2015 április 29 - május 3, Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kék túra
2015. április 30. csütörtök
Öt óra után nem sokkal ébredezni kezdett a társaság. Valamivel vidámabb képet mutattunk, mint este. Hiába, egy jó alvás regeneráló hatással van az emberre. Nem nagyon siettünk a készülődéssel, komótosan megreggeliztünk. Hét órára már mindenki összepakolt. A 726-os autóbusszal Szombathelyre mentünk a busz pályaudvarra. Kb. 50 percig kanyarogtunk az apró falvakban, a végére megtelt a busz. Szétnéztünk a pályaudvaron, negyedóra múlva indult egy autóbusz az Árkádia üzletközpont felé. Ezzel jutottunk el a tegnapi túrakezdési pontunkra. Szerencsénkre nyitva volt egy péksüteményt árusító üzlet, ahol kávét is kaphattunk. Besüteményeztünk, megittuk a reggeli kávénkat. A mai napra az alábbi útvonat terveztük:
Útvonal: Szombathely busz pu. (213m, DDKT) - Szombathely, Vasi Falumúzeum (217m, DDKT) - Óladi kilátó (285m, DDKT - Szombathelyi Parkerdő (260m, DDKT) - Ják (210m, DDKT)Túratáv: 20km
Emelkedő: 230m
Minősítő pontszám: 30+4,6+2=37 pont
Az Árkádiától 835-kor elindultunk a DDKT kék jelzéséhez. Hamar rátaláltunk, majd elindultunk az Óladi kilátó felé. Egy kis emelkedő után a kilátótorony aljában voltunk. Magyar szokás szerint zárva volt. A tornyot 1935-ben építette a Szombathelyi Szépítő Egyesület. Egy kis szusszantás után tovább gyalogoltunk. Elhaladtunk a tényleges csúcs mellett, melyre számos antennatornyot, átjátszóállomást telepítettek. Szőlők, gyümölcsösök között vezetett az utunk egy dombháton, néha még a Kőszegi-hegység vonulatai is feltűntek. Egy nagy kanyar után, most már fák árnyékában nyugat felé fordult a jelzésünk. A lomblevelű erdőt pár helyen fenyő illetve akác ültetvények váltják fel. A sípálya keresztezése után utunk déli irányba fordul. 1020-kor rövid pihenőt tartottunk az egyik faasztalnál. A Parkerdőben tájékoztató táblákat helyeztek el, jó állapotú a park infrastruktúrája. Egy 90°-os bal kanyart követően, 15 perc gyaloglás után a Parkerdő bejáratánál voltunk. Az itteni büfé előtt lehet bélyegezni. A pecsét begyűjtése után megittunk egy sört. A büfé mögötti épületben szép kiállítás tekinthető meg, ingyen és bérmentve. Régi szerszámokat, eszközöket, kitömött állatokat gyűjtött össze a tulajdonos.
1155-kor tovább mentünk. A DDKT jelzése nem a térképünk szerint volt, hanem az üdülőövezet szélén, egy vizes árok bal partján vezetett délkeleti irányba. 2 km után betértünk a Pusztafai erdőbe. Újabb 1 km megtétele után, szép tölgyesekben, több 90°-os irányváltást követően kiérkeztünk a Nárait Szombathellyel összekötő műúthoz. Kereszteztük az aszfalt utat, majd a Felső-haraszt dűlő földútján, újabb 2km-es szakasz következett a Sorki-erdő széléig. Jobb kézre 4 kisebb erdőfolt mellett haladtunk el, az egyiknél 10 percre leheveredtünk. 1340-kor voltunk a Csupor villánál, majd nem sokkal később a Szombathelyt Jákkal összekötő műúton déli irányba fordultunk. Szerencsénkre nem kellett sokat gyalogolni az aszfalton, hamarosan balra ismét erdei szakasz következett. Nyiladékokban halad a DDKT kék jelzése, öreg tölgyesekben. Ezt a részt Püspöki-erdőnek nevezik. 1440-kor értünk ki az erdőből. Egy kisebb, meredek oldalú patakot kellett kereszteznünk, ami nem volt egyszerű feladat. Azután csak-csak találtunk egy bedőlt fatörzset, ezen egyensúlyozva, egymást segítve leküzdöttük az akadályt. Ják híres románkori templomának kettős tornya már messziről látszott. Egy hosszú, egyenes földúton, mezőgazdasági területen kb. 3km-t kellett még gyalogolnunk, míg beértünk a település központjába. Telefonon próbáltunk kapcsolatot teremteni az itteni szállásadónkkal, nem sok sikerrel. Jákon majd mindenki a ballagással volt elfoglalva. A központban levő Postánál Ági a fejébe vette, hogy pár kg felesleges cuccot hazaküld. Ez nem jött össze egyelőre, mivel nem volt dobozunk, na meg 3 perc volt hátra a nyitvatartási időből. Helyette megvásároltuk a másnapi paprikás krumplihoz szükséges alapanyagokat a csemegeboltban. Időközben előkerült a szállásadónk, elfoglaltuk a szállásunkat, lepakoltunk. Ezután következett a románkori templom megtekintése.
A jáki templom az egykori jáki bencés apátság monumentális bazilikája a magyarországi román stílusú építészet kiemelkedő alkotása. A hazai középkori nemzetségi monostorok egyedülálló épségben fennmaradt képviselője, mely művészi gazdagságával, a táj képébe illeszkedő mesteri elhelyezésével hívja fel magára a figyelmet. A Ják nemzetségből származó Jáki Nagy Márton nemes, a környék gazdag földbirtokosa alapította 1214-ben. Az építés 1256-ig tartott, három szakaszban, 1256-ban szentelték fel, Szent György tiszteletére. Többször átépítették, az utolsó nagy átépítés 1896 és 1904 közt zajlott, Schulek Frigyes tervei alapján. A templom leghíresebb része a befelé mélyülő, többszörösen tagolt főbejárat. Az oszlopokat normann motívumok díszítik, fölötte a timpanonban Jézus látható angyalokkal és apostolokkal. A főhomlokzattal szemben kis kápolna áll, ez a Szent Jakab kápolna. Ják középkori temploma volt, mivel a kolostori templomnak nem volt szabad plébániaként is működnie. 1250-60 körül építették. A toronyrész mostani formáját és a belső barokk festését, oltárát 1768-ban készítették.
Alaposan körbejártuk a templomot és a kápolnát, rengeteg fényképet készítettünk. A kulturális program után elmentünk vacsorázni egy kis étterembe. A vacsorát előre megrendeltük. Nagyon szimpatikus volt az étterem tulajdonosa, dupla adag gulyáslevessel kedveskedett nekünk. Igazi szakmabeli volt, szóval tartott bennünket, mesélt a régi Jákról, az itteni emberekről. A vacsora után nyugovóra tértünk. A tegnapi embert próbáló túra után a mai pihenőnapnak volt tekinthető. A tegnapihoz viszonyítva nem kerültünk rosszabb fizikai állapotba. Kevesebb távot kellett legyalogolni, kevesebb szinttel. A kis csapat, úgy tűnik, kezdi megszokni a sorozat terhelést.
|
|
|