2014 november 15, Túra a környéken - Biai-dombság
Közeledik az év vége, a mai napon az utolsó előtti szakosztályi túrára került sor. A közeli Biai-dombságot kerestük fel. Ismét szép számmal jöttünk össze, 39-en voltunk a buszon, hárman Budapestről jöttek MÁV-val, Ők az Iharosban csatlakoztak a csapathoz. Nem indultunk korán. Százhalombatta-Érd-Tárnok útvonalon szedtük össze az embereket, majd Biatorbágyon az Iharos felé kiágazó útnál leszálltunk a buszról. Egy részletes túrakiírás történt az alábbiak szerint:
Útvonal: Bia, Iharos (175m,
) - Kő-orr (301m, ) - Dobogó-hegy (321m, ) - Biai erdő () - Doberdó (-) - Levendulás (, (-)) - Érd-Parkváros, Fundoklia-völgy - (240m, , -) - Tárnok, Újhegy, Kőfejtő (165m, (-) Túratáv: 21km
Emelkedő: 450m
Minősítő pontszám: 31,5+9=41 pont
Nyolc órakor már gyalogoltunk. Ketten a kiindulási helyen vártuk a pestieket. Ők jól kicseleztek Bennünket, mert a futballpályához mentek a patak túlpartján vezető piros jelzésen. Miután telefonon egyeztettünk, elindultunk a többiek után. Becsukott szemmel mentünk, hiszen ezen a szakaszon már kijavítottuk a jelzéseket. A völgyben levő birtok megkerülése után összefutottunk a pesti társainkkal és az első meredek kapaszkodót együtt tettük meg. A csapat első részét a Kő-orr szikláinál értük be. A sziklákat védetté nyilvánították a kaptárkövek miatt. Következett a meredek lemenetel a Szélkapu völgybe, majd igen meredek kapaszkodó a völgy túloldalán. A Szily kápolna felé innen indul a piros keresztjelzés. Mi a piroson maradtunk. Páran kis kerülőt tettek, megnézték az Iharos csúcs melletti volt rakétabázist. A nagy irtás keresztezése után leértünk a Hosszú-rét mellé, majd a 945-kor a Dobogó-hegy felé fordultunk. Kereszteztük az Iharostól levezető aszfaltutat, majd utána idős tölgyerdőben haladtunk felfelé.
A Dobogó-hegy oldalában bal 90°-os kanyarban rövid pihenő következett, majd tovább indultunk. Előbb jobbra, majd balra fordultunk. Nyílegyenesen délkelet felé haladtunk kb.1300 métert egy idős fekete fenyves állományban, mire kiértünk a nyílt területre. Szépen sütött a nap, itt is megálltunk egy kis időre. Sajnos egyik társunk szerencsétlenül lépett, a bokája kificamodott. Őt hárman lekísérték Sóskútra, ahonnan busszal, illetve személygépkocsival jöttek el a túra végpontjára. A többség tovább indult, most már jelzetlen úton. A kiírással ellentétben a Nagy-mezőn lévő volt katonai bázist jobbról kerültük meg. Rengeteg a szemét továbbra is a Doberdó nevezetű részen! Elkeserítő a sok primitív ember, akik a szemetüktől csak ily módon tud megszabadulni! 1210-kor kereszteztük az M7-es autópályát. Az autópályával párhuzamosan felmentünk a Fundoklia-völgyben létesített tanösvény kezdési pontjához. A többség a völgy peremét választotta, páran a völgy fenekén gyalogoltunk el a tanösvény alsó végpontjához. Kimentünk a tárnoki oldalra. Itt észrevettük, hogy három társunk hiányzik, pedig az M7-es felüljárója után még megvoltak. Utólag kiderült, hogy elvétették a völgy bejáratát és túlmentek rajta. Szerencséjükre a hegytetőről észrevettek minket, így rövidesen ismét teljessé vált a csapatunk.
15 perc alatt elértük a túra végpontját, a Zapánszky hegyen levő borospincét. Felhoztuk a padokat, székeket, asztalokat, berendeztük a pince tetejét. Természetesen az ebéd mellett nem maradhatott ki a borkóstolás sem. Ki lett nyitva a Kőtárnok néven ismert gyűjtemény, melyben kőzetek, kövületek, kristályok, ércek, ásványok tekinthetők meg 80 tárlóban. A későbbiek során még átmentünk a Tárnoki Kőfejtőbe is, ahol a tulajdonos kalauzolt Bennünket. Még mindig van közöttünk pár ember, aki ennyi év után sem látta még Tárnok két nevezetességét. Jól sikerült a túra, igazán kellemes időben gyalogolhattunk. Idén már csak egy szakosztályi túra kerül megrendezésre, a december 7-i Mikuláskereső túra. A Mikulást, a Pest Megyei Természetbarát Szövetség intézi, a Pótharaszti sétaerdőben.
|
|
|
Muskovics András
szakosztályvezető