Második idei túránk nagyobbik része a Visegrádi-hegységbe vezetett, a második szakaszban a Pilis hegységben gyalogolhattunk. Továbbra is nagy a túrázási kedv, hiszen 67-en jelentkeztek erre a túrára. Persze voltak visszamondások, de a nagy busznak köszönhetően 53-an vettünk részt ezen a túrán. Az időjárással nem volt szerencsénk, a tavaszi fuvallatokat csak vasárnap délután lehetett érezni. Délelőtt szitált az eső, délutánra majdnem kisütött a nap, aztán ismét szemerkélni kezdett. Ennek ellenére jót gyalogoltunk, meglepetésünkre igazából még sarat sem kellett nagyon dagasztani. Áttértünk a hat órai indulásra, hogy több időnk maradjon túrázni. Százhalombatta után Érden, majd Tárnokon vettük fel a társainkat. Zsámbékon keresztül mentünk Esztergomba. Szokásosan két túra került meghirdetésre, az alábbiak szerint:
Útvonal: Búbánatvölgy (105m, ) - Savó-kúti tisztás (420m, , ) - Ráró-hegy (488m, ) - Pilisszentlélek (310m, , ) - Sasfészek (570m, ) - Kétágú-hegy (504m, , ) - Kesztölc, Hársfa söröző (190m, )750-kor a hosszabb túrát választók 38-an leszálltak a buszról az Esztergom Dömös között levő Búbánatvölgy elején. A völgy elején található tó fűzérrel párhuzamosan elkezdtek gyalogolni a piros keresztjelzésen. A rövid túrások átbuszoztak Klastrompusztára, Ők a romok mellől indultak el felfelé a Pilis-nyeregbe. Elhaladtunk a Halas-tó, majd a Mini-tó, végül a Kerek-tó mellett. Ez a negyedik tó a horgászoknak áll rendelkezésükre. Meglepően sokan áztatták már a csalikat a kissé hűvös idő ellenére. Pár száz méterrel a tó után balra fordultunk a piros keresztjelzésen, elindultunk felfelé a Maróti-hegyek gerincére. Jobb kézre a Majális-forrást hagytuk magunk mögött, elég nagy volt a vízhozama. Elég meredek volt az ösvény, szerencsére egyáltalán nem volt csúszós. A Savó-kúti-tisztásnál értünk ki a gerincre. Rövid szusszanás után balra fordultunk, továbbra is a keresztjelzést követtük. Áthaladtunk a 337 m magas Dobogó csúcson. A hajdani képesfánál jobbról becsatlakozott a zöld jelzés, majd kb. 2 km után az Enyedi halála nevű fakeresztnél megálltunk. Enyedi István kerületi vezetőnek állították emlékül, akit egy Kierer nevű erdésztársa ütötte agyon ezen a helyen 1928-ban. Még majdnem 4 kilométert hullámvasutaztunk a gerincen. A csúcsok mind magasabbak lettek: Béla-tető 408 m, István-hegy 451 m, Ráró-hegy 488 m, Felső-Ecset-hegy 478 m. A gerincről szép időben pár helyről szép panoráma van a környező völgyekre, Nekünk ebben most nem volt részünk, amint a mellékelt képeken látható. Meredek, csúszós ösvényen ereszkedtünk le a Pilisszentléleki pálos kolostor romjaihoz. 1120 körül a társaság nagyobbik része ideért, meglepően együtt volt a 38 fő. A romoknál félórára leültünk, megebédeltünk.
Ezen a helyen az Árpád-házi királyok vadászkastélya állott. 1263-ban IV. Béla a pilisszentkereszti pálosok ajándékozta, hogy monostorrá alakítsák át az épületet. 1287-ben, IV. László uralkodása alatt készült el a monostor, ennek a romjai láthatók a helyszínen. Az Anjou királyaink gazdag ajándékokkal látták el a pálosokat. A kolostor szolgálatára parasztokat telepítettek a patak két oldalára, itt alakult ki Pilisszentlélek. A kolostor, a falu, a török uralom alatt elpusztult. A XVIII. század elején felvidéki szlovákokat telepítettek be az elnéptelenedett faluba. A kolostor romjait az 1928-33 évi ásatások során részben feltárták, majd a romokat visszatemették. A ma látható romokat 1985-ben tárták fel. A nyirkos, hűvös idő miatt tovább mentünk. A falu közepéig jutottunk el a Svejk, a derék katona nevű kocsmáig. Ezt onnan tudtuk meg, hogy az épület falára egy neoprimitív stílusban festett Svejk volt látható. Bementünk, itt legalább nem fújdogált a szellő. Nem sokkal azután hogy mindenki ideérkezett, máris tovább mentünk. Elhaladtunk a Szlovák Tájház mellett, majd a zöld keresztjelzésen elhagytuk a falut. Meredek ösvény, majd erdészeti földút következett. Kereszteztük az Esztergomot Pilisszentkereszttel összekötő műutat. A Postás úton mentünk fel a Fekete-hegyre. A hegy oldalában nagyon sok kikeleti hóvirágot, valamint pirosló hunyort láttunk virágozni. A felsőbb szakaszon lépcsőket alakított ki az erdészet. A fekete-hegyi Sasfészek turistaházhoz 1 óra után pár perccel értünk fel. A dorogi turisták kulcsosházaként funkcionál, a tavalyi évben újította fel a Pilisi Parkerdő Zrt. Most is voltak vendégek, a dorogi gondnokkal is összeakadtunk. A ház falán több márvány emléktábla olvasható a régi túratársakról, a régi gondnokról.
1315-kor tovább indultunk a túra befejező szakaszára. A zöld keresztjelzésen jutottunk el a Kétágú-hegy gerincére, ahol a Pilis-nyereg felől jövő zöld jelzésre tértünk át. Szép időben, a gerinc több pontjáról is szép panoráma adódik az erre járóknak. Még kevesebbet láttunk a környékből, mint délelőtt. Az Öreg-szirt és a Fehér-szirt közötti nyereg alatt levő szikláknál megálltunk tíz percre 1405-kor. Alig láttunk el Kesztölcig! A hegy alatti réten becsatlakozott az Országos Kék Túra jelzése, a faluba ezen a jelzésen jutottunk le. 1500-kor értük el a Hársfa sörözőt, pechünkre zárva volt. A Klastrompusztáról jövő rövid túrásainkat nem találtuk a megbeszélt helyen. Ők már régen egy másik sörözőben pihengettek.
Kimondottan jól ment a csapatnak a mai túrázás, ennek köszönhetően korán hazaértünk. A következő gyalogtúrára április 11-én kerül sor, remélhetőleg már tavaszias időjárási viszonyok között barangolhatunk a Vértes rengetegjében.
|
© 2006-2024 természetbarátok.hu