ) - Roşiile esztena (1900, ) - Slivei gerinc (2100m, ) - Lacul Verde (2020m, ) - Dăncilă-hát () - Jieţ völgye () - Cabana Groapa Seacă (1208m, )A Petrozsény melletti motelből négyen befutottak a túra indulásáig. A veszprémiek csak késő délután érkeztek meg. 710-kor 36-an kezdtünk el gyalogolni. Pár száz métert lementünk a DN7A műúton az alattunk levő szerpentinen, majd balra egy földúton bekanyarodtunk egy épület mellett az erdőbe. Eléggé sáros volt ez a szakasz, a Jieţ patakot követve együtt haladt 500 méteren át a piros keresztjelzés, a piros körjelzés, valamint a sárga keresztjelzés. Ezután egy rétet keresztezve jobbra elhagyott bennünket a sárga keresztjelzés, mi a piros körjelzésen gyalogoltunk felfelé. Jó darabig a lucfenyők árnyékában gyalogoltunk felfelé. A patak medre igen köves volt, nagy sziklákat kerülgetve zúgott lefelé a patak. Kis képzelőerő kell hozzá, hogy az ember maga előtt lássa, hogy olvadásakor, nagyobb eső alkalmával mekkora ereje lehet a patak vízének. 9 óra körül értük el a 1680 m magasan levő Agătat kunyhót, melynek környékén megkezdődött a törpefenyők övezete. 20 perc pihenőt tartottunk, hogy a lassabban jövők beérjék a gyorsabban haladókat. A kunyhó környékén már hamisítatlan magashegyi hangulat fogadott minket, sokféle virág volt, zászpák, harangvirágok, szegfűk, gólyaorrok, fészkesvirágúak. Jobbra felettünk a Dăncilă-hát éles sziklaorra magasodott.
A gyalogfenyők között továbbra is a patak mentén jutottunk mind feljebb. A katlanból is mind többet láttunk, előttünk a főgerinc vonulata is felbukkant. Nagy sziklákon lépegettünk felfelé, a patakot többször is kereszteztük. 940-kor értük el a Roşiile esztenát. Nem sokkal később egy kőből kirakott menedékhelynél lezuhant repülő, vagy talán helikopter roncsait szemléltük meg. 10 óra után pár perccel elértük az 1910 m magasan levő alsó Roşiile tavat. Előttünk a Roşu oldalgerinc, jobbra a főgerincen a Gemânarea és a Slivei csúcsok, balra pedig a Gruiul és a Pâclişa csúcsok zárták le a látóhatárt. Rövid időre megpihentünk, a társaink folyamatosan érkeztek meg a tó partjára. A 68 m-rel magasabban fekvő nagyobbik tóhoz pár perc alatt átsétáltunk. Itt tulajdonképpen két tó van, egy kisebb hosszúkás és a katlan legnagyobb köralakú tava. A tó partján rododendron, magyarul havasszépe virágzott. A katlan negyedik tavához, a Mândra tóhoz nem mentünk fel, talán tízpercnyi járásra van a nagy tótól, közvetlenül a főgerinc alatt. Majdnem 2 órát töltöttünk el a tavaknál. Heverésztünk a jó időben, készültek a jobbnál jobb fényképfelvételek. A hegyek, a tavak is mindig más képüket mutatták meg, attól függően, mennyire volt befelhősödve, vagy mennyire sütött rájuk a nap.
