2014 december 7, Keressük a Mikulást - Csévharaszt környéke
Ismét eltelt gyakorlatilag egy év, elérkeztünk 2014 utolsó gyalogtúrájához. A Pest Megyei Természetbarát Szövetség egy kis hezitálás után ismét megszervezte a Mikuláskereső túrát a tagszervezetei részére. A helyszín kiválasztása Csévharaszt környékére esett. Kicsit késve érkezett a megyei kiírás, így gyorsan kellett megszerveznünk a vasárnapi túrát, ennek ellenére elég sokan jelentkeztek. Bár nyolcan visszavonták jelentkezésüket, de így is 38-an jöttünk össze. Az előző napokban esősre fordult az időjárás, sajnos a túra napjára sem kecsegtettek jobb előrejelzéssel a meteorológusok. Sajnos igazuk lett, egész nap szemerkélt, szitált, esett az eső, csupán az intenzitása váltakozott. A helyszín kiválasztásában szerencsénk volt, hiszen a Budai hegyek járhatatlanná váltak az egy héttel korábbi ónos eső miatt, a turistautakat lezárták. A rengeteg kidőlt fával, leszakadt gallyakkal ez idáig nem tudott megbirkózni a Pilisi Parkerdő Zrt. és a Katasztrófavédelem. Hétkor indultunk el Százhalombattáról. Tárnokon, Érden, Budapest, Kosztolányi Dezső téren vált teljessé a csapatunk. A 4-es főúton hagytuk el Budapestet, majd Monornál lekanyarodtunk Csévharaszt felé. Miután elintézésre kerültek a Mikulás csomagok, kilenc órakor szitáló esőben elindultunk Pótharaszt templomának romja felé. Egy útvonal került korábban kiírásra, melyen rövidítettünk az időjárásra való tekintettel:
Útvonal: Csévharaszt (
) - Balla major () - Pusztatemető () - Pusztaharaszt sétaerdő (-) - Ősborókás (-) - Csévharaszt Túratáv: 12km
Emelkedő: 50m
Minősítő pontszám: 18+3+1=22 pont
Gémeskútra emlékeztető kapun léptünk be a Pótharaszti sétaerdő területére. Elhaladtunk az erdőőri lak mellett, melyet igen szépen rendbe hoztak az elmúlt időszakban. Jelenleg két szobájában kiállítás tekinthető meg, amely az erdészek munkáját, a térség növényvilágát mutatja be az érdeklődőknek. A mellette levő pajta esőbeállóként és tűzrakó helyként szolgál. A gyerekek részére játszóteret alakítottak ki. Most nem mentünk be, hiszen a Mikulásunkkal itt kell majd találkoznunk 12 óra környékén. A térképünk szerint háromszögjelzésen kellett volna gyalogolnunk, de az erdészet újra jelezte ezt az útvonalat. Jelenleg a piros romjelzés vezet el a templomromhoz. Egy darabig aszfaltos úton gyalogoltunk, majd homokos erdei szakasz következett. Kb. 2 km-t nyílegyenesen mentünk, elhaladtunk a bekerített honvédségi terület mellett, majd 90°-os bal kanyar következett egy útkereszteződésnél. Nem sokkal később egy mezőgazdasági szántót kereszteztünk. A jelzések korrektek voltak, a szántó mellett betonoszlopokra festették fel a jelzéseket. Jobb 90°-os kanyar után elindultunk a templomrom felé. A rom már messziről feltűnt, egy kis domb tetején látható a szántóföldek közepén, egy akácos ligetben.
A romokat XX. századi temető veszi körbe. Az egykori templom nyugati fala áll, a felső részén egy körablak látható, melyet téglákból falazták ki. A templom első írásos említése 1416-ban kelt oklevélben szerepel, melyben Pótharaszt kőegyházaként írnak róla. Az 1990-es években a romok feltárása során felmérték egy gótikus templom alaprajzát, melynek nyugati fala megegyezik a ma is álló támpilléres fallal. A templom hossza 13 méter, szélessége 4,70 méter volt, szentélye egyenes záródású. A templom alatt egy korábbi románkori templom alapjait is feltárták. Negyedórát töltöttünk el a romoknál. 11 óra után nem sokkal tovább indultunk. Ez a szakasz jelzetlen volt, bár már sok helyen látható volt a leendő jelzések fehér alapja, a zöld jelzést fogja majd összekötni a romokkal. Mi most nem mentünk el a zöld jelzésig, előtte jobb 90°-os kanyarral elfordultunk. Szerencsénkre homokos volt a talaj, nem volt sár, de igen nagy pocsolyákat kellett kerülgetnünk a szitáló esőben. Jobb kézre friss irtás volt, nagy területen kivágták közelmúltban az erdei fenyvest. 2 km után egy kereszteződésben jobbra fordultunk, elindultunk vissza Csévharaszt felé.
Errefelé már elég sok borókát láttunk, nem messze tőlünk, balra az Ősborókás védett területe található. A Balla major mellett balra fordultunk, hogy felkeressük Balla Károly sírját. Balla Károly Nagykőrösön 1792-ben született, Pótharaszton 1873-ban halt meg. Korának egyik jelentős polihisztora. Jogász végzettségű, ugyanakkor író és költő is volt, az MTA levelező tagjai közé is beválasztották. Jó barátja volt Kazinczy Ferencnek, Kisfaludy Károlynak, Vörösmarty Mihálynak. A Balla major környéki erdősítéssel úttörő munkát végzett az Alföld fásításának terén. A majortól nem messze levő dombon található a sírja, melyet kőobeliszkkel jelöltek meg. A sírját az Erdészet gondozza, 2012-ben 4 db vadkörtefát ültettek a síremléke köré, a polihisztor végakaratának megfelelően. A NEFAG egy tetszetős fakilátót épített a homokbuckára, nem messzire a sírtól.
12 óra után pár perccel elindultunk, hogy felkeressük a Mikulást. A megyeieknek azt ígértük, hogy délre visszajövünk az erdőőri lakhoz. A pajtában fogadtak Bennünket, mi voltunk az utolsó csoport. A tűzrakó helyen pattogott a tűz, megmelegedtünk egy kicsit. A megyei köszöntő után a terület főerdésze is megjelent a családjával. Rövid ismertetőt tartott a területről, a NEFAG távolabbi terveiről. Ezután kiosztásra kerültek a Mikulás csomagok. Virgácsosztás nem volt, senki sem érdemelte ki a csapatból. Miután kibeszélgettük magunkat 1 óra körül hazaindultunk. Nem volt szép időnk, de az igazi turista ilyenkor azt mondja, hogy ennél lehetett volna sokkal rosszabb is. Ezzel a túrával lezártuk a 2014-es évet.
Befejezésül, a honlapunkon keresztül minden kedves turistatársamnak békés, nyugodt Karácsonyi Ünnepeket, boldog, eredményekben gazdag Új Évet, valamint 2015-ben is kellemes, szép túrákat, és sikeres pontgyűjtést kívánok.
|
|
|
Muskovics András
szakosztályvezető