2015 április 29 - május 3, Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kék túra
2015. április 29. szerda
Több mint tíz évvel ezelőtt Gyenes Pistivel tervezgettük, hogy az Országos Kék Túra teljesítése után illő volna bejárni a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kék útvonalát is. Persze akkor még úgy gondoltuk, elővesszük a sátrunkat, hálózsákunkat, elmegyünk 2-3 hétre, ott alszunk majd, amikor ránk esteledik, reggel akkor indulunk tovább, amikor kedvünk lesz. Csak közben sok idő eltelt, mi is kényelmesebbek lettünk. Tavaly Pisti fogta a kerékpárját, felszállt a vonatra, majd a DDKT útvonalának első részét végig kerekezte. Felmérte a szálláslehetőségeket. Ennek alapján került megtervezésre az idei ötnapos túra. Ági, Zsuzsa, Jutka csatlakozott hozzánk, így öten utaztunk el Szombathelyre április 29-én. Erre a hétvégére azért esett a választás, mert két nap szabadság kivételével öt túranapot teljesíthettünk. Pistinek még csínján kell bánni a szabadság napjaival!
Tárnokról 556-kor indult a zónázó vonatom Kelenföldre. Százhalombattáról Pisti vonattal, a három lány pedig busszal jött el a 615-re megbeszélt találkozóra. Nézegettük hátizsákjainkat, kissé méretesnek tűntek! Már a mai napon biztosan ki fog derülni, milyen felesleges dolgokat pakoltunk beléjük! A Szombathelyre menő Borostyán IC 624-kor indult Kelenföldről. Külön-külön vásároltuk meg a jegyeinket a szükséges helyjegyekkel együtt, ennek ellenére közel kerültünk egymáshoz. Az is igaz, bőven volt szabad hely, oda ültünk ahová csak akartunk. A vasúti pálya felújítása miatt Győrben át kellett szállni vonatpótló autóbuszokba, majd Csornán újra vonatra szálltunk. Ezek után nem csoda, hogy tetemes késéssel érkeztünk meg Szombathelyre. Hogy nyerjünk egy kis időt, valamint feleslegesen ne aszfalttal kezdjük meg az első napi túrát, kinéztünk egy autóbusz járatot, mely elvitt Bennünket a Csónakázó-tó közelébe. Mai napra az alábbi útvonal bejárását terveztük:
Útvonal: Szombathely vá. (213m) - Szombathely, Vasi Falumúzeum (217m) - Bozsok (320m, DDKT)Túratáv: 12km
Emelkedő: 150m
Minősítő pontszám: 18+3+2=23 pont
Alternatív útvonal: Bozsok (320m, DDKT) - Óriások útja (DDKT) - Írottkő (882m, DDKT) - Bozsok (320m, DDKT, P, (-))
Túratáv: 14km
Emelkedő: 680m
Minősítő pontszám: 21+13,6=35 pont
Az Árkádia üzletközpontnál szálltunk le az autóbuszunkról. 1030-kor a Csónakázó-tó mellett sétáltunk. A Vasi Falumúzeum hátsó kapujánál összefutottunk egy alkalmazottal, aki beengedett bennünket víz vételezése céljából. Ez idő alatt legalább készíthettem pár fotót a Skanzen épületeiről. Az idő szép volt, bárányfelhős, kék volt az ég, ideális a fényképezéshez. A DDKT jelzését hamar megtaláltuk, elindultunk Bozsok felé. Majd egy km-t kellett még az utcákon gyalogolni, mire magunk mögött hagytuk az utolsó oladi házat. Kereszteztük az osztrák határra kivezető 89 sz. Bucsui országutat, majd földúton, mezőgazdasági területek között északnyugat felé fordultunk. 1230-kor értünk be a Gencsi erdőbe. Visszatekintve az Ondód falu feletti magas betontorony uralta a látóhatárt. Először csak az erdőszélen, később az erdőben vezet a DDKT útvonala. Rövid időre, 1250-kor megálltunk ebédelni. A pihenő után kereszteztünk egy kisebb patakot, majd nyiladékokon gyalogoltunk továbbra is északnyugat felé. Itt volt egy kis gond a jelzésekkel, de tíz perc téblábolás után rátaláltuk a helyes útra. Ebben az erdőrészben telepített fenyves részek is voltak a tölgyek mellett. 1415-kor kiértünk az erdőből, innen már láttuk a Kőszegi-hegység vonulatait. Mind közelebb kerültünk Bozsokhoz. A falu előtt elhaladtunk egy hiányos Krisztus kőkereszt mellett. 1450-kor már a falu Fő utcáján gyalogoltunk. Hogy kipihenjük az első szakasz fáradalmait, egy komplex kis üzletházban leültünk sörözni, fagylaltozni. Volt itt élelmiszerbolt, dohánybolt, cukrászda, italbolt.