1150-kor elindultunk visszafelé. Tíz perc alatt elértük a morénagát szélét, ahol egy ortodox fakereszt látható. Csoportkép is készült ennél a cifra keresztnél. Húszpercnyi gyaloglás után már a Roşiile esztenánál jártunk. Sok rezes hölgymál, pozdor, alpesi harangvirág, sisakvirág, zászpa volt a környéken. Elértünk egy karámhoz, de nagyon úgy tűnt, hogy a jelzetlen utat már korábban meg kellett volna találnunk. Többet ereszkedtünk lefelé a kelleténél. Addig tanakodtunk, addig nézegettük a térképet, míg a többiek tovább mentek, mindössze hárman maradtunk. Azt láttuk a karám mellől, hogy a Slivei gerincen hol vezethet át az ösvény. Laci, Évus és jómagam úgy döntöttünk, hogy egy teraszt visszamászunk és szétnézünk az egyik nagy szikla környékén. Az alatt kell megtalálnunk a jelzetlen ösvényünket. Miután visszamentünk, félóráig eltartott az ösvény megtalálása. A környéket nagyon benőtte a vadsóska, ezért tűnt el az ösvény. Amint elhagytuk a sziklafolyás környékét, a törpefenyőfoltok között már határozottan látható volt a régen használt út. Pásztorok használták valamikor ezt az utat a két völgy közötti átjárására. 1410-kor értünk fel a Slivei gerincre. Pompás kilátásban volt részünk. Egy ritka, apró fehér kosbor pár tövét fedeztük fel közvetlenül a gerinc alatt. A Verde-tavak felé letekintve még jobban kivehető volt az ösvényünk. Igaz, nagy kőfolyásokat kellett kereszteznünk lefelé menet.
Negyedórai nézelődés után elindultunk a Verde-tavakhoz. Az első tavat 1515-kor értük el. Ezen a környéken is rengeteg virág volt. Megnéztük a 3 hosszúkás Verde-tavat, majd 1535-kor elindultunk lefelé a sárga keresztjelzésen. A katlan legfelső teraszán még van egy kisebb tó, a Cârja, kb. 2200 méter magasságban. A Verde-tavak teraszát a patak kisebb vízesés formájában hagyja el, vele párhuzamosan egy kőfolyáson keresztül jutottunk le a következő teraszra. Törpefenyves foltok között haladt az ösvényünk lefelé. Szokás szerint én zártam a sort. Ahogy előrenéztem, meghűlt bennem a vér! Kb. 25 méterre előttünk egy anya medve, két bocsával az ösvényünk közepén téblábolt! Laci és Évus csak második figyelmeztetésemre állt meg, amint Ők is észrevették a medvéket, moccanni sem mertek. Persze az anyamedve is hamar észrevett minket, morgott egyet, a nem tetszését így fejezte ki, majd jobbra az egyik bocsával bement a törpefenyők közé. A másik bocs viszont balra futott el! Most kezdett el csak igazából meleg lenni a helyzet! Elkezdtünk hangosan morfondírozni, de egy lépést sem mertünk tovább menni az ösvényünkön. Az öreg medve végig zörgött a törpefenyők között, majd pár perc múlva, valószínűleg szerencsénkre a balra elfutó bocs visszament az anyjához. De nem egyedül, hanem ketten voltak! Három bocsa volt az anyának, ami elég nagy ritkaság! Most már hogy együtt voltak, elindultak a völgy felé, még egy darabig hallottuk amint az öreg medve utat tör maguknak a törpefenyők sűrűjében. Hát erre nem számítottunk.
Szép komótosan, most már humorosan tárgyalva az eseményeket, folytattuk az utunkat a Dăncilă-hát felé. Továbbra is a hegy oldalában haladtunk, jobbára lefelé, a törpefenyő csoportok között. A szabadabb területeken rengeteg virág volt, megmutatva a Paring csodálatos flóráját. Egy nagy sziklaletörésnél megálltunk pár percre. Innen szépen beláttuk az alattunk levő völgyet, az oldalgerinceket, távol pedig a Surján füves vonulatait. Pár fénykép elkészítése után 1650-kor tovább gyalogoltunk, most már a lucosban. Majd egy óra múlva, 1800 órakor egy erdészeti útra értünk ki. Vízmosásos volt az út, a palás kőzet látványos volt ezen a szakaszon. 1830-ra kiértünk a DN7A főútra. Negyedórai séta után a szálláshelyünkön voltunk, nem késtünk le a vacsoráról. Megérkezett időközben Endi fiam, a szórakozott Kati társunkkal együtt, a másik motelbe a veszprémi társaink is befutottak. Ezáltal lett teljes a 2015 évi Jutalomtúra csapata. A vacsora bőséges volt ismét. Megbeszéltük, hogy másnap a Paring főgerincét fogjuk bejárni. A mai nap izgalmas volt a medvetalálkozás végett, de szerencsésen megúsztuk a kalandot. Alapos bemelegítő túra volt a mai! A Paring pedig teljes szépségében mutatkozott be!
|
© 2006-2024 természetbarátok.hu