Az ejtőzés után elindultunk megkeresni a szálláshelyünket. A tulajdonossal történt előzetes telefoni egyeztetésünknek megfelelően csak egy kuvasz várt minket. Simán beengedett az udvarba, barátságos volt. Talán túlságosan is elfogadott minket, hiszen este legszívesebben mindnyájunkat magáévá tett volna. Az egyik szobában kipakoltuk a felesleges cuccainkat a hátizsákokból, hogy könnyebb legyen az Írottkő megmászása. Jutka úgy döntött, kihagyja a második szakaszt. 1600-kor négyen elindultunk. Először felmentünk a Sibrik kastélyhoz. A település Fő utcáján látható az összes bozsoki látnivaló, a Szent Flórián szobor, a Krisztus kereszt, a világháborús emlékmű, a középkori eredetű Szent Anna rk. templom, és a Szent József kápolna. A XVI. században került a Sibrik család tulajdonába Bozsok. A jelenleg is látható kastélyt egy nemesi lakóház felhasználásával 1614-ben építették. Mai formáját 1815-ben nyerte el. Szállóként üzemelt ez idáig, nekünk úgy tűnt, hogy be van zárva, az udvarba sem tudtunk bemenni. A Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. a tulajdonosa. Szép a parkja, a bejárat előtti hatalmas kislevelű hársfánál készítettünk pár fotót magunkról.
1620-kor tempósan elindultunk Írottkőre a kék jelzésen, hogy lehetőleg még világosban hazaérjünk. Az elmúlt időszakban jelentősen megváltoztatták az útvonalat, a mostani jelzés szebb útvonalon halad. Jól megizzadtunk az első komoly kapaszkodónál. 1650-kor értük el az Óriások útját. Ezen a szakaszon sok sziklaképződmény található, köztük a nevezetes Kalapos-kő. A Kőszegi-hegység palás kőzeteiből preparálódtak ki ezek a sziklák, a csapadék, a szél, a fagy mállasztó hatására. Mintegy húsz percig nézegettük, fotóztuk a sziklákat. Ezután tényleg erősebb fokozatra kapcsoltunk, nagyon haladt az idő. Jól járható úton jutottunk mind feljebb a Sötét-völgy felső szakaszán. Majd 360°-os kanyar után becsatlakozott a Velemből jövő piros jelzés, mely szintén az Írottkőre vezet fel. Egy irtás mellett, majd egy lucfenyvesen keresztül alapos kapaszkodó után értünk fel 1825-kor az Árpád-kilátó előtti tisztáshoz. A 882m magas csúcsra épített háromemeletes kilátóból szép panoráma van mind a magyar, mind az osztrák oldalra. A kilátó földszinti helységének közepén egy 1922-ben állított határkő látható. Igen csak megizzasztott minket ez a feljövetel. Szétnéztünk a kilátóból, elintéztük füzeteinkbe a pecsételést. Hiába hordtuk magunkkal a pecsételő párnát, nagyon pocsék állapotban volt mindkettő pecsét, alig lehet ráismerni a kilátó sziluettjére!
1845-kor visszaindultunk. A piros és kék jelzés elválásakor mi a piroson maradtunk, úgy döntöttünk, hogy jelzetlen úton lemegyünk a Bozsoki-patak völgyébe, így jutunk vissza a szálláshelyünkre. Éreztük, hogy a vacsoráról lemaradunk. Telefonáltunk Jutkának, vegyen némi élelmet számunkra. A térképünkön nem szerepelt a piros keresztjelzés, de ezen indultunk lefelé a Bozsoki-patak völgyébe. Gyorsan ereszkedtünk az ösvényen, nem sokkal később már a patak mentén gyalogoltunk. A keresztjelzés időközben eltűnt, de ez nem zavart minket. Biztosak voltunk benne, hogy jó úton járunk. Az úton magunk előtt egy szarvast is láttunk, de elég messze volt Tőlünk. Ági emlegette, szeretné Velemet megnézni. Addig-addig mondta, hogy a végén összejött Neki! Azt hiszem, azért nem a mai napra gondolta ezt. Az egyik helyen lusták voltunk egy kanyargós úton lemenni a patakhoz, azt gondoltuk, majd később a mi utunk is odatart. Tévedtünk! Egy másik völgyben értük el a faluszéli házakat, mely Velem volt! Felettünk a Szent Vid kápolna tornyát láttuk az erdős szirten. Nagy szerencsénkre negyedóra elteltével jött egy autóbusz, mely visszavitt minket Bozsokra.
Gyorsan megvacsoráztunk, kényelmesen elhelyezkedtünk a szálláshelyünkön. A tulajdonos hölggyel elintéztük az anyagiakat, SZÉP kártyával is fizethettünk. Nem volt kártyázás, hosszas beszélgetés, siettünk az ágyainkba. Alapos bemelegítő túrát sikerült összehoznunk, kezdődő vízhólyaggal, térd fájással, elfáradással. Reméltük, hogy reggelre összeszedjük magunkat, folytatni fogjuk a gyaloglást terv szerint.
|
|
|